Szeretek csak úgy beleolvasni a könyvekbe, és mágikus erőt tulajdonítani a véletlenül szembe jövő soroknak. Az első mondat, amit elolvastam, ez volt: Ma mindenki tud írni, aki ráér! Erre ne legyünk büszkék, ez a vég jele. Mindent megértettem. (…)
Mikor érezték először, hogy már nem kívánják egymást, nem működnek férfiként és nőként? A fiatal pár összerezzen. Egymásra néznek, azután a terapeutára. Hirtelen elhiszik, hogy a veséjükbe lát. A leggyengébb pontot támadja, rögtön, az első ülés alkalmával. (…)
Az esés pillanatában már tudom, hogy ebből baj lesz. Amikor az ember maga körül nem folyamatos filmet lát, hanem képkockák sorozatát, akkor mindig baj van.
melletted verset ír egy nő, egy óra alatt hatot, előbb címet ad, utána / bávatag, megdőlő tekintettel, / magabiztosan, tollal, határidőnaplóba, nem javít (…)
a tökéletesség mértani követelmény, ha kézzel rajzolok, készüljek fel. / kézzel rajzolok, lötyögve, vajpuha üléseken utazom délre, / előveszem a fekete szemceruzám. persze megcsúszik.
Nézzük meg az alapkoncepciót! Van ugye Frodó, az agglegény. Járja a Megyét, hol egyedül, hol a barátaival. Akkor fekszik, akkor kel, amikor akar, ehet, ihat kedvére. Aztán amikor először felhúzza a gyűrűt, megpecsételődik a sorsa! A felszínen a történet arról szól, hogy új kalandokba bonyolódik, de valójában elveszíti a szabadságát! És ez egyre erőteljesebben látszik, ahogy haladunk előre. (…)
Nehezen szerette meg az Emesét. Amikor először találkoztak, még a nevét sem tudta, és nem gondolta, hogy egyáltalán meg kell majd szeretnie. Miért is tette volna? Élte a fiatal egyetemisták életét, annyi lány nyüzsgött körülötte, hogy bőven tudott válogatni közülük. Bár akkor épp nem volt senki, és az Emese váratlan vendégként érkezett. Letaglózta, megcibálta, aztán egy hónap múlva továbbállt, nyoma is alig maradt. De abban a harminc napban mintha fátyol ereszkedett volna a szemére, a végére már majdnem beleőrült. Végül azonban Emese elment, és remélte, vissza sem jön többé. (…)
Azt hallották valahol, hogy ilyenkor engedni kell, mert nagyobb baj lehet belőle, és még azt is, hogy nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy engedünk, mert komoly következményei lehetnek. Lettek is. De nem erről akarok neked írni. (…)
elmentél az ajtó tárva van / nem jön be úgysem senki / kerülnek engem mindenki fél / elkapja tőlem / nem ragályos / te vagy egyedül aki azt mondod / valami idehajtott hozzám (…)
– Kiskundorozsma óta hallgatsz, szívem. / – Mégis, miről kéne beszélnem? / – Például, hogy hogy tetszett az előadás. / – Forduljon jobbra! Legyen szíves, forduljon jobbra! / – Nem tetszett? / – Nem. És ha még egyszer meg kell néznem a Mamma Miát, én tökön szúrom magamat. / – Köszönöm szépen. Annyit kér tőled a várandós feleséged, hogy elvidd Szegedre, és te tökön akarod szúrni magad. (…)
Sáros zsoltároskönyv. Galamb tolla. Múlt héten egy döglött kutyakölyköt is hazahozott. Kizavartam. A küszöbön aludt el, a kutyát ölelve. Megverjem? Annál rosszabb. (…)
A vezető nem válaszolt. Szemeit meresztgette a legközelebbi lámpaoszlop felé. Mintha Aranka, a volt felesége suhant volna át a síneken abban a csinos, nefelejcskék kiskosztümben, amit annyira szeretett rajta. Persze most sem volt egyedül. Az a férfi a derekánál ölelte át és együtt lebegtek, szinte az orra előtt. A vezető a keze fejével letörölte a homlokán kiütköző verejtéket, és egy pillanatra összeszorította a szemét, amelybe ferde tűket szúrt a téli napfény. Mire kinyitotta, a káprázat eltűnt. (…)
Én vagyok, szívem, mondta kapkodva, és abban reménykedett, a nő nem lesz nagyon mérges, amiért tegnap este óta nem hívta fel. A nő persze rögtön szemrehányást tett, milyen nagyon aggódott, hogy a férfiről tizenkét órája nem kapott semmi hírt. Az úr megadóan bólintott ugyan, miközben áttette a telefont a másik fülére, de csendesen megjegyezte, csak tizenegy és fél órája nem hallatott magáról. Egészen pontosan emlékezett erre, mert egyáltalán nem volt könnyű kitalálnia, milyen ürüggyel tudna este kiszabadulni a szállodai szobájukból. (…)
Ha már gyerekünk nem lett, és most már biztos, hogy sajnos nem is lesz, legalább egy kutya mozogjon körülöttünk. Lehet nagy vagy kicsi, fajtatiszta vagy korcs, mindegy. De Gyuszi hallani se akart erről. (…)
A kislány jó hallgatóság, nézi a kötés hátát is, és folyton kérdez, Borcsa szakszerűen magyaráz, ez többszínű, mintás kötés, úgy nevezik, norvég minta, annyi gombolyaggal kötjük, ahány színt alkalmazunk. Látod, itt vannak a gombolyagok, külön kis zacskókban, hogy össze ne keveredjenek, bogozódjanak. Az éppen nem használt fonalat a munka visszáján, lazán vezetjük, a mintát ezen a kockás papíron készítjük elő. Itt középen csillagok lesznek. Hogy csillogjon a Lacidnak, simította meg a mintát Panni. Az asszony magához ölelte a kislányt, igen, talán így hamarabb hazatalál. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
