Ebben a Könyvtárban nincs két egyforma könyv, de két egyforma lap sem. Formák és ritmusok, kontrasztok és egybemosódások, színek és színevesztettségek, síkba préselt domborulatok és térbe kívánkozó kartonívek váltják egymást. (…)
A beavatkozás gesztusa egyébként valóban mozgást vitt a képekbe, hol drámai, hol művészi, hol groteszk hatást adva a látványhoz. A szekerek persze száguldanak, az angyal az ég felé tör, a Habsburg-kapu turulja a Várban kinyújtóztatja szárnyát. (…)
Ha mindent egy lapra szeretnénk feltenni, ahhoz két dolog kell: lap, és feltennivaló. Itt vannak például a mesék. Lehetne Ezópus (de az nagyon tömör); lehetne Andersen (de az talán túl személyes és túl biedermeier); lehetne Benedek Elek (mondjuk, az tényleg lehetne), de legyen inkább Grimm. (…)
Az Árnyékkötők szó 1989 januárja előtt tudomásom szerint nem létezett. Névként született meg, egy megalakulni vágyó művészcsoport neveként. Nem egy meglévő készletből választottuk tehát, hanem megteremtettük. Az Árnyékkötők a teremtés, az alkotás szava. (…)
Életvitelszerűen dekollázsolni azt jelenti, hogy az ember novemberben megy nyaralni – s lehetőleg Rómába, ami a dekollázs maga –, mert ősszel gyakoribbak az esős napok, és a felázott utcai plakátokat könnyebb átemelni az örökkévalóságba. Géczi János ezt teszi, immár több évtizede. És ennek természetesen következményei vannak. (…)
A Képírás szerkesztősége Zsubori Ervin bukovinai kolostorokról és máramarosi fatemplomokról készült fotóciklusával kíván minden kedves olvasójának Békés Karácsonyt!
A fény itt olyan módon alkot, hogy – a gép mechanizmusait kihasználva, de az alkotó által befolyásolva – árnykép formájában leképezi azt a teret, ahol nem ütközik bele semmibe… (…)
még három hét. vagy két nap | vagy egy sem. • szeptember tizenharmadika óta tudom, hogy létezik. ez ő – mondta az orvos, egy pontra mutatva a monitoron. (…)
Van, aki egy gesztussal letudja (vagy éppenséggel egyetlen gesztusba belesűrít mindent), más felkollázsolja a fél művészettörténetet a szalvétányi felületre. (…)
Rápillantott a vezérlőpanelre: tizenkét számozott nyomógombot látott. Hm, mintha ez a ház csak négyemeletes lenne, gondolta kicsit csodálkozva, ám erőt vett rajta a kíváncsiság, s megnyomta a 12-es gombot. Az ajtó azonnal becsukódott, s a lift határozott lendülettel elindult fölfelé. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
