Gyuszi nem szarrágó, mindent megvesz nekem, amire vágyom. Most mégis megmakacsolta magát, hónapok óta mondom, nagyon szeretnék egy kutyát. Ha már gyerekünk nem lett, és most már biztos, hogy sajnos nem is lesz, legalább egy kutya mozogjon körülöttünk. Lehet nagy vagy kicsi, fajtatiszta vagy korcs, mindegy. De Gyuszi hallani se akart erről.

– Kell nekem egy élőlény, egy háziállat, kezdtem mindig újra és újra.

– Picurkám, keress a kutya helyett valami mást, az egyetlen kikötésem, ne ugasson, ne szarjon, és ne kelljen sétáltatni.

– Ez három kikötés, vágtam vissza, de ő csak nevetve mondta:

– Tudod, Picurkám, mennyire szeretlek, de ehhez ragaszkodom.

 

Tegnap este, vacsora után csak annyit mondtam, megvan! Gyuszi kérdőn nézett rám, és csak akkor sötétült el az arca, amikor közöltem:

– Vasárnap érkeznek.

– Hogyhogy érkeznek, többen vannak?

– Igen.

– Egy pár?

– Dehogyis, többen, sokkal többen.

– Te most szívatsz engem, mert nem szeretnék szart takarítani a ház körül, meg ugatást se akarok hallani, és akkor sétálok, amikor nekem jólesik, esetleg veled, Picurkám.

– Nem kell sétáltatni, mennek azok maguktól is.

– Mennek, és hányan?

– Sokan.

– Ez mit jelent?

– Bevallom, nem számoltam meg őket.

– Te viccelsz?

– Mennyiségről nem volt szó, majd megszereted őket, neveket is kereshetsz nekik.

– Te valami őrültségbe mentél bele megint, csak nem terráriumot, vagy óriás akváriumot rendeltél, már semminek sincs helye egyik szobában sem.

– Már elfelejtetted, hogy nem szeretem a halakat, csak megenni. Az akváriumban ott van köztünk az üvegfal, idegenek maradnak, még a hangomat se hallják, ha szólok hozzájuk.

– Csak nem giliszta bizniszbe szálltál be, komposztunkat a kertész rendezi, fura egy ízlésed lett, de nem baj, Picurkám, azok tényleg nem ugatnak, a szaruk aranyat ér, és maguk araszolnak a földben. Hu, ezt megoldottad, szeretlek.

– Gyuszi, csak nem gondoltad, hogy gilisztatenyésztő leszek? Sose érdekelt, ami a föld alatt van, még a halottakat se szeretem, akik föld alá kerülnek, csak addig, amíg élnek, mozognak.

– Picurkám, én nem barkohbáznék tovább, ugye, csak viccelsz?

– Mondtam, hogy vasárnap érkeznek, már mindent elintéztem, majd megszereted őket.

– Picurkám, én téged akarlak szeretni.

– Nem elég akarni, megállapodtunk, mit kell betartanom, és ebből már nem engedek, vasárnap reggel érkeznek.

– Nem tudom mit főztél ki, de már hajlok arra, legyen esetleg mégis egy kiskutyus, egy picurka és ne nőjön nagyra.

– Már késő, eszem ágában sincs kutyát hozni a házba, egyébként meg nagy a veszélye annak, hogy összecsípik a vasárnap érkező picurkák. Egyelőre csak egy kaptárt vettem, hetvenötezer picurka méhecskével.

– Szent Isten! És az én allergiám?

– Beírattalak immunkezelésre, holnap reggel kapod az első szurit. Nyolc előtt legyél a rendelőben, de éhgyomorra, vérvétel is lesz.