Kiss Richárd képregénye a fogyasztás szentélyében, folytatásos sorozatokban elbeszélve, hangutánzó szavak kíséretében.
Időből kihullt apostol,
Téged a jelen tart fogva,
Az egyetlen lehetséges.
Minden szenvedés megtisztul? (…)
A szerző egyszerre van belül és kívül a történésekben: átélője, egyben rögzítője az eseményeknek, érzéseknek. Leírásának, elemzésének tárgyát alapvetően a kétszemélyes kapcsolat és a hétköznapi szituációk képezik, az emberi létezés a boldogság érzékelésében, megélésében merül ki. (…)
Úgy járunk-kelünk, akár a kísértetek,
munkába reggel, este haza,
néha vannak jobb napok is, de
a többség mostanában nem túl laza. (…)
kifejezhetetlen / és taníthatatlan // mint rögök / nemzedékeiben / lassan fakul ki / hanyatló csuklók / prédájaként (…)
Itt vagyok, csüngök,
itt lógok, mint szeren,
persze nem ama kábítón, mint
teafilter a tealében
a végtelenek párhuzamosain (…)
Az éjszaka kellős közepén P. különös zajra ébredt. Morajlásszerű zúgás verte föl. Kitört egy háború, gondolta, még inkább az álom, semmint az ébrenlét világában. Nem feledte azokat az időket, amikor igen gyakran teltek meg az éjjelei efféle, távoli mennydörgéshez hasonló dübörgéssel. Az amerikai gépek pontosan a városa fölött húztak el, hogy bombázzák a széteső Jugoszláviát. (…)
Vagy, voltál, leszel. Közössé
válnak emlékeink. Fényképek
maradtak apámról, anyámról,
és másokról, akik odafordultak.
És terólad is közelebbről.
Azonos akartam maradni veled. (…)
Szemből a sík s a tér illúziója,
a négyzetes pályákat egyre rója
a fény, vagy jön, és húz egy vonalat,
de sík a sík, a tér meg tér marad. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
