A kocka az emberi kultúra szimbóluma, hiszen csak épített környezetben találkozunk derékszöggel. (…)
Köböl Vera képein a kocka áttételesen jelenik meg. Úgy van jelen, ahogy az elefánt az óriáskígyó hasában Saint-Exupérynél. De ott van. (…)
Az agglutináció, a tárgyi elemekkel összeforrt emberi arc és alak Szurcsik József karakteres képi szimbóluma. A kezdetektől megfigyelhető nála a tárgyak, mértani tömbök emberarcúsága, ami az elidegenedés, eltárgyiasodás élményét tükrözi. (…)
Meggyőződésem, hogy a Wrabel-hagyaték közkincs, aminek rendkívüli művészi-szellemi értékeire a szakma és a közvélemény további kiállítások során figyelhet fel. Jó kezdeményezés, hogy Wrabel Sándor művészete a békásmegyeri Szent József Házban állandó kiállításon tekinthető meg. (….)
A kockaforma a képzőművészetben legkorábban a szobrászatban jelenik meg Krisztus előtt mintegy kétezer évvel, Egyiptomban. (…)
Budaházi Tibor jelenlegi kiállítása egyrészt erről a nála már régóta jelenlévő festészeti rétegzettségről szól, hiszen ezt a tényállást igazolandó jelzésként többek között elhozta egyik főművét, a Fal I. címűt is 2008-ból. Másrészt arról a legújabb gyűjtéséről is beszámol kasírozott, felnagyított printek formájában, mely jelenséget mint anyagot a Római Magyar Akadémia képzőművészeti ösztöndíjasaként az örök város utcáit, tereit járva – elsősorban nem a neves műemlékekre, hanem inkább a hétköznapi jelüledékekre figyelve – fényképezőgépével 2015-ben megörökített. (…)
Király György festészetében a kék szín használata tudatos redukciós folyamat, melynek során kivon, majd megfest valamit, ami az esteledés kékjében fokozatosan tűnik el, ugyanakkor mégis jelen van – a matéria által tárgyiasul és válik a képmező szerves, élő, lüktető részévé a csak látszólagosan statikus tárgycsoport. (…)
Amikor festek, figyelni kell. Okosnak kell lenni. És közben át lehet élni egy-két gyönyörű szín, eltalált vonal, megtalált forma feletti boldogságot. (…)
Mózes Katalin festésmódja és ezáltal a világ megismerésére felkínált módszerei, technikái plurálisak, nincsenek kizárólagos vonatkoztatási rendszerek, nincs egyetlen középpont. (…)
A nemez szerkezetét a gyapjúszálak egymásba kapaszkodó rendszere alkotja, építi eggyé, és ezen a képzelt, kusza vonalhalmazon jelenik meg egy újabb vonal, a gyapjúszál képe. Az anyag és ábrázolt tárgy válik sajátosan eggyé Mocsári Mária nemezmunkáin. (…)
Tíz éve hunyt el Mocsári Máriára – barát és művésztársra, akivel jó volt együtt lenni, akár pihenésről, akár munkáról volt szó… és akivel egyidősek lehetnénk, ha köztünk lenne…
Hosszan nézve a munkákat egyre több stílusdimenzió, áttűnő utalás fedezhető fel, a tematikához való igazodás messze túllép a formális játékon, a meglévőhöz olyan impulzusok kapcsolódnak, amelyek nem magyaráznak, hanem feltárnak. (…)
A kiállítás felhívása Radnóti életművéből két fontos szeletet emel ki, az egyik a hazaszeretet, a másik a történelemmel összefonódott egyéni sors. Az alkotók e két kérdés mentén reflektálnak a költői életműre. (…)
S ha van még konstans jegye e képeknek, talán a mozgásdinamika hiánya az – a kultikustól a metaforikusig ívelő mezőben az a rétegekre bomló stabilitás, melyet még elvitatni sem lehet, csupán átérezni. Talán magukban a „dolgokban” rejlő szépség-áhitat dolgozik Krajcsovics képeiben, oly fokú elvont figurativitás, amely már pusztán a belső terek reflexválasza a képi egész tárgytalanságához. (…)
Persze az ügyek attól ügyek, mert akik kitalálták, megharcolták, értéket igyekeztek teremteni, azok ritkán adják föl. Az alap, vagyis az önkormányzati partnerség rendben volna a gyűjtemény irányába. Ha így marad, csak idő, kitartás, elkötelezettség és szakmai hozzáértés kérdése, hogy a BA MEM, a magyar elektrográfia eddig egyetlen közgyűjteménye – amely egyébiránt európai kulturális különlegesség –, jobb napokat lásson. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
