Szent elmúlás: jelen.
Uszadék… Felépül,
elomlik a hab, mint
az érző létezők
erkölcsisége…
(1989)
(Észrevétlen volt…)
Észrevétlen volt
a változás,
mert nem ettem meg a történelmet ama
rettenetes században,
nem vettem magamhoz
másnaposan.
„Ki fia vagy, bánatos dalia, hermetikus deák?
A gyávaságot ki testálta reád?”
Most ez… Teszt is lesz? A kérdezőbiztosokra
kutyámat uszítom –
magánterület, magánterület!
Nyitott táj szüli a főszerkesztőt, főszerkesztő szüli a
kommunikátort, kommunikátor szüli a kérdezőbiztost…
Nem tudom! – ezer éve
nyaggatnak már, s mindvégig egy szóban szenvedtem:
magyar.
Ezért ülök itt, és nézem az időt.
Már nem kéne…
Fogyasztanom. Miből?
Lebegni inkább Krisnával. Lengetni cellulóz alapú,
nagy tábla szalonnát hentesfejű rémként;
a völgyeket, dombokat iróniával
felvirágoztatni.
Hare Tájmarker! Hare Szent Szövődmény!
Dágvány: múlttal
szennyezett katedrál-
üveg – befelé vetít, kifelé csonkol…
Dágványban micsoda lelet! – kar kimered, fej befordul,
láb lebeg… Test és hit és hagyomány.
Halál.
Tiszta működés.
Kommunikátor lépdel, lecövekel – ádáz kobakjával
átdöfi a geometriát.
Méregeti a mérhetetlent.
Kommunikátor: halványéltű töppedék.
Kommunikátor amint megérti,
elfelejti a törvényt.
Nincs traktoros, aki nem ismerné s félné;
kommunikátor fel(!)-
vizezi az üzemanyagot.
Kommunikátor elrekkenti a létet;
kommunikátor ahol csenget, ott a ház kiürül,
tüze kialszik –
szétrugdalt maradványok, elszenesedett guzsaly.
Filia.
Változás – betyárok, be a levéltárba, porosodjatok,
romantikus haramiák!
Forradalmár és konzervatív egyaránt méla; ülnek,
leskelnek: várják a kioktató osztagot.
Redőnyrésekkel kamerázott napút és leander-szünet…
Nippek és porceláncsészék közt felérzem
magam – ó, Éva,
polgár vagyok!
„Vitéz Somogy, hogy aludtál?” – kérdi G. Zsolt,
és kisétál a költészetből.
Köszönöm, jól.
Vasárnap délutánok… Kisvárosi fröccshangulat –
és Chirico nagylátószögű üressége.
Gyávaság volt? – számolni lombbal, fénnyel,
hideglelős derűvel…
Ifjonti hévben távlatos bölcsesség?
Túlélt az élet.
Alig vettem észre.
Másodlagos éden
Lábnyomod a téglán –
léted reklámozza
a rettentő szilárd tény.
S mennyi illat, pára,
és átkozott derű;
a kép nem mondja – ki…
Nyomva egységesre,
égetett anyag di-
menziói: én s te…
Oikumené…
Oly elhagyott.
A provincia át-álmodója, Ovid
Korán lefekszem.
Korszaknyi lesz a sötétség:
dicsőült bűnök tára.
Feszítővassal szerencsétlen-
kednek – tágítják titkomat…
Öljenek meg a kilátástalanok!
A Hold ma váltóáramú
LED-reflektor, lumenszegény
tartamot vet a földre.
