A 2000-ben alakult Képírás Művészeti Alapítvány az irodalom és képzőművészet tárgyalása mellett fontos feladatának tekinti a hagyomány szerepének bemutatását a kortárs művészetben. Az irodalom és képzőművészet határműfajainak – küldeményművészet, művészkönyv, vizuális költészet – népszerűsítése mellett az alapítvány az elektrográfia műfajának megismertetésében és elméleti feldolgozásában is nagy szerepet vállal – többek között Bohár Andrásnak az elektrográfia tárgykörbe tartozó írásainak szisztematikus megjelentetésével.
A sorozat főszerkesztője, Bátai Sándor irányításával az elmúlt negyed évszázadban több mint harminc füzet jelent meg. Ezek egy része online is elérhető (http://kepiras.com/kepiras_fuzetek). Azon túl hat DVD és három könyv társul a sorozathoz. Ez az írás a Képírás Füzetek és hozzá kapcsolódó anyagok közül ismertet röviden néhány kiemelt példát.
Bátai Sándor: Barlangrajzok I-IV. 1986-1996 (In: A másik másolta)
A füzetek egyik missziója tehát Bohár András (1961-2006), esztéta, képzőművész és habilitált egyetemi oktató írásainak összegyűjtése, megjelentetése. Hét önálló kiadvány és további írások láttak napvilágot tollából a Képírás Füzetek keretében. Itt publikált tanulmányai 1994 és 2003 között íródtak, melyek leginkább az elektrográfia önazonosságának, öndefiníciójának alapvető, fontos tanulmányai. Címek szerint, a megjelenés sorrendjében ezek a következők: Elektrográfia; Jelenség és értelem; Határ-műfaj, Háttér-esztétika; A fénymásolás művészetéről; Az elektrográfia jelensége és jelentősége; A másik másolta; és A művészet mint kommunikációs forma. Bohár áttekintéseiben a témához művészetfilozófiai, művészetszociológiai és alkotástipológiai problémák felvázolásával közelít. A levinasi fenomenológia, Heidegger filozófiája, Virilio esztétikája, csak néhány fontos kiindulás számára az 1990-es évek hazai elektrografikájának, majd az ezredfordulótól az elektrográfiájának tárgyalásához.
Bohár András: Reduktív költészet I-XII., 1996
Ha végigtekintünk a Képírás Füzetek teljes skáláján, összeáll és kikerekedik az elektrográfia hazai története, annak sajátos művészeti megoldásai, stílusjegyei, illetve a markáns egyéni alkotói utak jellegzetességei. Bohár szövegei nem keletkezésük sorrendjében láttak napvilágot a füzet-sorozatban, de érdemes keletkezésük idejét is figyelembe venni. A fénymásolás művészetéről című tanulmányt 1994-ben írta. Ez az egyik legkorábbi írás a témáról a sorozatban. Bohár a konceptualista háttér jelentőségéről és a felbukkanó hibrid technikákról – mint például a fénymásológép és a számítógép együttes használata – is említést tesz. Ezek a felismerések megerősítik a netán kételkedő mostani olvasót abban, hogy a szerző nem csak kora ez irányú történéseit látta világosan, hanem megérzései, előremutató gondolatai beigazolódtak napjainkban.
Érdemes ezen a helyen is röviden definiálni tárgyunkat. Az elektrográfiák olyan elektronikus-digitális eszközök/technikák (pl. fax, xerox, számítógép, videó, MI) mediális sajátosságaira épülő alkotások, melyek sok esetben magát a médiumot vallatják. A különböző technika jellegéből adódóan általában experimentális mű születik. Egyre újabb megoldások bukkannak fel, így a tárház is állandóan bővül, változik. Az 1997-re datált, 2012-ben publikált, A másik másolta című Bohár-tanulmány is megerősíti az előbbiekben írtakat; magára a medialitás aktusára helyeződik a hangsúly. Bohár András korai, váratlan halála befejezetlenné tette elméleti és művészeti munkásságát. Ennek ellenére is a műfaj hazai és nemzetközi viszonylatban is meghatározó teoretikusát tisztelhetjük személyében, akinek írásai tehát az elektrográfia identifikációjához alapvető fontosságú elméleti háttérként szolgálnak napjainkban is.
Bohár András: A másik másolta. A Képírás füzet borítója, 2012. A borítón Dárdai Zsuzsa: Elektroaura című műve 1990-ből
A Hipertext – Tisztelet Tamkó Sirató Károlynak című Képírás kiadványban Barti Magdolna, Szombathy Bálint (1950-2024), Vass Norbert és Sós Dóra egy-egy írása kapott helyet. A szöveg egyesüljön a képpel, a kép lépjen ki a térbe, a szobor kezdjen el mozogni. Tehát minden művészeti ág szívjon magába még egy dimenziót – foglalja össze Tamkó gondolatait Sós Dóra. A lexiák nyomában című munkában, mely a Képírás Könyvek első darabja, Sós Dóra TSK fiatalkori, az 1920-30-as években született interaktív, kísérleti munkáit elemzi.
Láng Eszter: Hommage à TSK. 2016 (In: Hipertext – Tisztelet Tamkó Sirató Károlynak)
Szombathy Bálint A konkrét költészet útja című, 1977-ben írt tanulmánya a téma alapvetően fontos, magyar nyelvű összefoglalója. A szöveg a kísérleti költészet 1900 utáni útjainak felvázolása a konkrét művészet szempontjai alapján. A konkrét művészet valódi jelentése, jellemzői még szakmai körökben sem igazán ismertek, holott a kategória bevezetése, használata alapvetően segítené az absztrakt művészet árnyaltabb meghatározását.
Máté Gyula: WBA (Wire Brush Art). Xerox, 1992 (In: Az elektrográfia jelensége és jelentősége)
Szintén Szombathy Bálint, ezúttal mint szerkesztő nevéhez kapcsolódik a Kerekedő történetiség – A magyar elektrográfia története 1985-2005 című füzet. A kiadvány leginkább elektrográfiai kiállításokról szóló szövegek, megnyitóbeszédek írott változatainak gyűjteménye.
Halbauer Ede: Elektrográfia. 1991 (In: Szombathy B.: A magyar elektrográfia rövid története)
A tárgyalt időszak nagyjából az Árnyékkötők Alkotócsoport (1989-2004) tevékenységének idejére esik, amikor az elektronikus technológiákra épülő munkaeszközök bővülő és egyre hatékonyabb arzenálja figyelhető meg a kísérleti művészet ezen új területén.
Zsubori Ervin: Egy kiállítás képei. 1993 (In: A másik másolta)
A Magyar Elektrográfiai Társaság 2001 augusztusában alakult meg a budapesti Bartók32 Galériában. Hemrik László írása a Társaság bemutatkozó, 2001. decemberi kiállítását elemzi.
Az 1980-as, illetve a korai ’90-es évek fax, xerox stb. használata (elektrografika) a neoavantgárd oppozit szemléletébe ágyazódott be, míg az ezredfordulótól megjelenő – leginkább a számítógépre épülő – elektrográfiának valójában már nincs mi ellen lázadnia.
Bohár Andrásnak ebben a füzetben megjelent írása – a többi szövegeihez hasonlóan – a szabadság, a művészet és a lét kérdéseit boncolgatja, elemzi. Muladi Brigittának a 2005-ös Matricák kiállításhoz írt tanulmánya az elektrográfia műfajának határtalan lehetőségeit emeli ki.
Az analóg elektronika és a számítógép együttes használata már a kezdetekben is felbukkan. A 2020-ban megjelent füzet a hibrid művészeti jelenségekről szól. Szerkesztője e sorok írója. A kiadvány a Képírás egyik azonos című online tematikus számából válogat tanulmányokat.
Joseph Kádár / Le K’dar (1936-2019) az elektronikus képalkotás úttörője volt. A füzet az 1970-es évek végétől a ’90-es évek közepéig készített sorozataiba, műveibe nyújt betekintést. A művészek fantáziáját már régóta izgatja a fény, mert misztikus, változó, esztétikus, megfoghatatlan – írja Kádár az Art Électro-Images című szövegében.
Szombathy Bálint három sorozata önállóan jelent meg a füzetekben. Az első kiadvány 2002-ben látott napvilágot, és két részből áll (Millenniumi képek: A visszatérő emlékezet és Hősök voltunk). A másik nagy hatású, fontos széria a Mozgásképek 2010-ben került nyomtatásba. Az 1980-as években készült, utóbbi sorozat – technikai értelemben – a telefotó (képtávíró) hibáira épül, aminek kapcsán rendeltetésen túli sajátos esztétika születik meg (Szombathy). A tökéletlen működés értelmes műveket hoz létre. A hiba esztétikájához kapcsolódóan torzítással, absztrahálással a gép teremti meg sajátos képi világát.
Lux Antal az egyetemes videóművészet méltán elismert alkotója. Amellett, de inkább attól elválaszthatatlanul képzőművészeti munkássága is jelentős, meghatározó. Elektronikus mozgóképei a videóművészet születésének és alakulásának tükörképei, szerves részei. A Képírásban egy füzete és ahhoz kapcsolódó két lemeze látott napvilágot (2011, 2016). Videó, festmény és elektrográfia egységes egésszé áll össze a gazdag életműben.
Lux Antal: Würfel ’21 (A művész jóvoltából)
HAász Ágnes a Magyar Elektrográfai Társaság elnökeként negyed évszázada munkálkodik, irányít, szervez fáradhatatlanul. Térfigurák címmel jelent meg füzete 2005-ben. A fénnyel való festés, ez a fajta mágia jellemzi HAász itt bemutatott műveit.
Az előtérben HAász Ágnes művének részlete, a háttérben Szombathy Bálint alkotása. Error in art, Telpod, Krakkó, Lengyelország, 2016 (Fotó: Gyenes Zsolt)
Ország László 2014-es keltezésű füzete a Monitor Scan címet kapta. A sorozathoz Bohár András írása társul bevezetőként. Ország egyedi módon, a működő televízió/adás beszkennelésével kísérletezett. Többirányú és minőségű folyamatok sűrűsödnek az állóképeken.
Ország László: Monitorscan. Képírás füzet borítója, 2014
Daradics Árpád vörös történetei egy következetesen, karakteresen felépített, nagy léptékű sorozattá álltak össze az évek során. Daradics a kollektív (kelet-közép-európai) emlékezetre épít; művei nyelvi értelemben kettős életet élnek (Szombathy). A pixelek történeteiben nem kiegészítik, hanem eltakarják a fotografikus elemek bizonyos értelmezhető részeit, és ezáltal változtatják meg a kép eredeti jelentését; így válik a hétköznapi fénykép műalkotássá.
Daradics Árpád: Red stories. Elektrográfiák pólón, akciófotó, Gyermely, 2021 (A művész jóvoltából, fotó: MAMŰ)
Három hiánypótló, összefoglaló füzet jelent meg Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina mindig pontosan felépített, információkban gazdag és élvezetes írásaival. Az alábbiakban lejegyzett gondolataik felhasználásával foglalom össze röviden füzeteiket, a tárgyalt korszakokat.
A Ruzsa Dénes által jegyzett, 2022-ben megjelent Vizuális expanziók – Az elektrográfia megjelenése Magyarországon a 70-es és a 80-as években, elődök és művészeti csoportosulások című tanulmány a magyar elektrografika és az elektronikus művészet kialakulásának történeti és mediális előzményeit tárja fel. Az írás azokat az avantgárd és intermediális törekvéseket vizsgálja, amelyek a fénymásoló, a fax, a mozgókép és a korai számítógépes technológiák művészeti
alkalmazásával új vizuális és nyelvi kísérletekhez vezettek. Többek között ismerteti a Párizsi Magyar Műhelyt, melynek alkotói hidat építettek a nyugat-európai és hazai neoavantgárd művészet között. Példaképüknek Kassák Lajost tekintették. Szombathy Bálinttal közös grafovizuális törekvéseik így itthon és külföldön egyaránt meghatározóvá váltak. A történelmi jelentőségű műhely mellett az írás foglalkozik például a Xertox csoporttal és az Árnyékkötőkkel is. Utóbbiak tagjai nem csak korai médiaművészek, hanem jelentős kiállításszervezők is voltak.
Szombathy Bálint: Telefotók. 1983 (In: A másik másolta)
Az Inskripció – A 90-es évek a magyar elektrografika művészetének történetében (2026) a hazai elektrográfia történetének feldolgozásában a második – Ruzsa-Spitzer által közösen jegyzett – kiadvány. A kilencvenes évek sajátos átmeneti korszakot jelentett. Ebben az időszakban a személyi számítógépek fokozatos megjelenése, az internet és a nemzetközi művészeti kapcsolatok
erősödése következtében a digitális képalkotás egyre szélesebb körben vált hozzáférhetővé. Ez az évtized az analóg és a korai hazai digitális forradalom együttélésének időszaka volt. A hiba esztétikája – mely a kísérleti művész talán legfontosabb jelszava – tehát tovább él; új megoldásokban bukkan fel. A digitális megoldások kapcsán megfogalmazódik, hogy az iroda és a művész (stúdió) szoftvere ugyanaz (Manovich), de mégis a cél és ezzel összefüggésben az alkalmazások módja teljesen különbözik, sőt ellentétes irányú.
Az elektrografika kifejezés nálunk az Árnyékkötők hasábjain bukkan fel először, és a számítógép,
a telefax és más elektromos eszközök segítségével készült munkákra vonatkozik.
A számítógép használatának megjelenése, elterjedése sok új sajátossággal rendelkezett, mely megváltoztatta az alkotás folyamatát, eredményét. Ezek közül csak egy-kettőt emelek ki, mint például azt a fajta nonlinearitást, mely kapcsán bármikor, bárhová beszúrható egy új elem, tehát szabadon bővíthető a tartalom és minden korábbi változat is megőrizhető. A flexibilitás új, kiterjesztett minőségként jelenik meg. A számítógép az évtized végére teljes mértékben demokratizálta a techno-művészetet; innentől lényegében bárki hozzáférhet a professzionális eszközökhöz, szoftverekhez.
A kiadványban röviden tárgyalt meghatározó művészeti csoportok mellett kiemelt szerep jut a C3-nak is. Az intézmény a hazai digitális művészet ’90-es évekbeli legprogresszívebb szervezete, kutatóközpontja volt.
A harmadik füzet, a 11≙1011 (Ruzsa-Spitzer, 2025) már az ezredfordulót követő digitális korszak kiteljesedését tekinti át a Magyar Elektrográfiai Társaság/MET alkotóinak munkásságán keresztül. A dolgozat a számítógépes művészet, valamint a hibrid digitális eszközök megjelenése köré szerveződő művészeti kísérletekre koncentrál.
A következő kategóriákra osztották fel a szerzők a tárgyalt alkotásokat:
- Kódolt művészet: algoritmikus művészet, generatív művészet és kreatív kódolás
- Fotó alapú művek
- Elektronikus ceruza és ecset
- Digitális absztrakció
- Hibaizmus (glitch art)
- Installációk
- Fényobjektek, fényinstallációk
- Intermedialitás: interdiszciplináris számítógépes alkotások
- Mozgóképes alkotások, kísérleti animációk
- Retrospektív digitális formanyelvek
- Gépi tanulás alapú művészet
Az ezredfordulót követően tehát egyértelműen kirajzolódik az újabb és újabb médiumok bevonása, használata a klasszikus elektronikus-digitális alapú megoldások mellett. Ilyenek például a mozgókép (3D animáció, audio-videó, CT-animáció), az elektronikus (fény)objekt, a robottechnika és legutoljára a mesterséges intelligencia (MI) megjelenése az elektrográfiai művek kiállításain.
A Képírás Füzetekhez társulva eddig hat DVD látott napvilágot. A kiadványok egy-egy alkotó műveiből válogatnak. Némelyik egy hosszabb periódusból szemezget, és van olyan is, amelyik egyetlen egy sorozatra, nagyobb szabású műre fókuszál.
1992 és 1995 között készítette Perneczky Géza azt a 77 generált grafikát, amelyeket a dupla lemezes, 2014-es kiadás tartalmaz. A kiadványban állóképekként, diavetítésként időben kiterjesztve és animációként nézhetjük végig a műveket. Az utóbbi összeállítás Spitzer Fruzsina és Ruzsa Dénes szerkesztése.
Horkay István sokféle médiumot, kiindulást, alapanyagot (fel)használó alkotómódszere hibridnek nevezhető. Posztmodern attitűdje idézetek halmazából teremt érvényes, mással össze nem téveszthető, markáns egyéni művészeti stílust. Raoul Wallenberg című műve 2015-ben jelent meg a lemez-sorozatban. A film műfaja képzőművészeti igényű, lírai dokumentumfilm; digitális filmkollázs. A mű sajátos képi karakterét, hangulatát a Horkay által kifejlesztett mozgó grafika, illetve digitális kollázs alapozza meg.
Koroknai Zsolt Lektrónia című DVD-je 2013-ban jelent meg. A címben jelzett performansz-sorozat, mely egyébként 2005-ben indult, élő zenei, mozdulati és egyidejű képzőművészeti alkotást egyesít felépített multimediális térben. A projektben Koroknain kívül Sőrés Zsolt zeneszerző, zenész és Ladjánszki Márta táncművész, koreográfus a társalkotók.
A DVD mint hordozó lassan teljesen a múlt részévé válik. Hasonló audiovizuális gyűjtemények további vagy jelenlegi platformjai az USB-eszközök, a felhőalapú tárhelyek vagy a különféle megosztófelületek.
Gyenes Zsolt: Collage. Állóképek a Yu Miyashita zenéjére készített hibrid technikájú videóból, 2020 (In: Hibrid)
A paletta vegyes, az azonban tagadhatatlan, hogy a Képírás Művészeti Alapítvány, valamint Bátai Sándor, a füzetek és egyéb kiadványok főszerkesztője, úttörő vállalkozásba kezdett huszonhat évvel ezelőtt. Határozott koncepció mentén jelentek és jelennek meg folyamatosan ezek a kortárs magyar művészet szempontjából alapvetően fontos, hiánypótló anyagok. Most már tisztábban körvonalazódnak az eredmények is, és talán a folytatás fénynyalábja is látható valahol a láthatáron. A techno-művészetek alapvető sajátosságai közé tartozik a megjelenő új technológiák azonnali bevonása, az azokkal való kísérletezés; kilépés, – sőt az ellene való játszás – az iroda jól bejáratott világából…
Képírás Füzetek
2000
- Bohár András: Elektrográfia
2001
- fenyvesi Tóth Árpád: Képregények
- Szeifert Judit: Képírás
2002
- Sándor Edit: Firkák
- Szombathy Bálint: Millenniumi képek
2003
- Bohár András: Jelenség és értelem
- Bohár András: Határ-műfaj, Háttér-esztétika
2004
- Harangozó Ferenc: Elektrográfiák
- Kazinczy Gábor: Képírás
2005
- Szombathy Bálint: A konkrét költészet útjai
- HAászÁgnes: Térfigurák
2006
- Szlaukó László: COMIX
- Bohár András: A fénymásolás művészetéről
2008
- Klencsár Gábor – Káplán Géza: A tárgyak lélek(g)zete
- Szombathy Bálint (szerk.): Kerekedő történetiség – A magyar elektrográfia története 1985-2005
2009
- Bohár András: Az elektrográfia jelensége és jelentősége
2010
- Ország László: Kőrös-torok
- Szombathy Bálint: Mozgásképek
2011
- Herendi Péter: Maszkok
- Lux Antal: EX HUNGARIA
2012
- Bohár András: A másik másolta
- Tellér Mária: Külső tájak, belső tájak
- Kecskés Péter: Uranographia
2013
- Bohár András: A művészet mint kommunikációs forma
2014
- Ország László: MONITOR SCAN
2015
- Sós Evelin: Banándíszítésű lemez
2016
- Krnács Ágota: Ikonok
2017
- Joseph Kádár: Art Électro-images / Elektrografika
2018
- Hipertext – Tisztelet Tamkó Sirató Károlynak
- Éneklő Akadémia: Eseményhorizont
2019
- Daradics Árpád: Vörös történetek / Red stories
2020
- Gyenes Zsolt (szerk.): HIBRID
2022
- Ruzsa Dénes: Vizuális expanziók: Az elektrográfia megjelenése Magyarországon a 70-es és a 80-as években
2025
- Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina: 11≙1011 – A Magyar Elektrográfiai Társaság alkotóinak munkássága 2000-től napjainkig
2026
- Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina: Inskripció – A 90-es évek a magyar elektrografika művészetének történetében
Képírás könyvek
2013
- Sós Dóra: Lexiák nyomában – Tamkó Sirató Károlyról
2021
- HAász Ágnes, Láng Eszter (szerk.): Fejezetek a magyar elektrográfia történetéből
2023
- Gyenes Zsolt: Látható hangzás – Vizuális zene a magyar kortárs művészetben
Képírás DVD-k
2011
- Lux Antal: EX HUNGARIA
2012
- Gyenes Zsolt: Szinkrónia
2013
- Koroknai Zsolt: Lektrónia
2014
- Perneczky Géza: 77 generált grafika
2015
- Horkay István: Raoul Wallenberg
2016
- Lux Antal videóművészete
