Ott ülnek a sétány padján. Olyan távol, ahonnan már egymás szemébe nézhetnek. Folyik, aminek úgy kell látszania, mintha évődnének. A sétány padján – innen elég egy szemvillanás, és akár a zöldes víztükör felé fordíthatják tekintetük. Most még a nyárfák lombja hajladoz felettük a langymelegtől álmos délutánban. Hol van még az a hetvenkettes förmeteg, ezért ugyanúgy perlekedhetnek a majdani platánokról, mint a nyárjairól. Hiszen Tagore már mindent tud. Ami volt, ami lesz a Balatonnal, Füreddel. (…)
A GARTEN – kortárs képzőművészeti bázis koncepcióját tekintve egy gyűjteményes kiállítás és vásár köré szerveződő programsorozat, ahol minden a képzőművészet körül forog. A több mint 300 műalkotást bemutató válogatáson főként a feltörekvő művészgeneráció műveivel találkozhatunk, de számos befutott alkotó műveit is meg lehet tekinteni, és meg is lehet vásárolni. (…)
Valami csónakban ülni, este, sötétben, / nem mozdul semmi, csak a víz, kotyog, / halkan kotyog a víz, ritmusa ott lüktet, / ott lüktet bennem a víz mozdulása. (…)
A csobbanunk? A nyálkás lépcsőkön a megcsúszás, a van-e még vajon egy foka, a hínár, a marha hideg, a süppedős iszap. Az első hullám, ami fölcsap a pöcsödig, a fölszisszenés, a most már tényleg bukjunk bele, a fröcskölés. (…)
A képen fehér kereszttel jelölve a horgász látható. Szemben vele két gyermeke: Boglárka és Balázs. Ebédelnek, bár már esteledik. A háttérben lévő asztalon egy sohaelnemhervadóvirágcsokor, Zsóka néni – a ház gondnoka – jóvoltából. A felvételt a feleség készítette – tányérján még ott az étel maradéka…
Persze a tipikus Balaton-reprezentációval dolgozó filmek többsége is jellemzően nem csupán díszletként, látványos háttérelemként használja a „magyar tengert”, bennük a tó és vidéke többletjelentést hordoz. Ennek oka pedig az, hogy a Balatonhoz történelmi és társadalmi jelentések társulnak… (…)
A Bacchus-könyv bejegyzései szerint a betoppanó külföldi, vagy külföldre szakadt vendégeket – Bécstől Svájcig, Oslótól Torontóig, Ferrarától Párizsig – és a hazai barátokat, művésztársakat egyaránt három dolog nyűgözte le: a panoráma, a finom bor és a vendéglátó kedves és varázslatos személyisége. Jöttek, láttak és rabul estek. Takáts Gyula különösen meghitt barátainak, mint például Fodor Andrásnak, Tüskés Tibornak, Pomogáts Bélának vagy Cséby Gézának az is „engedélyezve volt”, hogy vendégekkel érkezzenek. (…)
A közös irodalmi ízlésvilág, alkotói célkitűzés, értékítélet és filozófia mellett Takáts Gyulát és Tüskés Tibort a Balatonnak – és környékének – mély ismerete, szenvedélyes szeretete, szépségének és értékeinek következetes hirdetése, valamint lehetőségeik szerinti ápolása, gondozása is szoros szálakkal kötötte egymáshoz. (…)
Weiler Péter Andy Warhol egyik legjobb magyar tanítványaként az általa megteremtett nyelvet átalakítva, saját alkotói gyakorlatára hangolva és újrateremtve úgy használja, hogy abból egy teljesen új világ épüljön fel. Weiler rendezőként, dramaturgként, díszlettervezőként, s mindenekelőtt forgatókönyvíróként figyeli a körülötte kavargó világot, s meríti belőle képeihez azt, ami az övé, a helyzeteket, pillanatokat, szereplőket, élményeket, amelyek összeállva létrehozzák a weileri világot, amely kicsit olyan, mintha belépnénk a viaszbabák birodalmába a Madame Tussauds-ban. (…)
Tüskés Tibor tudta a szavak titkát, ismerte az ember örök vágyát, hogy gondoljanak rá, figyeljenek rá. Ezért írt sok levelet, és őrizte gondosan azokat, amelyeket kapott. (…)
Mit jelent számomra Pannónia? Mit adott nekem a Balaton, a déli part, ahol születtem? Mit adtak Kanizsa esőben szörcsögő, bicegő téglajárdái? Mit adtak a tolnai és baranyai dombok, a nagyváros – Pécs – emberei és házai, mediterrán fényben fürdő terei és hegyre kapaszkodó, szűk utcái? (…)
A pandémia előtt elsőként a turizmusgazdaság kapitulált. A most éppen komoly gazdasági problémákkal szembenéző régió újraéledésében mi más játszaná a főszerepet, ha nem a kultúra, a művészet.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
