A Tanerő szerelmes szólamai
Becsengettek? – Harangnyi rémület hull rám!
Pedig csak mellbe vert egy váratlan hullám…
Az a szörf-vitéz ott szabadságába ront;
itt hagyta béna árnyát – elalgásodott…
Nem kokettálhatok vele – kívánt maga
mulandósággal van tele… Hínárszag – ah!
Felmerül egy párbeszédre alkalmas – Agy…
Elázott bár, szövege mégsem lagymatag:
„Alany, állítmány, tárgy – kutakodó kezem;
s e lendületben: Én – természetes nemem.
Tanárnő, készültem! – Ön szende, de delnő.”
Csobog, locsog – és Jesszus! – (al)teste: megnő.
Amott a part: felkiáltójelek s pontok…
Tesztel, zizeg, jelel: süketnéma gondnok.
De jó! Mégse, ne kényszeríts, meglátnak – juj!
Ítél a tér: régi kéj ez, de nyíltan – új.
King Kong sarja – elbeszélő költemény
Jut eszembe… Hétlépcsős kocsma az utca-
fronton. Pállott szőlőzsír bebábozott ajakon.
Sárga kis boglárka zöld réten piheg. Nagy-
Acél-Boglár, szélglóbusz, nagyvágyban liheg.
Megérkeztek a túlműveltek: plázs franciás szín-
foltjai – s elszigetelten a tartótisztek, egyenidőben.
Vörös és Kék (kápolna); belül egyként fehér, mert
minden kiélt mű-alap lágyan royalista – és üres.
King Kong kiteszi a tagját. A nagyba. A gulágba.
(Kolimai Félkegyelmű! Rogozsinnak ne lenne igaza?)
Holdfényben a Platán sor… Vermeli a harcsabajszú
lét kis kosz-küszeit, jobb időkre – hullámtemető.
Platán sör. S ettől beindul pálmafás bermudájában
a volt iskolatárs. Hogy megszépült! Ragyás volt még,
amikor búcsúztunk a rozsdás korlátnál, egybefolyt
expresszív arcán hajzsír és mitesszergenny.
Hova súg még, istenem, a napernyő alól? Most meg-
hívna. Magához. Bajban a Nagy, ma. (N. István.)
Már akkor. Így volt. Jutott eszembe.
Platán sör. Persze, beindulok. Egy élő barlangrajz,
kerekezik előttem – intakt özön, lehetséges Anya.
(Zöld kordnadrágom dudorul, autokefál sátorrúd osz-
latja térillúzióvá sávjait; ó, Vasarely! – indokolt állam-
szerv leleplezője.) Tünemény! Döccen elém, reng és
omlik, tartalmas sárgája mindenütt kifeslik – protein mag,
ma. Rákattanna a projekt-zöld államtitkár is, sárkány-
gyík a lágy térképre.
Lerántom acélszamaráról – nyögdellő hitvalló.
(Printeltboglár őrzi becsét – Művelt Nép Könyvkiadó.)
Plázson a nagycsalád, unoka, nagyanya; cinkos a bel-
gyógyász apa tekintete: – Vidd, ha bírsz vele! Enyém
az összes iszap, amit a műholdfelvétel vöröslő bűnként
jelez. A rothadásban növekvő mágia, lidérces testfény.
Befolyik minden a lágyba, mégsem bírok vele. Kilakol-
tat a folyamat. Tettvágy…
Valami éteri tudat tiltakozik.
Klencsár Gábor: Néma szerkezetek (részlet a sorozatból)
Magányos kulissza
Sorba kapcsolt arcok, féklámpák vörös pöffenései…
Augusztus huszadika. Takarítanak a helóta alakulatok.
Árva a korinthoszi oszlop. Port fog. Fel. Klasszika. Zönög
a téridő – holdfényű díszgömbre tapadva búcsúzó létzöm:
sok árvaszúnyog.
Tar koponyára átfésült hajzatmaradvány, bakszőrös ujjak
közt szorongó stopper… Fityeg a Hétköznap Tár zsíros
madzagon: majd jönnek az utalványos anyák, fröcsög a ha-
szonnyár, majd, ha jönnek.
Hörren a garázsjárat, Hörmen kapura lövell hétköznap-
gázt. Kapaszkodik a kétfelé néző önkormányzati ügy-
intéző: sajátos lány, kancsalodó léttudat. Szemez. Velem?
Mert tíz óra van, és jövőre és minden évben lesz tíz óra,
utolsó járat? Így volt, és így lesz. Augusztus huszadika
után a végső lány.
Idült estfoltok. Üres bodegákban fanyarog az avarszag.
Szétesett dór oszlopok: venyigerajzolat, cserszömörce-
parázs. Kisfaludy dúr hangnemben szaval, hallgatja a
tág díszlet…
Kihűlt varázs.
