Belső képek szakítják át a tudat kapuit, parttalanul áramlanak s illeszkednek követhetetlenül a zenei motívumokhoz. Reflexiók, úttalan utakon… (…)
A jegyet – mint egyfajta hivatalos irományt – gyakran dátummal látják el. Ezen dátumok zöme a nevezetlenek megszámlálhatóan végtelen csoportját gyarapítja. Még a jeggyel együtt is, amelyen szerepelnek, legfeljebb halványan képesek felidézni azt a múltdarabkát, amelynek kapcsán betöltötték küldetésüket: érvényesítették őket. (…)
Már évtizedek óta vonzanak a magára hagyott, ott- és elfelejtett táj- és kultúrtörténeti elemek, az egykori csodalétesítmények, templomok, kolostorok, pusztuló kastélyok. Ezeknek, miután betöltötték egykori fontos szerepüket, nagy részük sajnos elfelejtődik, lassan, de biztosan pusztul. (…)
Büki Zsuzsa egész művészete az anyagok, a formák természete, szerkezetük rejtélye iránti rajongásból ered. Nem csak látványokat alkot, hanem struktúrákat és viszonyokat. (…)
A Magyar Műhely Galéria az idén hat alkotót hívott meg az Artmarketre azok közül, akiknek korábban már rendeztek a galériában önálló kiállítást. A nemzetközi projektben a hat művész három országot képviselt. (…)
A Kiterjeszthető végtelen az emberi testnek a mozgás és a fények általi, részleges metamorfózisát megvilágító, elvont figurativitásra épül, szemben a Putrefakcióval, ami totális absztrakció, méghozzá az avantgárd hagyományaiból származó sajátosságai mellett a Charlene Spretnak-i értelemben vett spirituális dinamizmussal. (…)
A Magyar Elektrográfiai Társasághoz csatlakozott alkotók munkáiban a fényjelenségek, a mozgás ritmikájának érzékeltetése általánosnak tekinthető, akár mikroszkopikus rezzenések, finom lüktetések megjelenítéséről, akár a tér végtelenségének dinamikus érzékeltetéséről legyen szó. (…)
A fénymásoló olyan eszköz volt, amit sokféleképpen használtak alkotóeszközként. Olyan közeg, aminek nagyon meghatározott jellemzői léteznek a grafikus formában és kifejezési keretek között, az idő fogalmában, a kreatív közvetítés megközelítésében, az eredmények közvetlenségében, a technológiai és fényképészeti összetevőben. (…)
Ma már a legtöbb helyen, a komoly, nemzetközi grafikai kiállításokon önálló kategóriát képez az elektrográfia gyűjtőfogalom alá tartozó és különböző technikai elnevezésekkel illetett – például digitális nyomat, c-print, elektrografika stb. – új műfaj. (…)
Orosz István igazi csendháborító. Hasonlatos Szolovjov regényének hőséhez, Naszreddin Hodzsához, aki furfangos eszű tréfacsináló, a keleti emíreknek, császároknak állandóan bosszúságot, bajt okoz. Plakátjai az életbölcsesség, az életrevalóság és humor dokumentumai, jelképei. Időtlenek. (…)
Orosz István plakátjaiból nyílt kiállítás a Kossuth-, Munkácsy- és Balázs Béla-díjas művész hetvenedik születésnapja alkalmából. Ennek láttán is az az érzésem, hogy Utisz nem jós, nem varázsló, több annál: tetten éri, fülön csípi, hétköznapi keretbe, történetbe foglalja és leleplezi az időt… (…)
Ebben az évben zárja le e sorok írója a Látható hangzás című könyve kéziratát. A kötet a magyarországi kortárs vizuális zenét tekinti át a nemzetközi, hasonló összefüggésekbe ágyazva, illetve azokkal összevetve. Nagyjából száz itthoni vagy hazánkból származó művész ide köthető alkotásaival foglalkozik a munka. (…)
Engem mindig az érdekelt leginkább, amikor a két médium egyenrangú, vagy pedig valamilyen különleges, egyedi kapcsolatban áll egymással. Az alábbiakban néhány, az utóbbi években készült audiovizuális munkámat mutatom be röviden, amelyekben ennek a viszonyrendszernek a lehetőségeit kutattam. (…)
A tisztán digitális hangszerek tervezésénél érdemes szem előtt tartani, hogy mennyi korlátot, keretet teremtünk a felhasználó számára, illetve mennyi szabadsági fokot engedünk neki. (…)
A zene számomra nem más, mint hangzó idő. A hangmagasság valójában halható ismétlés, még ha az ismétlések számát nem is feltétlen tudjuk érzékelni, számolni. Alkotás során az időt keretezem és formálom valójában. A téridőbeliséget a muzsika mellett a film, az animáció és a videó, ami a leginkább képes megjeleníteni. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
