Schubert hajnalban ablakát kitárja
Schubert hajnalban ablakát kitárja.
Virradó Árva Két Csillagok könnyeit törölgeti.
Egy sós csöpp Franzi jobb kézfejére hull.
A járda menti akácok alatt szitakötő repül.
Vállától ultramarin palástja hullámzik.
Mögötte vidám bárányfelhők ugrándoznak.
Bíborlila pókháló két pár szárnya.
Homloka közepén rózsaszín griff.
Spirit of the Rose. Örökkön örök körforgás.
Két kis keze közt Franzi előtt nyílik szét
a pipacsbimbó. Tunikáját első napsugár
szőtte ragyogóra: szíve vonalában
két 101 karátos piros gyémánt.
E pillanatban az ablak elé ér a látomás.
Schubert meghajol: „Ave Mirijam! Gratia plena!”
Transzcendens zongoraszékén ül a szent szellem.
Kékeszöld ujjai végigfutnak a csontbillentyűkön.
A vén zongora szerelmes.
Háromlábú Gábriel. De hatalmas szárnya van.
Lelkében Lilla-dalok libegnek-lobognak.
Titka van, nagy titka. Világfába vésett!
Pollux és Castor. Ikrek. Ikrek. Ikrek.
Első a király. Második mindig áldozat.
Kvarckabócák Gábriel tudatát tetoválják.
Bűvös ábráit Mirijam rejtett szobaplafonjára rajzolja.
Isten mutatóujja immár kopott zsírkréta.
- február 5.
Mandulafa mezőn magában
Petőfi Sándor emlékére
Naplemente. Rügydagasztó.
Éjnek fele. Rügyfakasztó.
Hajnal pírja. Nyoszolyólány.
Reggeli Nap. Nyíló talány.
Délidőben fehér ara.
Alkonytájban kenyér maga.
Gyémánt szirma elhull este.
Hajnalcsillag szerelmese.
- március 5.
