Tag Bene Zoltán

Bene Zoltán: Mézes dió

A szívem a legmeggyötörtebb ország, írta Guiseppe Ungaretti, a költő San Martino del Carso közelében, a Karszt-fennsík talajába vájt gödörben, amikor a közelből szomorú, megrendítő énekhangot sodort felé az éjszakai szellő. Ungaretti félbehagyta a verset, ölébe ejtette a füzetét. A borongós dalt a dédapám énekelte, vagy valaki másnak a dédapja. Akárki is volt, szívét-lelkét beleadta, mintha nem is facsarta volna az orrát a temetetlen halottak rettenetes, megszokhatatlan bűze. (…)

Bene Zoltán: Így élünk – Abafáy-Deák Csillag kötetéről

Abafáy-Deák Csillag a Nem könnyű szeretni című novelláskötetében folytatja azt az építkezést, amit a Kötött pályában elkezdett. Aprócska téglákból épít fura kis világot. (…)

Bene Zoltán: Isten, ítélet – részlet egy készülő regényéből

Telegdi Csanád szerint az uralkodó most határtalanul boldog lehet, mert, miként az jól látható, Isten kegyelme kiterjesztett szárnyú angyalok képében ereszkedett nemes családjára. Még az ég madarai is figyelmesen hallgatták mézes-mázas szavait az ágakon gubbasztva, a lovak nyugtalanság nélkül, egykedvűen állták végig a szertartást, nem topogtak, nem nyerítettek. (…)

Bene Zoltán: Leépítés

Mandola odatette főni a teavizet a kollégium közös konyhájában. P. kedvtelve figyelte a mozdulatait, s azoknál is nagyobb kedvét lelte gyönyörű, gömbölyű fenekében. Mandola szobatársa, Kriszta is ott lábatlankodott körülöttük, kisírt szemeit meresztgette. (…)

Bene Zoltán: Áramszünet – részletek a regényből

Abban bízom, hogy az Áramszünet előtti nyugati civilizáció fakó lenyomata rajzolódik ki mindabból, amit a pendrive-on tárolok. Próbálom megnyitni a fájlokat, mindhiába. Kíra a vállamra teszi a kezét, nyugtat. Végül az egyik műszaki szakember segítségével sikerül az adatok egy részét előhívni. Töredékeket, részleteket csalunk elő a körömnyi méretű adathordozóról. A szoftver, amely föltámasztotta őket a tetszhalálból, megszámozza és sorba rendezi a dokumentumokat: harminchárom file. Mindösszesen harminchárom. (…)

Bene Zoltán: Tartozás

Peti bácsi mindig a sofőr mögött jobbra lévő legelső üléspár utastér felé eső ülésére telepedett, a másikon akkurátusan elrendezte a hátizsákot meg a sapkát, a botot az oldalsó szélvédőnek támasztotta, s ontotta a bölcsességet magából, akár törött vízvezeték a vizet. Halakról, horgokról, időjárásról, politikáról, nőkről, oktatásról, mikor mihez kerekedett kedve. Egy alkalommal egy középkorú, testes asszony megkérte, ne pofázzon annyit, nem bírja már, hogy minden reggel a sületlenségeit kell hallgatnia. Peti bácsi nem sértődött meg nagyon. Csak egy hangyányit. (…)

Bene Zoltán: Bombázók

Az éjszaka kellős közepén P. különös zajra ébredt. Morajlásszerű zúgás verte föl. Kitört egy háború, gondolta, még inkább az álom, semmint az ébrenlét világában. Nem feledte azokat az időket, amikor igen gyakran teltek meg az éjjelei efféle, távoli mennydörgéshez hasonló dübörgéssel. Az amerikai gépek pontosan a városa fölött húztak el, hogy bombázzák a széteső Jugoszláviát. (…)

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑