Van-e a libabőrnek szíve vagy könnyei? S tesztoszteronként fognak túl-ömleni? S a lelkem apokrif mögötte, mint fénykép, vízjel a porszemekből szőtt szöveten, a lét hártyáin. Én-kép. (…)
Hajszálselyem. Szőke hajzuhatag. „Holdudvardudva.” A praxis és a plasztik-empíria csak egy alternatíva. Izolált szcenika. Te vagy a membrán. A nő. (…)
Olyan ez a kötet, mint egy paradigmaszintagma. Az emléktudat újraírása. A megtámadhatatlan méltóság, a tartósság, sőt: az örökkévalóság megsejtetésére irányuló reflexiók láncolata. (…)
Törvény és katarzis elegye / Ítélő erő & talány / Kék szótövekre folyik a teje / Keletkezés bezárás elválás összeérés / Konstans metafora: hiány (…)
A hang este formájúvá lesz, az ég színeire bomlik. / Karaktereket spórol az olvasás. Lecsukódik a szem. / Befogadja tárnáiba a múltat a pupilla. / Majd újraírja, amit kihagyott az emlékezet. (…)
A rózsaszín ruhás nő, félmeztelen, hárfázik. Közben esni kezd a hó és csörög egy Nokia telefon, aminek villog a tejfoga. A két hölgy szteppel, a négy férfi körbetáncolja őket. A háttérben a második világháború megy: film a filmben. (…)
A villamoson beszél erről, / Mi közben egy fogantyún kapaszkodik / Istennel. Dezodor illatú az Atya. / Elegáns, fitt. Mintha vadonatúj / Személy lenne. Pedig régi, mint a patina. (…)
Mintha a víz vágná ketté a tervet / A pára teszi lággyá a szervert / S a lelket az idegen szívek / Futtatja a pátoszt olajban az est / Magázódnak a fűben a szőlőszemek (…)
ki az aki örökkévaló Szellem által adta / oda a lelkét Istennek ártatlanul / áldozat lett mint meggyilkolt kenyér / felül a mennyben és a pokolban alul (…)
Kiköltözteti a látványt. Inkább egy hárfát hallgat. / A gramofont. A kerek asztalkát. / A hangszóróból kibúvó rezonanciát. / A sarkot, ahol ott a széles karfájú, plüss fotel. / Az ágyat, aminek a fejtámlája fölött a jel. (…)
Örkény tehát megvalósította azt a fajta szépprózát, amelyben a történelem maga a történetekbe foglalt Történés! Tudta, hogy az értelmezés sohasem végleges. Az olvasat a befogadás illúziója. Még ha írásban rögzül, akkor sem „szentírás”. Beleszólhat a következő korszak, ollózhat belőle az idő. (…)
Azokra kell néznünk, amit nem látunk. A láthatatlan dolgok örökkévalók. Beveri az esőt a szél, a nyitott ablakon, a géppapírokra. Valaminek lennie kell ahhoz, hogy meg tudjon jelenni benne a jel. A vízjelbe ivódik az ég harmata. (…)
Félregombolt világképek. Az emlékezet múlhatatlan jelenként tart életben, ebben a pillanatban. Akárhova lép az ember ma ebben a honban, fél lábbal egy másik világkorszakban áll. Ingerület-átvitel. (…)
A legkézenfekvőbb kételyeket is vissza lehet csomagolni és rögtön feladni a feladónak! Az észnek. Ez lesz az a felemelő finomság, cizellált ékesség, amely viszi előre Freud tanár Urat. (…)
A döbbenetek nemcsak szösszenetek. / Nagy szövegek születnek iszonyú nyomás alatt. / Melyiket ne akarjam? A kínokról nincs adat. / Amikor kényes témához nyúlsz, végigreped. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
