Tag Gergely Tamás

„Mi a boldogság, édesanyám?”, kérdezte Őzite az Anyukájától. „Egek!”, gondolta az Anyuka, de nem mondta, inkább az égre pillantott. Kicsit úgy tűnt, hogy ott keresi a boldogságot, s nem találja. Vagy megtalálta, mert nem vette le a szemét a kék égről. (…)

„Jól van, Pippi-gida, de akkor ma vacsorát te főzöl”, mondja, s amikor Őzgida elcsodálkozik, folytatja: „Tudod, hogy Pippi mindent egyedül csinált.” Őzgida nem tudta, mit válaszoljon, de Anyukája folytatta: „És akkor ma az ágyba fordítva fekszel be, a párnára a patácskáid helyezed.” Hát igen, Anyukájának igaza van, emlékszik, Pippi úgy aludt. Ő maga nem szerette volna, de amikor más csinálta, olyan izgalmasnak tűnt. (…)

„Anyukám, én királykisasszony vagyok?”, kérdezte Őzite Őzite-Anyukától, akit nem ért váratlanul a kérdés. Hozzászokott ezekhez az újszerű helyzetekhez. Őzite ugyanis egyre messzebb merészkedett az idegen világba, elég sok újat látott, s végül mindig odaszaladt hozzá, hogy megkérdezze, mi is az értelme a tapasztaltaknak. (…)

Föléjük hajolt. Felismerte az esti menüt a felé áradó párából. „Egybefasírt”, motyogta. Még így érezni lehetett a fasírtba tett zöldségek illatát, Áldott Jó Lélek a rozmaringra ismert rá elsőnek. De mi az a meleg, mondhatni bársonyos illat? Ja, tarhonya. Elfelejtette. (…)

Üdülés Horvátországban – futná másra a családi büdzséből? Mi több: felülről látja az Akropoliszt. Addig nyújtózik vagyis, amíg a takarója ér. Nem felejti: halált szimulálva menekül meg. Szívesen mesél: úszva próbálkozik, kenujuk léket kap. Félútnál férje feladja. Önvédelemből lő, geológus, csakis azért: pánikba esik. Hálát ad az égnek, amiért megmenekül. (…)

Egyedül a delfti-kéket szerette, annak ellenére, hogy Delftben soha nem járt. Lehet, hogy nem is fog. (…)

Latorcza kontinens címmel jelent meg a marosvásárhelyi Mentornál egyperces-válogatásom. Már a ”változások”, vagyis a ’89-es ”ellopott forradalom” után, ám az egypercesek még a Ceausescu által létrehozott ”nemzeti-kommunista” időkről szólnak – nekem az adatott meg, abban élni, az kapta el derékban a generációmat. (…)