Az idén szeptember elejéig immár 30 vasútállomáson hallhatók versek a Balatonnál. Válogatásunkban Szőcs Petra, Dukay Nagy Ádám, Kemény István és Géczi János egy-egy verse olvasható.
Költő, prózaíró, képzőművész alkotó, szervező, kezdeményező, szerkesztő, olvasó és értelmező értelmiségi, rózsakutató művelődéstörténész, kultúraantropológus, nevelés- és nevelődéskutató, tanár, az élővilágot szemlélő biológus, kertművelő, élménygyűjtő, jelenlévő. Kapásból lehetne folytatni, további hiányérzetekkel. (…)
Mindegyik költő egyforma: a saját személyisége kohójában izzítja az élményeit. Én már egyetlen eljárásúvá lettem, a benyomásokat elrendezik a tapasztalataim és a civilizációs ismereteim, amelyek aztán mikrotörténetekké válnak. (…)
A rózsák színe sosem tűnt el. / A piros rózsák pirosak maradtak, / a fehér rózsák fehérek maradtak, / a sárga rózsák sárgák. (…)
Géczi János és Molnár László egy – a maihoz képest – optimistább korszakban meséli el nekünk, kik is vagyunk valójában. Regényt írnak, megírják egyetlen napjuk történetét – ahogyan megtette ezt Joyce is az Ulyssesben –, és a regényük megmutatja azt a világot, ami már nincs, de ami volt. (…)
A szeme megakad a falon függő egyik fotón. Továbbfut a tekintete a fal jobb sarkáig, majd át, balra. Nyolc azonos méretű, azonos típuskeretbe foglalt, a szokásoshoz képest terjedelmesebb fényképet függesztettek fel, s mindegyik rokon témájú. Roncsolt plakátokról készült felvételek. A giccshez közel esően attraktívak. (…)
Géczi Jánosnak augusztus 25-én nyílik kiállítása Kecskeméten; képválogatás közben látogattuk meg, Varga László fotóművész társaságában.
Mondják, a dolgok belseje / megőrzi a változó dolgok színét, annak / esszenciáját gyűjti össze, ezért süt, / ha dörzsölik. A kiszáradt falevelet, / hátramaradt szalmát, polyvát, szőrt magához / vonzza, miként nő a férfit, tenyér tenyeret. (…)
A Teremtő nem tud úszni. / Hogy kiteljesítse magát, alkotta meg a vizet, / az éjt, s beléjük vetette az embert, ússzon! / Kórusban fröcsköljék rá a trágárságokat. / A káromlás kánona lent mollban, / fent dúrban hallatszik. (…)
Györgydeák fanyar világa tragédiákkal és megszenvedett-feldolgozott helyzetekkel, viszonyokkal érlelt – s mert ezek éppen hétköznapiak, mindenkivel megtörténők, tömegesek, hát ezért ennyire rémségesen pontosak (és nevettetőek). (…)
Olykor annyi is elég, / ha tovább lehet szőni a szerelem szőttesét, / amelyet az éjjel ligetében / Történet Úr leterít, reám vágyakozik, / hogy egyszer felöltöztet, / máskor levetkőztet a mondataival. (…)
A tó fölött fehér madarak repülnek. Zagyva az értelmük, gondolja a lány, de az elgondolását nem mondja ki, mivel szemzugából látja, hogy a fiú is éppen ezt gondolja most, a röpképek alapján. Hát csak kölcsönösen bólintanak egymás azonos elképzelésére. Sirályok, a fiú tudja, a lánynak csupán hófehér, sárga-piros lábú madarak, amelyek képesek a vízfelszínen ringatózni. (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
