A művész friss vizuális zenei kísérletei közül egy olyan válogatást adunk közre, ahol a fény alapvető építőelem.
Koleszár a fotográfiát mint médiumot a konceptualista művészeti felfogásra jellemzően a filozófiához (mint tudományhoz) hasonlítja. Esetében az absztrakt kép formai természete a filozófiai jelentéstartalom kifejezésére alkalmas… (…)
Az éjszakai égbolt milliárdnyi csillagával, misztikus, rejtélyes érzetet keltő hatásával mindig is lenyűgözte a földi halandót, aki feltekintve erre a hatalmas firmamentumra, egy nálánál hatalmasabb, isteni jelenségnek vélte, saját sorsának kulcsát látta benne… (…)
Képzőművészeti munkáimban vissza-visszatérő motívum és médium a fény és az azzal kapcsolatos tematikák. Egyrészt a fény fizikai-optikai vonatkozásai érdekelnek, másrészt szimbolikus megnyilvánulásai, szimbolizációja és metafizikai háttere. (…)
A fény itt olyan módon alkot, hogy – a gép mechanizmusait kihasználva, de az alkotó által befolyásolva – árnykép formájában leképezi azt a teret, ahol nem ütközik bele semmibe… (…)
Ebben a tanulmányban öt olyan műtárgyamról írok, amelyek vizuális modellek, és melyeken jól nyomon követhető, hogy azok egyre jobban függetlenednek magától az anyagtól. Sokkal fontosabb szerep jut a formáknak, a formák egymáshoz kapcsolódásainak, illetve az egymáshoz viszonyított mozgásuknak. (…)
A hazai fényfestészet kibontakozása szorosan összefüggött a kísérleti elektronikus zenei rendezvényekkel. Az összművészeti igény, ahol a fénykörnyezet egyenrangú elem a hallhatókkal, először az 1990-es évek kezdetén jelent meg Bernáth(y) Sándor poszt-performatív acid partijain. (…)
Ezerkilencszáznegyvennégy / November kilencedikén / Éjjel háromfejű sárkány tört / A zentai Tiszára / Embereket emésztett el / Majd a föld gyomrába bújt / A vér helyén nőtt ki a lármafa / Hogy kiáltson némák helyett / A mindenkor élőknek (…)
Gondosan választottam ki a gépet. Az Egér osztályú felderítők a leggyorsabbak, de minimális a védelmük és a fegyverzetük, a Varjú modellek erősebbek, de túl nagyok, és viszonylag nehezen manőverezhetők, a nagy támadógépek pedig szóba sem jöhettek. Végül egy új generációs Legyet töltettem fel. (…)
November és december során összeálló lapszámunk tematikája a fény; szerkesztette Gyenes Zsolt, a címlapon Csízy László munkája.
A fény művészete percepciókutatás. Arra keresi a választ, hogyan és mit látunk, hogyan és mit értelmezünk, ennek nyomán pedig hogyan és mit értünk meg! (…)
A fényművészet önálló terület, ahol maga a fény válik főszereplővé. A művek „anyaga” önmagában megfoghatatlan, megragadhatatlan. (…)
Idei kilencedik, két hónapon át bővülő lapszámunk a fényművészetet igyekszik feltérképezni – egy olyan önálló művészi területet, ahol maga a fény válik főszereplővé. Az összeállítást Gyenes Zsolt szerkesztette, a címlapon Csízy László munkája.
A festő mereven szemezett a kovásszal. Egy régi faszéken ült, enyhén előrehajolt, és úgy bámulta az üveg mögött érlelődő masszát. Az üveg az asztalon állt, ahol rásütött a nap, mert a festő azt olvasta valahol, hogy fontos az állandó hőmérséklet ahhoz, hogy a kovász szép legyen. (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
