Tag Onagy Zoltán

Onagy Zoltán: A helyettes harmadik regénye (részletek)

Hallom a hatos buszt elmenni reggelenként. Eddig nem tudtam, hogy várom, csak vártam, ahogy rácsattan a reggelre a buszajtó, most meg a hiányát hallom, ami azt jelenti, karanténszámítások szerint ezzel sem jöhettél, és hogy kezd végtelenné válni ez az egész. (…)

Onagy Zoltán: Három nap Vízkereszt

Ma is „nagy” Kristófot megy, a hosszabbak közül választ, azonban nem hegynek, hanem lenek. Duna-Kristófot. Duna, friss, tegnapi hó, füzek, nyárfák. Könnyű a lába, jólesik lépkedni, jól a hideg, a hideg levegő, a hideg napfény. Minden jó. Gurul szinte. Nem zökken, nem csúszik, nem csikorog. (…)

Láng Eszter interjúja a 70 éves Onagy Zoltánnal: Kétszer lenézni a gödör aljára

Dolgozom serényen, és külön-külön örülök minden napnak. Hogy miképpen örülök? Minden reggel megtapsolom a napot, amikor felkel a Szamár-hegy mögül. Ha felhő, ha köd, nincs taps. (…)

Onagy Zoltán: Június

Jön a nyár, vele a kínok hosszan. Fullasztó kánikula, tüzes aszfalt, rezgő levegő, dögrovás a lakótelepi munkaszobában. A tüzes aszfalton Ünnepi Könyvhetek és hasonló írógyötrő machinációk sora. (…)

Onagy Zoltán: A gyilkos arany

Mától nincs nappali őrünk, a marcona horgász lelépett, eddig tartott a szabadsága. Aggódom. Laci nem, de Laci az erdőben élt, ahonnan maximum fát lopnak a népek. (…)

Onagy Zoltán: Gazdag téli zsákmány

Ma negyed öttől nyolcig fordul győzelemre a nap. Korán, de mihez képest. Korán, de nem időben. Tegnap kellett volna. Ha tegnap délelőtt eldől, ma már nyugalom ébredéskor. Mindegy. Ami a csatában elvész, rendszerint visszanő. Ha tud. Ha van oka. (…)

Onagy Zoltán: Rufi bácsi

Rufi bá’ elméje éles és körültekintő. Teste minden fizikai kihívásra alkalmas. Lelkiereje hatalmas, tűrőképessége kimeríthetetlen. Esztergályos felkészültsége tökéletes, fejlődőképes. Ravasz és mélyen megfontolt. (…)

Onagy Zoltán: Rés a pajzson

A terepjáróba lépve a bal sarok és a cipő sarka két mondatban megbeszélik: „Ma nem. Hülye ez, ma nem engedünk, sose múlik el a fájdalom, nem jön vissza a régi jó.” Békén hagyják egymást: a sérült sarok és a szolidáris terepjáró cipő. (…)

Onagy Zoltán: A másik asszony, piros gatyában

A hídtól hosszú, lassú lejtő, majd rövid meredek lejtő, két kanyar, és ott a megálló. Senki nem várakozik a közelében, senki nem kérdezi. Nem szól senki hozzá. A reggeli buszmegállók népe, és a várótermeké, kényszeresen beszél idegennel. Megosztaná az álmát, a vágyát, a véleményét a világról. Ma senki a bódéban, a bódé előtt. Öröm. (…)

Onagy Zoltán: Gyorsjelentések ezer karakterben

„Ha fészekalja van egy öregembernek, azt kénytelen szemmel tartani” – gondolja az öregember hajnalban, és tápászkodik. – „Szemmel, de minimum füllel. A szerencsésebb szemmel, füllel, plusz odamordul, ha nem működnek a dolgok, hülyeségeken veszekszenek, ütik egymást.” (…)

Onagy Zoltán: Három vándor

Jól van. Kipakolom a ruháidat. Dzsekid is van itt. Jó volna tudni, reggelig maradsz-e. Először azt volna jó tudni, hogy egyáltalán merre jársz. Vedd fel azt a kurva telefont. (…)

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑