Category Próza

Kántor Zsolt: Az ecset bemártása a kékbe

Hajszálselyem. Szőke hajzuhatag. „Holdudvardudva.” A praxis és a plasztik-empíria csak egy alternatíva. Izolált szcenika. Te vagy a membrán. A nő. (…)

Gergely Tamás: Mälar-parti séták – két szemelvény

Csodabogár a Mälar-parton. Egy szürke gém. Elvegyülve a ludak között, mintha ő maga is lúd lenne, lúdnak tartaná magát. Másképp hogyan került volna közéjük? És érezné otthon magát… (…)

Onagy Zoltán: Három nap Vízkereszt

Ma is „nagy” Kristófot megy, a hosszabbak közül választ, azonban nem hegynek, hanem lenek. Duna-Kristófot. Duna, friss, tegnapi hó, füzek, nyárfák. Könnyű a lába, jólesik lépkedni, jól a hideg, a hideg levegő, a hideg napfény. Minden jó. Gurul szinte. Nem zökken, nem csúszik, nem csikorog. (…)

Kerényi Tamás: Vérnyomásnapló

Szorongva a nőt figyelem, vajon kiadja-e a gyógyszert. Mint régen, drogos koromban. Vényem nincs, az orvos házon belül oldotta meg. Egy dobozzal jön vissza, kiderül, egész havi adagot rejt. (…)

Péntek Orsolya: Vénusz jegyében – Pécs regénye (részlet)

Kászim, aki azelőtt is járt már a városban, mintha meg akarná nézni a későbbi birtokát, inkább tűnt embernek, mint Szapolyai vagy Werbőczy; Kászim édes volt, mint a méz, azok kemények, mint az éretlen körte, ez szívélyesen beszélt és lágyan, azok csak elvakkantották magukat az ember fölött… (…)

Gyenes Imre visszaemlékezése: Pécsi költők a bibliotékában

Mikor rám került a sor, felnézett: „Kinek írhatom?” Váratlanul ért a kérdés. Akkoriban én az élő költőt megközelíthetetlennek tartottam. Azt hittem, ő csak odaírja a nevét a belső borítóra, és ennyi a dedikálás. Nem kell beszélgetni. (…)

Horváth Viktor: Török tükör – részletek a regényből

Tizenhárom éves koromban költöztünk Pécsre a Ramadán megtörésének ünnepe után néhány héttel. A Rúmi birodalom és a Kalifák utódainak gondosan kormányzott országában ekkor feslett ki a hódítás bimbajából a béke rózsája, és ekkor, Pécsen éltem meg ifjúkorom legszebb éveit. (…)

Mikó F. László: Keine Schritte mehr

Valójában még van egy, de arról hallgat az ember, legbelül kondul csak meg a harang. Ne is beszéljünk róla. Akkor miről beszéljünk? Bánom is én. Mondj valamit te. Vagy ne mondj mégse. Elmesélek egy történetet inkább. (…)

Kontra Ferenc: Ajánlás

Az egyik antikvárium online kínálatában bukkantam rá a saját könyvemre, melyet dedikáltként kissé borsosabb áron kínáltak. Bizonyítva, hogy nem árulnak zsákbamacskát, kitették kitárva az ajánlást is. Megtudhattam tehát, hogy ki vitte be eladásra, illetve ki szabadult meg tőle. (…)

Jász Attila: Felhőfoszlányok a hajnali fűben (részlet)

Keveset és mélyen alszol, sokáig ébren vagy, és reggel korán nem vagy fáradt, nem álmodsz, ami a keleti életművelés szerint a lelki béke jele, ennyit biztosan tanulnod kell a böjtből, könnyű, korai vacsorákat kell enni. (…)

Spindler Zsolt: Bambini di Almádi 2021

A felhővé vált sörhab-birkával a lellei vagy az almádi bornapokon ismerkedtem meg. Pontosabban nem is én, hanem Shark Baby, aki ott nyaralt valahol, és mivel szőke volt, balatonszemű, formás és jóillatú, a férfiak és fiúk messzire elkerülték, csak a sóvár szemek tapadtak rá. Úgyhogy unalmában velem kezdett csetelni. (…)

Géczi János: Judith, avagy a baltás gyilkos felesége (részlet)

A szeme megakad a falon függő egyik fotón. Továbbfut a tekintete a fal jobb sarkáig, majd át, balra. Nyolc azonos méretű, azonos típuskeretbe foglalt, a szokásoshoz képest terjedelmesebb fényképet függesztettek fel, s mindegyik rokon témájú. Roncsolt plakátokról készült felvételek. A giccshez közel esően attraktívak. (…)

Bene Zoltán: A tetoválás

− Ezt a tetoválást, itt, a vállamon, ezt azért csináltattam, hogy sose feledjem – mormogja Lobonc. Gyűrött, koszos atlétáját igazgatja, nehogy bármit is takarjon a képből. Nem mintha bármit is takarna. − Hülye vagy te – legyint felé Pipa. − Csak rosszul fejezem ki magam – védekezik Lobonc. – Egyik percben sötétség, a másikban napfény… (…)

Kilián László: Garda és gacsaly

Besuhintotta a füredi mólótól egy kőhajításnyira, ott a platánsor melletti vízperem öles kövein imbolyogva, nyolcvanhét villanás a víztükrön és már vitte is az első magával a szálat. Rövid fárasztás. Könnyű hal. Penge ívelésű. (…)

Onagy Zoltán: Június

Jön a nyár, vele a kínok hosszan. Fullasztó kánikula, tüzes aszfalt, rezgő levegő, dögrovás a lakótelepi munkaszobában. A tüzes aszfalton Ünnepi Könyvhetek és hasonló írógyötrő machinációk sora. (…)

« Older posts Newer posts »

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑