A művészkönyv mint műfaj csak a könyvhöz való viszonyában létezik. Ezt a szűkösséget, korlátozottságot használja fel, a művek ebben a térben kapnak új, általánosabb értelmet. (…)
Először azt gondolta, az atlantiszi emberbe botlott bele, vagy – ha már egyszer ez a Balaton – Hany Istókba. Amikor azonban a hasán hánykolódó test egy hirtelen érkező hullám lökésétől a hátára fordult, ijedten vette tudomásul, hogy egy vízi hullával találkozott. (…)
István és képei állapotaiban megállítanak. Nem az elmúlás szomorúságát, hanem a változás kíváncsiságát ébresztik fel bennünk. (…)
Pelerin hab-fodra: korai alkonyra / szabott hölgybánat… / Egyenes testtartás – ha törik, ha / szakad a szép erőmű… // Pártatlan prímszámlét és kihívó mélabú. (…)
Az ezredforduló első éveiben egyre erősebben vetődött fel, hogy a balatoni temetőkben nyugvó neves emberekről össze kellene állítani egy megbízható névsort, majd felkeresni és lefotózni sírjukat, összeállítani az életrajzukat, emlékezetüket. (…)
Mintha mindenki lelépett volna a városból az utolsó pillanatban, és elfelejtette volna eloltani a villanyt. Pilinszky négysorosa elevenedett meg az üres éjszakákban. (…)
Valamikor áthajóztunk a másik oldalra. / Valamikor, régen. Akkor még minden / más volt. Ennek mintegy ötven éve, na, / nem éppen annyi, talán csak negyvenhat. (…)
Annak ellenére, hogy Bocz alapvető eleme a kő, s viszonylag kevesebb szobrot és domborművet alkotott fából és fémből, munkásságában több mint négy évtizeden keresztül fontos szerepet játszott a rajz a benyomások, tervek, kompozíciók megőrzéséhez. (…)
Vénusz a Balatonban születik. A vízben. A parton meg Ámor. A Balaton bajadérja persze sellő. Apróbb, mint a pelyvapor. Csak siserés udvarnépe révén látszik, hogy bejárja a víztükör széles-fényes mezőségeit. (…)
Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy Takáts Gyula (1911–2008) költő, író, műfordító, múzeumigazgató és Borsos Miklós (1906–1990) szobrász- és éremművész, grafikus több évtizedes kapcsolatának történetét vázoljuk fel Borsos 22, 1961 és 1982 között keletkezett, Takátshoz szóló levelére támaszkodva. (…)
A „munka”, ez esetben huszonegy esszé, valahol a képzet, képzelet és valóság köztes terében, mondhatnánk Univerzumában tett séta, kicsiny kerülőút a világérzetváltások lehetőségei felé. Érzékeny, rákérdező, felfedező és felelős barangolás olyan tájakon, melyeken részben senki sem járt, de szinte minden érdemleges művész mégis, s melyek itt élnek velünk, köröttünk, az időben és térben, a rejtelmekben és méltó névtelenségben. (…)
A kis tihanyi nyaraló, amely mellőzött minden luxust, de amely körül a kert az 1960-as évekre országosan ismert lett, nemcsak a parányi műterme szabadba való meghosszabbításának a lehetőségét kínálta számára. A természetből, a balatoni tájból és irodalmi, zenei élményekből inspirálódó alkotás mellett hosszú évtizedekre a társasági élet egyik fontos helyszíne és a művésztársaival együtt teremtett világ közepe lett. (…)
© 2021 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
