Az alkotások nem ikonikus műtárgyakként, hanem emberi állapotok egymás mellé helyezett tereiként vannak jelen. A címek nem lezárnak, hanem irányt adnak. Ez a kurátori megközelítés lehetővé teszi, hogy a látogató ne csak szemlélője legyen a szobroknak, hanem részesévé váljon a művész által teremtett belső tereknek, ahol a magány, a várakozás vagy a bezártság fizikai valósággá válik. (…)
Megtalálják azt a rést, amelyen keresztül a létteljességről és nem a léthiányról tudnak szólni, és arról, hogy a szép, az érték(es) képes áthatolni a rútságon, át tudja törni, ha csak töredékként is, a rút határait, áttűnik a visszatetszőn is. (…)
Drámai rejtélyek és gyermeki játékosság, nosztalgia és spiritualitás. A sokféle (nemcsak nemes) anyag, képépítő elem ellenére emelkedettség, tisztaság, biztos esztétikai igényesség sugárzik a munkákból. (…)
Gondoltátok volna, hogy így, együtt, újra, munkákkal, megidézett, régi történetekkel, újragondolt hajszínekkel, régen megkezdett mondatok folytatásaival? 1985. Negyven év. Elszelelt. Ötvenegyen voltatok, akik akkor, először léptek be a Stúdió ajtaján… (…)
Lele-Húber Edit kívülállóságának szentsége van. Nincs direktsége, hajhászása, látványosságra törekvése. Kevesen merészelnek ilyet megengedni. Csak befelé figyelni. (…)
A Térfigurák című sorozatom darabjai a 2001 és 2004 közötti, a Veszprémi Kortárs Táncfesztivál kísérőprogramjaként született képzőművészeti kiállításra készültek, melyek jellemzően magukon hordozzák ezen kísérletek karakteres jegyeit. (…)
A beavatkozás gesztusa egyébként valóban mozgást vitt a képekbe, hol drámai, hol művészi, hol groteszk hatást adva a látványhoz. A szekerek persze száguldanak, az angyal az ég felé tör, a Habsburg-kapu turulja a Várban kinyújtóztatja szárnyát. (…)
A projektben szerves egységbe kerül a mozgás/tánc, a hang/zene, a tapintás, az installáció/szobrászat, a mozgókép/videó és más művészeti médiumok. Egyiket a másik generálja, kerül vele párbeszédbe, vagy inkább forr elválaszthatatlanul eggyé vele. (…)
A fényképeken az emberek képmása megőrizhető, és ilyenképpen túlél minket. A videoportré műfaja a modellek küzdelmét örökíti meg, a képpé válás küzdelmeit. A pózolás a kamera előtt a modellek kételkedésének tudható be, az örökké érvényes képmás megalkotásának lehetetlenségéből fakad. (…)
A telefotó-készülék esetében döntő mozzanat, hogy kétszer nem tudja elkövetni ugyanazt a hibát. Esetében ez egy velejáró gépi tulajdonság, és ezért van az, hogy mindegyik általa gyártott munka eredeti, holott egy sokszorosításra kitalált médium van mögötte. (…)
Czimra Gyula bezárkózva rákoshegyi műtermébe és az általa művelt kertbe, szakrális festővé válik. Nem vallási, transzcendens, hanem spirituális értelemben. Miközben az ember teremtette anyagi világot festi, egyre inkább a valóság magasabb rendű, nem fizikai, hanem szellemi aspektusait helyezi előtérbe. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑