Kaszás Réka 25 éve, 2001-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő, valamint vizuális tanárképző szakán. Az azóta eltelt időszakban számos alkotói attitűd, érdeklődési terület és téma jelent meg a munkáiban. Bár az egyes korszakok és sorozatok különböző irányokat képviselnek, úgy látja, utólag visszatekintve jól érzékelhetőek azok a kérdések, amelyek folyamatosan jelen vannak a gondolkodásában. Arra kértük Kaszás Rékát, tekintse át elmúlt húsz év alkotói ciklusait.

Találkozások

Festményeimet hagyományos festészeti eszközökkel készítem, a táblaképfestészet sajátosságait megtartva. Munkáimban a realisztikus, megfigyelésen alapuló, analitikus festészet és a redukáló alkotói magatartás találkozik. Fontos számomra a látvány, de nem annak egyszerű leképezésére törekszem. Inkább azt keresem, hogyan lehet a megfigyelt valóságot elemeire bontani, újrarendezni, és a festészet eszközeivel egy másfajta képi rendszerben megmutatni.

Kaszás Réka: Házak oldalról, 2014

A megfigyelésen alapuló tájképeimen és városi részleteimen a természet és az épített környezet egyaránt megjelenik. Ezek az elemek időnként harmóniában kapcsolódnak egymáshoz, máskor éppen az ellentétük válik meghatározóvá. Függetlenül attól, hogy mesterséges vagy természeti formákat dolgozom fel, elsősorban a rendszerek érdekelnek: a felépítés, az ismétlődés, a ritmus, a struktúra, valamint azok az elemek, amelyek valamilyen módon elmozdulást jelentenek ebből a rendszerből.

Sok festményem kiindulópontja egy fénykép. A fényképeket többnyire magam készítem. A fotográfia számomra nem csupán dokumentáció, hanem a festői gondolkodás része. A különböző médiumok közötti átjárhatóság fontos szerepet tölt be az alkotói folyamatomban. Folyamatosan figyelem és dokumentálom a környezet változásait, azokat a vizuális jelenségeket, amelyek mellett a hétköznapi életben talán észrevétlenül haladunk el.

Egy árnyék, egy fényviszony, egy épület részlete, egy növényi forma vagy egy ismétlődő szerkezet is elég lehet ahhoz, hogy megállítsa a figyelmemet. Ezeket a megfigyeléseket később beépítem a képeimbe, de a festmény létrejöttekor már nem egyszerűen az eredeti látványt rekonstruálom. A fotográfiai kiindulópont fokozatosan átalakul, és a festés során egy önálló képi rendszer részévé válik.

Változatosság

A Változatosság című sorozatomban a szín és a forma rendszere került előtérbe. A látványt redukált formákra és színekre egyszerűsítettem. A természetre utaló jelek sok esetben már csak közvetetten vannak jelen: a fényekben, az ég színátmeneteiben vagy a falakon megjelenő árnyékokban.

Kaszás Réka: Változatosság No. 1., 2015

A képek elemei egyszerre hordoznak valós és általam szerkesztett, újrarendezett részleteket. Olyan képi metszeteket hozok létre, amelyek a városi környezetben élő ember számára ismerősek lehetnek, mégis elmozdulnak a közvetlenül megtapasztalható valóságtól.

A redukció számomra nem pusztán formai egyszerűsítést jelent. Lehetőséget ad arra, hogy a látvány mögött működő rendszerekre irányítsam a figyelmet. Arra, ami egy részletben ismétlődik, ami összeköti az egyes formákat, vagy éppen arra, ami megtöri ezt a rendet.

Szétfolyt valóság

A Szétfolyt valóság sorozatban a valóság bizonytalansága vált meghatározó kérdéssé. Egyre inkább az kezdett foglalkoztatni, hogy mennyire tekinthető biztosnak az, amit látunk, és hol húzódik a határ a felismerhető látvány és annak bizonytalanná válása között.

Nem egy konkrét érzelmi állapotot szeretnék megjeleníteni, hanem a vizuális érzékelés határait vizsgálom.

Kaszás Réka: Szétfolyt valóság 1., 2015

Megcsorgatom a festéket, de a csorgásban folytatom a képet. A véletlenszerűnek tűnő folyamatot tudatosan használom fel. Kitakarok a felületből szabályos vagy szabálytalan formákat, mesterségesen alakítom a csorgások nyomait és foltjait. Az éles és az elmosódott, a felismerhető és a bizonytalan egymás mellé kerül.

A festés során így maga a kép is folyamatosan változó állapotba kerül.

Kaszás Réka: Szétfolyt valóság 4., 2015

Ebben a sorozatban az emlékezet szerepe is fontossá válik. A képeken felhasználom saját emlékeimet, de nem egy konkrét történet vagy hely rekonstruálása a célom. Inkább azt a folyamatot próbálom megragadni, ahogyan az emlékekben megőrzött képek idővel megváltoznak.

Az emlékezet nem pontos másolatot őriz. Bizonyos részleteket kiemel, másokat elmos, átalakít vagy teljesen eltüntet. A festészetben ezt a bizonytalanságot lehetőségként használom. A valóság felismerhető marad, ugyanakkor folyamatosan elmozdul a bizonytalanság irányába.

Kaszás Réka: Szétfolyt valóság I., 2015

A tér áramlása

A térhez és a tájhoz való viszonyom az elmúlt években egyre fontosabbá vált. Nemcsak az érdekel, hogyan jelenik meg egy adott tér a képen, hanem az is, hogyan érzékeljük és hogyan tapasztaljuk meg azt.

Egy utazás során például gyakran úgy érezzük, hogy mi haladunk a térben. Autóban ülünk, nézzük az elsuhanó tájat, miközben a külvilág fokozatosan háttérbe szorul. Felhúzzuk az ablakot, bekapcsoljuk a rádiót, elmerülünk a saját gondolatainkban, és közben szinte észrevétlenül haladunk át egy változó vizuális közegen.

Kaszás Réka: Balaton No. 2., 2020

Verebes György festőművész egyik megnyitóbeszédének gondolata nagyon közel áll hozzám: „Amikor én haladok a térben, akkor valójában nem én haladok a térben […] hanem, éppen ellenkezőleg, a tér áramlik át rajtam.”

Ez a gondolat számomra a táj megtapasztalásának egy másik lehetőségét jelenti. Nem csupán én haladok keresztül a téren, hanem a tér is folyamatosan áthalad rajtam. Látványok, fények, formák és benyomások érnek, amelyek később emlékké, majd belső képpé alakulnak.

Kaszás Réka: Pillanatfelvétel III., 2023

A festészetben ezt a folyamatot próbálom megragadni.

A táj számomra ezért nem egyszerűen ábrázolandó téma. Inkább egy olyan közeg, amelyben a külső és a belső világ találkozik. A megfigyelt látvány a festés során átalakul, és egyre inkább saját tapasztalataim, emlékeim és képi gondolkodásom részévé válik.

A látvány átalakulása

Az elmúlt húsz év során sokféle képi világon és alkotói folyamaton keresztül jutottam el a jelenlegi munkáimhoz. Változtak a témáim, a színhasználatom, a képi rendszereim, és természetesen én magam is változtam.

Ami azonban végig megmaradt, az a megfigyelés. Folyamatosan keresem azokat a pillanatokat, amikor egy hétköznapi látvány különös jelentőséget kap. Egy városi részletet, egy tájat, egy épület ritmusát, egy fény-árnyék helyzetet vagy egy emlékké halványult képet.

Kaszás Réka: Rejtett érték IV., 2020

A festmény azonban már nem ugyanaz, mint amit eredetileg láttam. Mire a vászonra kerül, a látvány találkozik az emlékeimmel, a megfigyeléseimmel és a festés közben hozott döntéseimmel.

Számomra ezért a festészet nem a valóság rögzítése, hanem annak folyamatos újraértelmezése. A külső világ és a belső kép közötti átmenetet keresem – azt a bizonytalan, mégis ismerős területet, ahol a látványból emlék, az emlékből kép, a képből pedig önálló festészeti valóság születik.