A világ minden tájáról a Velencei-tó partjára érkező művészek alkotóerejük segítségével átformálják a térséget. 2017 óta az alkotás legfőbb színtere a Velencei-tó egyik nagyméretű, bozóttal benőtt mesterséges szigete lett. (…)
Júniusi számunk a természetművészetre, azon belül a 2006-tól minden nyárvégen megrendezett Nemzetközi Velencei-tavi Természetművészeti Symposionra, fókuszál. A címlapon Gáspár Kiara munkája.
Júniusi számunk a természetművészetre, azon belül a 2006-tól minden nyárvégen megrendezett Nemzetközi Velencei-tavi Természetművészeti Symposionra, fókuszál. A címlapon Gáspár Kiara munkája.
1980 nyarán a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy turistaútra Párizsba utazunk. Az „útlevélhelyzet”, valamint a „devizaváltás” meglehetősen nehézkessé tette egy ilyen típusú út megszervezését, de sikerült. Párizs volt a cél, azért, hogy a Magyar Műhelyt felkeressem, és a képverseimet a szerkesztőknek megmutassam. (…)
A „videófónia” arra utal, hogy a kísérleti elektronikus audiovizuális művészetben, vagyis a videóművészet jelentős területén, mint ahogyan a példák is plasztikussá tették, a hang és (mozgó)kép sajátos, egyenrangú viszonyt alakíthat ki. (…)
Tanulmányunk a videóművészetre fókuszál, így ebből a perspektívából tekintünk szét. (…) Ez a szöveg a Magyar Műhely szellemiségéhez kapcsolódó videóművek közül szándékozik egy szubjektív válogatást, összegzést felvillantani. (…)
– A napfelkelte a kerítésemre ült / Én sámlimat az erkélyre vonszoltam / Éppen vele szembe kényelmesen / Helyet foglaltam farkasszemet néztünk egymással (…)
Dénest a táj foglalkoztatja, engem pedig a figura, mégis közös videómunkáinkban felfedezhető az együttgondolkodás. A megmozduló kép, az állókép és a mozgókép határán elhelyezkedő műtípus és az animáció talán az, ami „a közös” időt is jelenti számunkra. (…)
A halkan, kifelé-befelé vacogó-zokogó, lyukakkal teli Házban, fehér leplekben két előadó tevékenykedik, a fehérre: föld-sebek rajzolódnak, indirekt írás- és rajzolatminták, egzaktált formák töltik be, lepik el a lepleket. (…)
Szöveg-torzítás bejátszások: mellkasból szóló szerkezet, hangos-kimondó recseg, majd az előadó belső szervei közül szalagos magnetofon serceg, diktafonból sziszegő Szaturnusz-Abraxas-Homunculus hangok, álomtalan átjárások fokozódnak… (…)
Van-e a libabőrnek szíve vagy könnyei? S tesztoszteronként fognak túl-ömleni? S a lelkem apokrif mögötte, mint fénykép, vízjel a porszemekből szőtt szöveten, a lét hártyáin. Én-kép. (…)
A dada ugyanolyan közvetlen, mint a természet, és megpróbálja megadni minden dolognak a maga lényegi helyét.”
A párizsi Magyar Műhely 1964-es Kassák-száma alapvetően megváltoztatta művészetszemléletünket, és segítséget kínált a „szocreál” igájába betörni nem akaró ifjú művészeinknek. (…) Az ezredfordulón megnyílt Budapesten, az Akácfa utca 20-ban a Magyar Műhely Galéria, ami mindmáig otthont ad az új s újabb alternatív művészi kísérleteknek, mintegy integrálva azokat a magyar avantgárd évszázados, sokágú vonulatába. Így lépett be szinte zökkenőmentesen a Magyar Műhely „rügyfakasztó oldalági leszármazottjaként” a rendszerváltás hajnalán az avantgárd-kontinuitásba egy újabb korszakos alkotói csoport: az EX/ksz/PANZIÓ, amely indulásakor a kora-avantgárd radikális – akcionista – örökösének tartotta magát. (…)
Májusi lapszámunk fókuszában a Magyar Műhely áll, e lap és körének működéséhez kapcsolódva közlünk szemelvényeket, részben a Párizs–Budapest tengelyre felfűzve. Szóba kerül a rendszerváltás hajnalán az avantgárd-kontinuitásba belépő alkotói csoport, az Ekszpanzió, de megjelenik majd írás a Dadáról és a magyar kísérleti videóművészet elmúlt négy évtizedéről is.
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
