Tag Káplán Géza

Káplán Géza három verse

Pelerin hab-fodra: korai alkonyra / szabott hölgybánat… / Egyenes testtartás – ha törik, ha / szakad a szép erőmű… // Pártatlan prímszámlét és kihívó mélabú. (…)

Káplán Géza: Hibrid text(t)úrák alkonyati fényben

Kihűlt a szép korpusz – meg kéne nyitni, / csendjét kiértékelni vol(na jó)! / Vak rapszódosz vág szószövetbe – így, ni! / S hebeg: a kóreset – dalol(ható)… (…)

Káplán Géza: Látványismeret – vélekedések Klencsár Gábor „keresztezett” fotóiról

A képmezőt betöltő motivikus és szerkezeti feszültségek állandóak és jól elosztottak; nincs mit kitölteniük, nincs mit kioltaniuk… Folt vagy vonal, homály vagy élesség egyaránt a látszat jól definiálható, európai ürességét deklarálják (…)

Káplán Géza versei

Hörren a garázsjárat, Hörmen kapura lövell hétköznap- / gázt. Kapaszkodik a kétfelé néző önkormányzati ügy- / intéző: sajátos lány, kancsalodó léttudat. Szemez. Velem? / Mert tíz óra van, és jövőre és minden évben lesz tíz óra, / utolsó járat? Így volt, és így lesz. Augusztus huszadika / után a végső lány. (…)

Káplán Géza: Átiratok – Jónás Péter kiállításáról

Kiválaszt – kinéz! – a Mindenség Nagyáruházból egy mezőgazdasági gépelemet, egy építési betonelemet, és mind a többit, s azt mondja: jó! Jó, hogy vagytok. És addig foglalatoskodik velük, addig működteti az érzelmeit, amíg lelke felindul, keze is megindul, s kimetszi kegyeltjeit haszonelvű közegükből; neutrális térbe helyezi, áttöri a szitán, s néha még meg is festi. (…)

Káplán Géza versei

Gerincről leszakadt medence, kövesült káli / csont. A tudatban hullámzik vizenyős párja: / Lacus Pelso; verso: Balatin; nyelvharc, hit- / bizomány. // Vágó Örs raktározd a felfejtett formatengert / időleges falakban! (…)

Káplán Géza: Dallamok

Annyi minden maradt, / fedetlenül is, / titokban… / Helyezkedik a tudat, elszánt értelmező. / Betöltöm ezt a szemgödröt egy darab agyaggal – / nemde: néz? (…)

Lőrincz Sándor: „Szelídség jármán vonszolni gyötrő terhét a szépnek…”

Mi dolgunk van a világon? Hogy tudjuk vonszolni gyötrő terhét a szépnek? Ráakadunk-e a boldogító kerek egészre, megtaláljuk-e azt a harmóniát, amelyre vágyakozunk? Írók, költők irodalmárlétről, szeretetről, szépségről, misszióról.

Káplán Géza: Dallamok

Nem tudom! – ezer éve
nyaggatnak már, s mindvégig egy szóban szenvedtem:
magyar.
Ezért ülök itt, és nézem az időt. (…)

Káplán Géza: Érintkezés

Berlin felett az ég angyalokkal telt, szállongnak fel s le a megszolgált otthonosságban, varázsuk és bűntudatuk egyaránt birodalmi sallang. (…)

Káplán Géza: Art brut versek

Szabadesés-pont: drámai közvélemény.
Indusztriális perc-pont: óvatlan terror.
Hazamennék, de nem merek, ott munka vár,
megőrzöm magam kényszerű óvatosnak. (…)

Káplán Géza: Hálaadás

Egy kép a konyhám falán. Mit tesz Isten – itt van. Mint rögzült személyem s a hozzám öröklődött, drága lények. S mint a kanálcsörgés, az elégült jókedv, az ernyedett csöndek. (…)

Káplán Géza: Lázak emlékezete

Elmentetek. Mind. Közönségesen. / Annyi érték, ember, rendkívüli / forma, naná, és könnyed tartalom (…)

Káplán Géza: Erotikai kalauz

Lebben a ponyva, pózol az igazgató, ordít a teve, és nehezen verekszem át magam a porond felé figyelő alkalmazottakon. Megvagyunk, így, együtt. A trupp. A költői bérmunkások. (…)

Káplán Géza: A lírikus túlfeszíti a húrt

Verset? Kevés! Poémát kéne írni. / Megtudhatni, mire való a szó. / Hévvel pakolva fényt a fényre, így, ni! – / S az éghető dalolna, mint a jó. (…)

« Older posts

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑