Ungváry Tamás: Esztétikai és érzelmi élményeim vannak úgy a zene hallgatása, mint komponálása közben, ahogy biofiziológiai reakcióim is. Elkap a flow, el tudok merülni egy dologban nagyon-nagyon mélyen, és akkor nem létezik a világ. A mozgást, a dinamikát, a ritmust, a formát érzem, amikor zenét hallgatok, ezeket érzékelem, amikor képeket, vizuális munkákat látok. (…)
Az a módszer, amit alkalmazok, csak digitalizálva működik, tehát eleve egy 0 és 1 kombinációiból összeállt képpel dolgozom. Egy kiválasztott műalkotás reprodukciójának egy részét pixelesítem, majd azt szöveggé alakítom át. Dekódolásra a Braille-rendszert használom, amely még egy ellentmondást visz ezekbe a munkákba azzal, hogy a látvány relativizálását erősíti. (…)
Olyan különféle keresztező és hibrid eljárások izgatnak már igen régóta, amelyekkel akusztikus hangszerek spektrumait vagyok képes teljesen összekeverni elektronikus hangszerek spektrumaival. Ez valójában fából vaskarika, de engem mindig is ezek a lehetetlen megoldások érdekeltek. Sokszor izgat az a játék, hogy akusztikus környezetet elektronikus környezetként kezeljek és vica versa. (…)
A GARTEN, a Resident Art Budapest egészen 2020. augusztus 22-ig tartó rendezvénye a Balaton északi partján, Lovason és Csopakon, összesen három helyszínen építette ki bázisát. (…)
A GARTEN – kortárs képzőművészeti bázis koncepcióját tekintve egy gyűjteményes kiállítás és vásár köré szerveződő programsorozat, ahol minden a képzőművészet körül forog. A több mint 300 műalkotást bemutató válogatáson főként a feltörekvő művészgeneráció műveivel találkozhatunk, de számos befutott alkotó műveit is meg lehet tekinteni, és meg is lehet vásárolni. (…)
Augusztus közepén, 2019-ben, egy kétnapos úton, végigjártam számos kiállítótermet és kiállítást a Balaton északi-partján. Az alábbi riport képeit az ott látottakból válogattam. Balatonfüred, Balatonalmádi, Lovas, Tihany, Tapolca-Diszel, Salföld és Balatongyörök szerepel a helyszínek között. (…)
Interjú a LongMusicProduction vezetőjével. „Mivel gyakorlatilag bármerre nézünk, mindenhol jelen van a művészet egy egyszerű rajszegtől a világ legdrágább műalkotásáig, így hát mindent meg kell tenni azért, hogy az átlagember lássa ezt, és értékelni tudja.” (…)
Interjú Dréher Jánossal az évtizedes fennállását közös kaposvári kiállítással ünneplő Matéria Művészeti Társaságról és saját művészetéről.
Mindig a mintából, a rajzi megjelenésből indultam ki, és végső soron mindegy volt, hogy milyen hordozó lesz az ábráim alapja. Azt gondolom, hogy klasszikus értelemben nem vagyok textilművész, akinél az anyagból fakadó technikák az elsődlegesek, hanem inkább festő, akinek a „minta” a lényeg, vagyis ami az alapra kerül. (…)
Ha végignézek a posztmodern kánonon, akkor azt látom, hogy alkotói gesztusát tekintve valamilyen módon minden művészeti megnyilvánulás egy dekonstruktív alapállásról indul – a művész a világot a maga eszközeivel „lebontja”, majd egy szabad asszociáción alapuló módszerrel újjáépíti, vagy inkább újjáépítteti a befogadóval. A Te művészeti megnyilvánulásaid viszont, érzésem szerint nem ezen az úton járnak. Olyan, mintha nem akarnád az elmúlt tíz, száz, ezer évek művészi produktumait kidobni, hanem bizonyos szempontból – hangsúlyosabban – ezekből kiindulva indítasz. Jól érzem-e mindezt? (…)
Mi dolgunk van a világon? Hogy tudjuk vonszolni gyötrő terhét a szépnek? Ráakadunk-e a boldogító kerek egészre, megtaláljuk-e azt a harmóniát, amelyre vágyakozunk? Írók, költők irodalmárlétről, szeretetről, szépségről, misszióról.
Tényleg van átjárás. Gyerekverseim, bár rímesek, ütemesek, de a lényeges motívumok feltűnnek a felnőtt szövegeimben is. (…)
(Beszélgetés Fellinger Károllyal)
Lényegében a művészet gyógyító aspektusai érdekelnek nagyon, a vizualizációs erő gyógyító vonásai. Ha meg tudod álmodni vagy el tudod képzelni a dolgokat, akkor meg is tudod ragadni őket. (…)
Egyik nyári napon Balassa Mária lépett be az ajtón, két hatalmas mappát hozva magával. Azt mondta, hozta megmutatni a rajzait. Ekkor néztem meg először alaposan a műveket. A rajzok női alakokat ábrázoltak, mindegyikük szemében valami időntúliság, mintha az idő másik oldaláról jöttek volna. (…)
Az itt töltött tizennyolc év kitörölhetetlen az életemből. Ahogy gurulok hazafelé, rabul ejtenek a somogyi dombok, s még a levegőt is másként veszem. Szeretem ezt a vidéket, csukott szemmel is felismerem: megérkeztem, itthon vagyok. (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
