Bánföldi Zoltán K Galériában megrendezett kiállításának címe: XXII. század. Olvasva a meghívót, izgalmas időutazásra gondolhatunk, nagy változásokra, futurisztikus építményekre, technikai bravúrokra, talán a mesterséges intelligencia felerősödött és nem feltétlenül pozitív hatásaira. Nem ezt kapjuk, azonban az izgalmas jelzőt nem kell elfelejtenünk. (…)
Mágikus képek P. Boros Ilona munkái. Sem festmények a szó hagyományos értelmében, de grafikák sem, sőt – bár van némi kitüremkedésük a térbe – síkplasztikáknak sem mondhatók. Mágikus tárgyak, meditációs objektek, melyek anyagaikban hordozzák a múlt jelenlétét, formájukban a kortárs gondolatot. (…)
E szobrok mindegyike egyfajta spirál, ügyetlen, következetlen emelkedés mentén mozdul vertikális irányba, felfelé. (…)
Az ő tere hajlik, görbül, hurkokat képez, összezár, majd újra kibújik. Soha nem múló átalakulásról, származásról és megújuló törekvésről tesz tanúbizonyságot ez a tér. (…)
Van, aki egy gesztussal letudja (vagy éppenséggel egyetlen gesztusba belesűrít mindent), más felkollázsolja a fél művészettörténetet a szalvétányi felületre. (…)
Aki csak egy rövid időre is magáénak tekinti Bátai Sándor műveinek terét, rögtön megérzi, hogy alkotásaiban valami külön erő lüktet. A köztesség rőt-vörös, örök-barna konzerv-színén valami sajátos regényesség igyekszik áttörni. (…)
A tökéletesen nonfiguratív munkáktól a szimbolikus-allegorikus karakterű, vagy tájélmények emlékét sugalló absztrakt műveken át a figuratív részleteket őrző képekig terjed a skála. Mindez nem bizonytalanságot, ellenkezőleg, a teljességre, változatosságra törekvést jelez. (…)
Ez a dolgozat a hang és mozgókép sajátos kapcsolatát vizsgálja az audiovizuális művészet területén. Példákat sorakoztat fel a szerző az utóbbi időszakban készült és különböző fesztiválokon, illetve galériákban bemutatott opuszaiból.
Magasröptű szellemmel és finom érzékenységgel, nem elhanyagolhatóan alkotói tehetséggel sorakoznak fel Lonovics László öt évtizedes munkásságának korszakai. Nincs a művészi életútjában törés, nincs alázuhanás, majd égbe emelkedés vagy elhalványulás, majd szárnyalás, hanem józan építkezés zajlik. (…)
Ildikó a szavak és a vizualitás (a tények, tapasztalatok és a képiség) összefüggését vizsgálja a kezdetektől fogva, a lehető legelemibb szinten: a megjelenésén. Újrakezdte azt, amit szobrászatnak (művészetnek) nevezünk.
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
