Tag Kontra Ferenc

Kontra Ferenc: Karaktergyilkosság

Nem tudok leszokni róla, hogy kívülről megtanuljak szövegeket, ahogyan a színészekkel együtt mondtam, akár a próbák alatt a nézőtéren, akár a színfalak mögött előadás közben. Aztán olyan idézeteket is megtanultam, amelyek sosem hangzottak el a színpadon. Amíg élt a barátnőm, neki mondtam, csak úgy, kávézgatás közben. Ő pedig verseket tudott. (…)

Kontra Ferenc: Fél évszázada

Vasárnap szokott eljönni hozzánk keresztapánk osztrákzöld, monarchiás öltözékében, ekkorra már megözvegyült. Ilyenkor, délután már kint ültek a férfiak a verandán, miközben odabentről az asszonyok egymás szavába vágó csevegése a tányércsörgésbe és a mosogatás elhúzódó zajába veszett. Egyre nyúltak a falon az árnyékok, egymás után ürültek a poharak és mélyültek a ráncok a gondolatok megfogalmazásának nehézségeitől. (…)

Kontra Ferenc: Határfa

Az oszlop, amelyről beszélek, egy keskeny, rácsos fémszerkezet volt. Olyan, mint az emelődaru hosszú fémnyaka a tengeri hajókikötőben. Ennek belsejében hajtott ki a fácska. Eleinte nem is tűnhetett fel senkinek, csak amolyan aljnövényzetnek számított, amilyen az oszlopot egyébként is gyakorta körülvette, ha megfeledkeztek az árokpartról és az átkelőhely előtt díszlő ágyások gondozásáról a határőr katonák. (…)

Kontra Ferenc: Az álom hídja

Hetekig tartott, mire Varezt rábeszéltem, hogy vigye el a fiát a gyermekkórházba. Nem is akartam elhinni, hogy ennyire csökönyös. Amennyire idegenkedett az orvosoktól, az már szinte elmaradottságra vallott. A Könyökölőben Zoki a saját szomszédasszonyát ajánlotta, aki javasasszony hírében állt. Lelki bajokkal oda fordultak a helybeliek, mintha nem is külvárosban laktak volna, hanem egy elszigetelt, babonás, kis faluban. Ők csak akkor siettek a sürgősségire, ha valaki láncfűrésszel levágta a hüvelykujját. (…)

Kontra Ferenc: Hó hull a madárra

A szertartás mélyen az emlékezetembe vésődött. Talán a magány miatt. Amilyen magányos csak a halál tud lenni, és amilyen egyedül marad az, akit elhagynak. Neki valóban nem maradt senkije. (…)

Kontra Ferenc: Névtelenek rozettája

Minden eszköz fényesen ragyog. Olyan arisztokratikusan, mint egy étkészlet ezüstjei, és ipari formatervezőjük sem lehetett más, mint aki a leveses merőkanalat tervezte, hogy a szélén még megüljön egy hajszálnyi tészta, és el lehessen dönteni, hova kerüljön; ugyanennyire volt funkcionális ennek a kanálnak az alakja is, amely viszont nem engedett a kételyeknek: tartamának egyértelműen kerülnie kellett valahova. (…)

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑