A Magyar Műhely Galéria szellemiségét tekintve már a kezdetektől a párizsi „ős-műhelyesek polifon művészetének továbbgondolásaként támadt, a képzőművészet felé mozdítva ki a műhelyes figyelmet”(1), és a párizsi Magyar Műhely hazaköltözése után budapesti galériájával az új nemzedék fellépését követő új igénynek kívánt helyet biztosítani. Ennek szellemében idén hat alkotót hívott meg az Artmarketre azok közül, akiknek korábban már rendeztek a galériában önálló kiállítást. A nemzetközi projektben a hat művész három országot képviselt. A rendező szerzők szerint osztotta blokkra az anyagot, és a kiállított munkák a kortárs képzőművészet nagyon különböző, eredeti tendenciáit tárták a látogatók szeme elé.
Antal István szobrászművész, a kiállítás kurátora Erdélyből származott Magyarországra, de évek óta Bécsben él(2). Munkásságában az Európán belüli vándorlással foglalkozik, és elsősorban saját külföldi tapasztalataira épít. Annak ellenére, hogy a migráció témáját járja körül, érdeklődése a játék és az oktatás irányába fordul, „azzal a céllal – vallja –, hogy továbbadjam ebben a ’színjátékban’ a kultúrát, a tanítást és a nevelést”. Installációi használati tárgyak, interaktív szobrok, melyek formailag és koncepcionálisan találkoznak a képző- és az iparművészet kereszteződésében.
Sit-Around – Antal István munkája
Kiállított műve, a Sit-Around – egy nagy méretű, gyűrű formájú, görgethető ülőalkalmatosság – a kényelem spiráljaként is felfogható, amely a végtelenségig vezet, és idővel nyomasztóvá és aggasztóvá válik. Alkotásához hörcsög- vagy futókerekek formáját használta fel. A kör alakjából és mozgásából a koncepcióban megfogalmazott időtlenségre asszociálhatunk.
Szabó Kristóf képzőművész, médiaművész(3), a Magyar Képzőművészeti Egyetemen képgrafikusként (2012), majd képzőművész-tanárként végzett (2013). 2011-ben Erasmus-ösztöndíjjal Drezdában tanult. Tagja a MAMŰ-nek, a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának és a Ziggurat Projectnek. Előszeretettel dolgozik közösen táncosokkal vagy más művészeti ágak képviselőivel. Számos egyéni és csoportos kiállításon vesz részt külföldön és hazánkban egyaránt. Újabban a festészet és az újmédia művészet kapcsolata foglalkoztatja. Szociális érzékenysége munkásságában az elidegenedés, az énkép-torzulás, az ökológiai problémák feldolgozásához vezet. Az installációin, festő- és vetítővásznain elénk táruló látvány interakciót, valódi kapcsolatot teremt a nézővel, sajátos térélményt váltva ki. A helyspecifikus alkotások meghatározzák munkásságát, a kiállító- vagy performansz-teret sajátos világgá transzformálja.
Szabó Kristóf városi tájai
Kiállított munkái színes városképek és elektrográfiák. Utóbbiakban szívesen alkalmaz egymásra rakódó rétegeket, felhasználva a digitális képhiba, a tükröződés, a fényviszonyok adta lehetőségeket. Nagyvárosi házaknak tűnő munkái fotóalapú elemekből épülnek, amelyekből elhagyja a részleteket, és a geometriai sajátosságokra koncentrálva letisztult formavilágot hoz létre.
Bartosz Dolhun Bécsben élő, lengyel származású művész(4). Képgrafikai tanulmányai során érdeklődése egyre inkább a szobrászat irányába fordult. Munkásságában hétköznapi tapasztalataira támaszkodik, és olyan anyagokkal, eszközökkel dolgozik, amelyekkel véletlenszerűen találkozik. Sajátos szobrászati módszere és nyelvezete van, amelyben aggályai is megfogalmazódnak. Esztétikai vonatkozásban az anyag formálhatóságának lehetőségeit és korlátait vizsgálja.
Bartosz Dolhun doboza, és egy kinagyított részlet
Munkái nemcsak ausztriai kiállításokon, hanem nemzetközi színtéren, Európán túl is jelen vannak. Kiállított műve egy nagyméretű palack, amelyet valószínűleg fűrésztelepi maradék, hulladék deszkalapocskákból épített fel, tűzőgéppel tűzve össze őket. A befogadónak egy hímzett, azsúrozott felület juthat róla eszébe.
Barics Sándor 1994–95-ben a müncheni képzőművészeti Akadémiára járt, majd a New York-i Akadémián diplomázott 2000-ben(5). 2001-től Berlinben él. Tagja a Német Képzőművészek Országos Társaságának és a Pleroma+1 Művészeti csoportnak. 1995 óta rendszeresen kiállító művész. Kiállításai voltak Berlinben, New Yorkban és Münchenben. Lenyűgözték a Marsról készített fényképek, és művészi munkásságának nagy részét a vörös bolygó feltárásának szentelte. Mars sorozata hosszú ideig a Berlini Zeiss Planetáriumban volt látható. Puritán tisztaságú, zord forma- és színvilágú kompozícióinak alapanyagát az űrkutatás, az üresség feltöltése, az ellentétekben való gondolkodás, az antik mitológia XXI. századi újra- vagy átértelmezése, az antik és modern ember, az ókori és legújabb kori történelem örök dilemmája: a szabadság mibenlétének meghatározása adja. 1997 óta Barics művészi munkásságának nagy részét a vörös bolygó feltárásának szentelte. Űrművészeti alkotásain geometriailag harmonikus műveket hoz létre; megtalálja az egyensúlyt a talált anyagok fizikai érdessége és az őket alkotó sima formák között. Barics a töredezett töredékeket egyetlen egésszé ötvözi.
Barics Sándor munkái
Most kiállított munkái közül emeljük ki az „A fekete lyuk megeszi a fehér lyukat – Galaktikus dráma” címmel ellátott fali installációját a „Sötét anyag” sorozatból, amelynek egyes darabjai humoros drámai falképek. A mű azt jelzi, hogy az ellentétes erők hogyan egyesülhetnek és hozhatnak létre valami még erősebbet. A művet a világegyetem történései ihlették: a művész eljátszik azzal a gondolattal, hogy hogyan jönnek létre a féreglyukak. Másik két műpárja is érdekes: az egyik pár a tunguszkai eseményből(6) indul ki, a másik műpár a Domokos Gábor alkotta Gömböc(7) kettévágásával készült. Azáltal, hogy két nagy, fekete, kör alakú szemet ragasztott rájuk, furcsa arcú fejeket hozott létre, és igen találó, „Ősi idegenek – A Szürkék” címmel látta el őket.
Láng Eszter kalandos utat tett meg a képzőművészetig. A Debreceni Egyetemen bölcsészdiplomát szerzett, majd jóval később, az 1990-es évektől kapcsolódott be a képzőművészeti életbe. Mára már számos képzőművészeti díjjal és több száz kiállítással a háta mögött ismert és elismert művész. Zsubori Ervin korszakolása szerint(8) munkásságában „a meleg-boldog pasztellképek, lágy-kontúros, gömbölyded, tiszta formáit az elektrografikák szürke árnyalatos lendülete és mozgalmas, ihletett ívei követték. Ezután a fekete-fehér mélyülő kontrasztjaiból építkező, mégis árnyalt üzenetet hordozó installációk, a performansz szellemi kiállásai következtek, majd a komor tónusok ismét kiszínesedtek, mint ahogy az elektrografikái is”.
Láng Eszter: Erőltetett menet I
Láng Eszter néhány figyelemreméltó elektrográfiát, továbbá egy pasztellt és két akrilfestményt állított ki. Utóbbiak pasztózus, visszafogott színvilágúak, és egy évek óta alkalmazott, elvont figura repetíciójával hoz létre csoportokat, melyekben a figurák elhelyezésének variálásával és színezésükkel fejez ki tartalmat és érzelmeket. Két-két elektrográfiája Radnóti emlékére készült pár év különbséggel (Erőltetett menet I-II, 2008-ból és a 2013-ban készült Ikrek hava sorozatból a III és IV).
Láng Eszter: Ikrek hava III
Reinhold Zisser 1980-ban született Bécsben. Filozófiát, színházi tanulmányokat és festészetet tanult a Bécsi Egyetemen és az Iparművészeti Egyetemen. 2013 óta képzőművészként dolgozik. 2015-ben megalapította „szükséggalériaként” a Notgalerie-t, amelyet 2017 óta vezet. Az épület története a háború utáni időszakra nyúlik vissza. 1946-ban Döblingben vészhelyzeti templomként állították fel. Egy egyszerű fából készült kaszárnyaépületről van szó, amely 1969-ig működött. Szerencsére a templomot megmentették a pusztulástól, és rögtönzött templomként Lobauba költöztették, ahol 2000-ig használták. Zisser véletlenül fedezte fel egyik sétája alkalmával 2015-ben, elfoglalta és ideiglenes kiállítóhelyként használta. 2017-ben a helyet el kellett hagynia, s a lebontásra ítélt épületet egy projekt keretében szétszedték és három évre áthelyezték a Seestadt Aspernbe a studio-itzo és Christoph Mayer, az Art in Public Space Vienna (KÖR) és más szponzorok támogatásával. Ez is ideiglenes helyszín – nem messze az Aspern Nord U2 állomástól található –, amelyet az elmúlt években kiállításokra és különféle rendezvényekre használtak. A galériát lebontják. Az egyes alkatrészeket öt évre ingyen kikölcsönzik. Az ideiglenes művészeti projekt, mely egyben kritika, dac és ellenállás a művészeti intézményrendszerrel szemben, ezzel lassan véget ér, darabonként szétszedik, míg végül teljesen eltűnik. A projekt egyszerre tekinthető művészetnek a közterületen és városmarketingnek, és persze arra is jó, hogy Zisser és társai általa újabb projektekbe kezdjenek és azokat népszerűsítsék az intézményesített művészeti gyakorlat radikális alternatívájaként.
Reinhold Zisser installációja
Budapesti kiállítása fali és térbeli installáció festményeiből, a fatemplom makettjéből. Jellemző munkáira régebbi, értéktelen festmények applikálása saját festményébe, vagy más módon történő felhasználásuk, új jelentést adva a felhasznált tárgyaknak.
A Magyar Műhely Galéria a kezdetektől fogva az önkifejezés önálló, sajátos kifejezési módjait kereső fiatal és a megállapodott, egyedi teljesítményt nyújtó, professzionális alkotóknak egyaránt teret biztosít anélkül, hogy bármely művészeti doktrínának elkötelezné magát, ám üdvözölve az új elképzeléseket. Nyitottsága ebben a projektben is megmutatkozott.
A Magyar Műhely Galéria projektje az Artmarketen
Bálna, Budapest
2021. október 7–10.
Hivatkozások
8 Zsubori Ervin korszakolására Szabó Elemér hivatkozik az Új Művészetben
