Ösztönösen kötődöm a Balatonhoz kamaszkorom óta. A domboknak, víznek, fénynek, szélnek, a Balaton-felvidék hegyes-dombos vidékének folyamatosan változó játéka különös örömmel ajándékoz meg, valahányszor rákanyarodok a 77-esre Veszprém után. (…)
Először az 1980-as évek közepén találkoztam a túri Kunffy-birtokkal. A „közösségi” társadalom lebontásának vége felé jártunk, s a birtok, az épületek és a park is pont úgy nézett ki, mint az a lebontásra ítélt társadalom. (…)
A mitológia összegez, lúgoz, kristályosít. Györgydeák mitológiája nem általánosít, hanem nyommá változtat, jelenné, létezővé. Közel áll a teremtéshez, de több is, kevesebb is annál. Múlhatatlan, és nincsen múltja, jövő nélküli múlt. (…)
A Györgydeák – Magánmitológia című kötet útikalauz egy kortárs művész világához, életéhez. Nem könnyű sétát ígér a könyv (Tóth Eszter szövege és szerkesztése), nyomról nyomra halad, az életmű periódusait, harminc esztendő munkásságát követi, hét fejezeten át. (…)
A művészkönyv mint műfaj csak a könyvhöz való viszonyában létezik. Ezt a szűkösséget, korlátozottságot használja fel, a művek ebben a térben kapnak új, általánosabb értelmet. (…)
István és képei állapotaiban megállítanak. Nem az elmúlás szomorúságát, hanem a változás kíváncsiságát ébresztik fel bennünk. (…)
Az ezredforduló első éveiben egyre erősebben vetődött fel, hogy a balatoni temetőkben nyugvó neves emberekről össze kellene állítani egy megbízható névsort, majd felkeresni és lefotózni sírjukat, összeállítani az életrajzukat, emlékezetüket. (…)
Mintha mindenki lelépett volna a városból az utolsó pillanatban, és elfelejtette volna eloltani a villanyt. Pilinszky négysorosa elevenedett meg az üres éjszakákban. (…)
Annak ellenére, hogy Bocz alapvető eleme a kő, s viszonylag kevesebb szobrot és domborművet alkotott fából és fémből, munkásságában több mint négy évtizeden keresztül fontos szerepet játszott a rajz a benyomások, tervek, kompozíciók megőrzéséhez. (…)
Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy Takáts Gyula (1911–2008) költő, író, műfordító, múzeumigazgató és Borsos Miklós (1906–1990) szobrász- és éremművész, grafikus több évtizedes kapcsolatának történetét vázoljuk fel Borsos 22, 1961 és 1982 között keletkezett, Takátshoz szóló levelére támaszkodva. (…)
A „munka”, ez esetben huszonegy esszé, valahol a képzet, képzelet és valóság köztes terében, mondhatnánk Univerzumában tett séta, kicsiny kerülőút a világérzetváltások lehetőségei felé. Érzékeny, rákérdező, felfedező és felelős barangolás olyan tájakon, melyeken részben senki sem járt, de szinte minden érdemleges művész mégis, s melyek itt élnek velünk, köröttünk, az időben és térben, a rejtelmekben és méltó névtelenségben. (…)
A kis tihanyi nyaraló, amely mellőzött minden luxust, de amely körül a kert az 1960-as évekre országosan ismert lett, nemcsak a parányi műterme szabadba való meghosszabbításának a lehetőségét kínálta számára. A természetből, a balatoni tájból és irodalmi, zenei élményekből inspirálódó alkotás mellett hosszú évtizedekre a társasági élet egyik fontos helyszíne és a művésztársaival együtt teremtett világ közepe lett. (…)
Takáts Gyula költő, Martyn Ferenc festő- és grafikusművész, valamint Takács Jenő zeneszerző találkozásairól lesz szó, olyan dokumentumok bemutatásával, amelyek az olvasókon kívül az irodalom- és művészettörténeti köztudat számára is újdonsággal szolgálnak. (…)
A Rippl-Rónai „iskolában” festőnek készült Takáts Gyula – ahogy ő fogalmazta – „több oldalról kapja a fényt”: fest, rajzol, versel… és a körülötte tobzódó látvány csodálatára örömmel invitál másokat is. (…)
Városesszé-sorozatunk utolsó felvonásaként szülővárosunkról írunk. Naiv fejjel azt gondoltam, ennél egyszerűbb feladatot keresve sem kaphatnék. Gödöllőről napokig, hetekig képes lennék regélni, köszönhetően kivételesen szerencsés helyzetemnek. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
