Category Próza

Bene Zoltán: Mézes dió

A szívem a legmeggyötörtebb ország, írta Guiseppe Ungaretti, a költő San Martino del Carso közelében, a Karszt-fennsík talajába vájt gödörben, amikor a közelből szomorú, megrendítő énekhangot sodort felé az éjszakai szellő. Ungaretti félbehagyta a verset, ölébe ejtette a füzetét. A borongós dalt a dédapám énekelte, vagy valaki másnak a dédapja. Akárki is volt, szívét-lelkét beleadta, mintha nem is facsarta volna az orrát a temetetlen halottak rettenetes, megszokhatatlan bűze. (…)

Krulik Zoltán: A Kék kápolnából jövet, félúton

A Kék kápolnából jövet, félúton, Bogláron, a domboldalból visszatekintve a szőke herceget kívántam látni még, ahogy egy széken ül szótlan mozdulatlanságban, akkurátusan, a templomkert vadgesztenyefájának szórt árnyékot adó lombjai alá helyezett puritán ülőalkalmatosságán. Látszólag sem a bamba vagy agresszív tekintet, sem a kertben kószálók közömbössége nem ingerelte. Szfinx meredt a tó fölötti ég végtelenjébe. (…)

Kilián László: Koan a Balatonnak – etűd

Ott ülnek a sétány padján. Olyan távol, ahonnan már egymás szemébe nézhetnek. Folyik, aminek úgy kell látszania, mintha évődnének. A sétány padján – innen elég egy szemvillanás, és akár a zöldes víztükör felé fordíthatják tekintetük. Most még a nyárfák lombja hajladoz felettük a langymelegtől álmos délutánban. Hol van még az a hetvenkettes förmeteg, ezért ugyanúgy perlekedhetnek a majdani platánokról, mint a nyárjairól. Hiszen Tagore már mindent tud. Ami volt, ami lesz a Balatonnal, Füreddel. (…)

Vass Norbert: A déli part

A csobbanunk? A nyálkás lépcsőkön a megcsúszás, a van-e még vajon egy foka, a hínár, a marha hideg, a süppedős iszap. Az első hullám, ami fölcsap a pöcsödig, a fölszisszenés, a most már tényleg bukjunk bele, a fröcskölés. (…)

Ország László: …tihany…

A képen fehér kereszttel jelölve a horgász látható. Szemben vele két gyermeke: Boglárka és Balázs. Ebédelnek, bár már esteledik. A háttérben lévő asztalon egy sohaelnemhervadóvirágcsokor, Zsóka néni – a ház gondnoka – jóvoltából. A felvételt a feleség készítette – tányérján még ott az étel maradéka…

Balogh István: Különös történet

Előttem egy kedves novellám, amelyet sokszor javítottam, átírtam, értelmezgettem, mert gyerek- és ifjúkorom olyan világa elevenedett meg benne, amelyik állandóan újabb érzelmeket, képeket, hangokat, színeket, ízeket generált, s álmaimban vissza-visszatérő motívumokat szőtt és fejtett ki, mint anyánk hajdanán tett öreg… Continue Reading →

Kerényi Tamás novellái

Egy meztelen nő áll az utcán, gitárral kezében. Sűrűn esik a hó, a kucsmás járókelők fekete kabátban, némán mennek a járdán, ügyet se vetve rá. Telt mellei a pengetés ritmusára rezegnek, egy lassú orosz dalt énekel, a finom bőrön halványan csillognak az olvadó pelyhek. Feje felett cirill betűkkel villog a neon. (…)

Bátyi Zoltán: Mese a mosolygós könyvárus lányról

Ebben a boltban tilos könyvet vásárolni! Egy hidegbe öltözött téli hajnalon ez a, hatalmas betűkkel írt tábla jelent meg a kirakatban. A városra telepedő köd miatt (vagy csak azért, mert megszokták már, hogy egész életükben lehajtott fejjel járnak…) sokáig észre sem vette senki. De a szomszédos fodrászüzletben dolgozók tekintete, akik egy cigire ugrottak ki az ajtajuk elé, úgy fennakadt ezen a furcsa szövegen, mint kövér ponty a horgász horgán.

Zsubori Ervin: Z történeteiből

Felszállt, majd akkurátusan behúzta maga mögött a tolóajtót, nehogy kihűljön az amúgy sem túl meleg fülke. Hárman voltak a szakaszban, egy hatvan körüli, kopott kabátos öregember, egy nyurga, farmerdzsekis fiú és egy csinos nő, fehér kosztümben. A nő a falnak dőlve aludt, mellkasa egyenletesen süllyedt, emelkedett. (…)

Noth Zsuzsánna: Oktatási reform

Na, már kezdik is az ajtócsapkodást, pedig ha azt a böhöm nagy kaput kiiktatnák, az alvófolyosóról, ahol a feleségüket és a gyerekeiket tartják, könnyebben átsétálhatnának a munka folyosójára, és akkor a családjuk sem fagyoskodna annyit az alvófolyosóban, mert a levegője összekeveredhetne az ittenivel. (…)

Szilágyi-Nagy Ildikó: Az oroszlán tapintása – részlet

Volt egy ember, aki imádott telefonálni. Minden ismerősét rábeszélte, hogy tartson fönt vezetékes vonalat is, hogy ő felhívhassa őket. Órákig beszélt a szeretőivel telefonon, amikor nem volt otthon a felesége. Mert amikor a felesége otthon volt, folyton ráült a telefonra, és órákig beszélgetett valakivel. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Látlelet

A férfi magas, szikár, ősz haja nem ritkás, mindig jól öltözött, amikor kiül a küszöbre, cipője fényes. Hát még ha látna is, jegyezte meg Zsófi, az első emeleti fiatal szomszédasszony, ez nem hagyna ki egy nőt se, mindig érzem a tekintetét a hátamban, amikor elhaladok előtte. Még csak az kéne, hogy lásson, kiáltott fel Mariska, meg is halnék. (…)

Kántor Zsolt írásai

Azokra kell néznünk, amit nem látunk. A láthatatlan dolgok örökkévalók. Beveri az esőt a szél, a nyitott ablakon, a géppapírokra. Valaminek lennie kell ahhoz, hogy meg tudjon jelenni benne a jel. A vízjelbe ivódik az ég harmata. (…)

Szűcs Zoltán: Színészotthon (részletek)

A vallások külsőségei soha nem érdekeltek, csak az Ismeretlen Isten. De ha meg akarod találni Istent, képrombolóvá kell lenned, a saját istenképeid rombolójává… (…)

Nagy Gábor Miklós: Gravitációs alappontok (részlet)

Vannak helyek, ahol Isten jelenléte nagyon is érezhető. Erősen ott van, a maga megfoghatatlan, mégis olyan teljes módján. Nem kell hozzá tömjénfüst, sem szenteltvíz, és nem kell hozzá az oltáriszentség felemelésekor a csengettyűk hangja sem. (…)

« Older posts Newer posts »

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑