Verset? Kevés! Poémát kéne írni. / Megtudhatni, mire való a szó. / Hévvel pakolva fényt a fényre, így, ni! – / S az éghető dalolna, mint a jó. (…)
A barlang képvilága maga a nyugalom, az emlékezés, az engesztelődés. Pedig a dráma intellektuális szívébe kerültünk. Platónnak „csak” 40000 évre kellett visszaemlékeznie. Ég a tűz, áldozunk, zenélünk, táncolunk, megjelenítjük a számunkra létező élő és holt univerzumot, s árnyainkat aznap vagy másnap egy mester a sziklára képzeli, rögzíti. (…)
Lebben a ponyva, pózol az igazgató, ordít a teve, és nehezen verekszem át magam a porond felé figyelő alkalmazottakon. Megvagyunk, így, együtt. A trupp. A költői bérmunkások. (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
