Category Próza

Mikó F. László: Karácsonyi köd

Bent csak a fényt látta, a hatalmas fényt, ami csak a kapuig terjedt, és nem világított meg semmit odakint. Mintha a fény valami test lenne, valami egybefüggő anyag. Mintha csak önmagáért lenne odabent, a kapu mögött. (…) – Misch Ildikó emlékére

Balogh István: Fehér foltjaink – Dudás Antal emlékének

Ez az alkotói szívdobbanást híven megőrző kép, az ég, a víz és a part pontosan dekódolt, önzetlen szimbiózisa, tiszta, igaz és örök szerelme, mely itt függ most is szobám falán, lelkemnek különösen kedves, mert egy közösen megélt nap emlékére dedikálta nekem bozontos alkotója, beragyogja örök időkre minden hétköznapomat. (…)

Nagy Zopán: Felhő regény (részletek)

Mondom a magamét (félálomban) – ám csak sejtések és hang-foszlányok vergődnek válaszok gyanánt… A nő cica-fejekkel rajzol tele felületeket. Szinte egyformák, persze mind különböző. Így „ír” nekem újabb leveleket, miközben távolságba ágyazva vigyázzuk egymás „érintetlenségét”… (…)

Gergely Tamás: Mi a boldogság? – három mese

„Mi a boldogság, édesanyám?”, kérdezte Őzite az Anyukájától. „Egek!”, gondolta az Anyuka, de nem mondta, inkább az égre pillantott. Kicsit úgy tűnt, hogy ott keresi a boldogságot, s nem találja. Vagy megtalálta, mert nem vette le a szemét a kék égről. (…)

Balogh István: Barát(h)om

Ezt a címbéli írásmódot nem én találtam ki, hanem a megnevezett: Baráth Ferenc. Kisgyerekkori pajtások vagyunk, a véletlen tett azzá bennünket, hiszen igaz, szívbéli cimborát nem hosszas megfontolás után választ az ember, hanem magától adódik az összetartozás, leginkább aprókortól az öregségig. Ahogy ez kettőnkkel is vagyon. (…)

Bene Zoltán: Isten, ítélet – részlet egy készülő regényéből

Telegdi Csanád szerint az uralkodó most határtalanul boldog lehet, mert, miként az jól látható, Isten kegyelme kiterjesztett szárnyú angyalok képében ereszkedett nemes családjára. Még az ég madarai is figyelmesen hallgatták mézes-mázas szavait az ágakon gubbasztva, a lovak nyugtalanság nélkül, egykedvűen állták végig a szertartást, nem topogtak, nem nyerítettek. (…)

Kántor Zsolt: Intertextuális piac

Félregombolt világképek. Az emlékezet múlhatatlan jelenként tart életben, ebben a pillanatban. Akárhova lép az ember ma ebben a honban, fél lábbal egy másik világkorszakban áll. Ingerület-átvitel. (…)

Gergely Tamás: Varázsige – három mese

„Tudod, Őzite, másik világ létezik. Ha megteremted magadnak. Ha sárkányok zavarják az életed, akkor lemehetsz velük harcolni az alvilágba, vagy felrepülsz, ha ott vannak. Ha megtalálod a magad Nyulát, amelyik órával a kezében bújik a vackába, s azt követed, lezuhanhatsz abba a világba. Ha annál is eredetibbet gondolsz ki, lehet az is a másik világ, a világod. Érted?” (…)

Kontra Ferenc: Fél évszázada

Vasárnap szokott eljönni hozzánk keresztapánk osztrákzöld, monarchiás öltözékében, ekkorra már megözvegyült. Ilyenkor, délután már kint ültek a férfiak a verandán, miközben odabentről az asszonyok egymás szavába vágó csevegése a tányércsörgésbe és a mosogatás elhúzódó zajába veszett. Egyre nyúltak a falon az árnyékok, egymás után ürültek a poharak és mélyültek a ráncok a gondolatok megfogalmazásának nehézségeitől. (…)

Onagy Zoltán: Rés a pajzson

A terepjáróba lépve a bal sarok és a cipő sarka két mondatban megbeszélik: „Ma nem. Hülye ez, ma nem engedünk, sose múlik el a fájdalom, nem jön vissza a régi jó.” Békén hagyják egymást: a sérült sarok és a szolidáris terepjáró cipő. (…)

Gergely Tamás: Jó vagy rossz? – három mese

„Jól van, Pippi-gida, de akkor ma vacsorát te főzöl”, mondja, s amikor Őzgida elcsodálkozik, folytatja: „Tudod, hogy Pippi mindent egyedül csinált.” Őzgida nem tudta, mit válaszoljon, de Anyukája folytatta: „És akkor ma az ágyba fordítva fekszel be, a párnára a patácskáid helyezed.” Hát igen, Anyukájának igaza van, emlékszik, Pippi úgy aludt. Ő maga nem szerette volna, de amikor más csinálta, olyan izgalmasnak tűnt. (…)

Mikó F. László: Álom a repülésről – Gustav Mesmer emlékére

Most ébrednek körülöttem a fények, fénygolyók gurulnak egymáshoz egyre közelebb, hogy aztán hatalmas gömbbé álljanak össze és megszülethessen a Nap, ma is. (…) – balett-szüzsé Jarrett Kölni koncert című zenéjére.

Vass Norbert: Love Is All Around

Sekély a víz és zavaros. Déli part. Föl van a széltől kavarodva. Telemegy a gatyám iszappal, ha belemegyek. Nem szeretem. De, gondolom, mindenkié telemegy. Ez az egy rossz van, meg a meggykompót, itt, Fonyódligeten. (…)

Kilián László: Aranyporos aranykorod

A kétnyelűt követő dáridós révületben keveredhetett tovább addig, hogy egy dámával már csacsognia is sikerült, de az oportónál már kapatos maroknyi közönsége csakúgy abba a muzsikába bonyolódott, ami fejében duruzsolt. (…)

Joó József: Adjisten, Olgyay!

Az egész országban nincs még egy művész, akinek ekkora gyönyörűséget okozna a csorda hullámzása, összeverődése, aki lágyan, melegen, színesen olyan valóságos teheneket festene, mint ez a szépséget teremtő ember. Ki oltotta be ekkora tehetséggel? Ki ez a bajuszos-szakállas, aki festéssel káprázatosan játszik, nem nimfákat és gráciákat rajzol, s úgy néz ki, mint egy félbolond, aki nekivágta fejét a falnak. Hát persze. (…)

« Older posts Newer posts »

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑