Ha bolyongok Wach, vagy szlovákul Vacov, latinul Vacium, olaszul Vaccia, németül Waizten utcáin, otthon bolyongok. Itt tanultam egy ezerötös menő Ladán a vezetés tudományát. Oktatóm magyarázta el, hogy nem dilinyósság régi tárgyakat gyűjteni. (…)
Az ember korai megtelepedésének következtében Miskolc minden időben fontos, nemcsak geopolitikai, hanem gazdasági központja is volt az országnak. A település növekedése rendre alkalmazkodott az őt körülvevő természeti környezet változatosságához, ennek is köszönheti a település formáját. Miskolc érdekessége az egyes villamos nyomvonala, hiszen mintegy 35–40 perc alatt halad keresztül a városon. (…)
4-5 évesen a Fő utcai Vas-Edény bolt kirakatának segítségével tanultam meg olvasni. A legkedvesebb időtöltésem a Fő utcai, Csengery és Sugár úti házakkal való ismerkedésem volt. Heteken át bámultam őket, ismerkedtem alkotóelemeikkel és olyan pontosan rögzítettem őket, hogy amikor negyven év múlva visszatértem a szülővárosomba, rájuk ismertem, pontosan emlékeztem külsejükre, színükre. (…)
Legutóbbi összeállításunkban mindenki azt a „kedvenc városát” mutatta be, amelyik a korábbi válogatásból kimaradt. Sorozatunk mostani, záró blokkja még személyesebb: a szerzők saját szülővárosukról mesélnek. (…)
Takáts Gyula első találkozása a Balatonnal szinte szimbolikus helyszínen történik. Egy gyerekkori édenkertből csodálkozik rá először a Balatonra. Egyikéből azoknak a kerteknek, amelyek számára mindig is egyfajta sajátos, egyéni, mitikus színteret jelentettek, a tudás, a bőség, a világ/teremtés, a rend, a béke, a természet és az ember egymásra utaltságának-találásának és harmóniájának színtereit. (…)
A Képírás immár harmadik alkalommal szenteli a három nyári hónapot a Balatonnak, mert „nekünk a Balaton a Riviéra”. Felvidéke pedig a mi Toscanánk. Ahogy Oláh Miklós írta a tavalyi bevezetőjében, az most is áll: az idei nyári szám tartalmát is „a balatoniság adja, rendezi egybe”. (…)
Az ausztráliai művészet legkifejezőbb, esztétikailag a legmagasabb fokú alkotásai a sziklarajzok és a sziklafestmények, rituális rekvizitumainak szimbólumrendszere pedig az álomidő mitologikus asszociációinak rendkívül gazdag világába nyújt betekintést. (…)
A kedvenc városaimról már írtam az elmúlt évben. Mivel minden alkalomkor a választott város múzeumairól igyekeztem tájékoztatni, most a két legkedvesebb múzeumomat mutatom be. Mindkettő Svájcban van, és mindkét város, Bázel és Bern a kedvenceim közé tartozik. (…)
Ótátrafüreden már semmi nem olyan, mint a régi szép időkben, sőt azt se tudjuk, mi volt az igazán szép idő. Keveredik a Monarchia és az Első Köztársaság, a Szlovák állam és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság eltérő, de végül is hasonló gigantomániája és hanyatlása a mai kor kérdőjeleivel. (…)
Ha pedig olyan várost kell említenem, amely a balkáni „életérzés” kvintesszenciája, rögvest Szarajevó a válasz. Tehát Szarajevó a Balkán – mint természetföldrajzi és szociokulturális régió – szimbóluma is. (…)
A Földközi-tenger kontinenseket elválasztó medencéjében meghúzódó szigeten, Krétán a bronzkori civilizáció megmutatta ember és természet kapcsolatának rejtelmes viszonyait. Földrengések és tűzvészek pusztítottak többször a szigeten, de az itt élő emberek tudták: vagy itt, vagy sehol. (…)
Rovatunk végéhez közeledik. Mostani összeállításunk címe: „kedvenc városok”. Ebben a hónapban ugyanis a szerzőink által választott településekről lesz szó, azaz a különböző nézőpontok itt különböző városokat is jelentenek. (…)
Stilárisan nagy utat járt be: a figurális/ábrázoló reprezentációtól jutott el az akciófestészeten keresztül az absztrakt tájképfestészetig, a lírai absztrakcióig, az elementáris, a lélek rejtett bugyraiból előtörő/kikívánkozó gesztusfestészetig. (…)
Komolytalan játéknak indult, többrétegű sorozattá nőtte ki magát. Egy Hetirajz nevű Facebook-csoport játékára készültek az első képek. Szabadon választott művész stílusában kellett önportrét alkotni. (…)
A KOKSZ megalapítása azt is jelentette, hogy eltávolodunk a „pesti humortól”, vagyis az elsősorban verbális humortól, vicctől, ami a kabarékban, de a magyar karikatúravilágban is sokkal inkább elfogadott volt, mint a csak képek által közvetített, ezáltal áttételesebb humor. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
