A Transient Human nem egy történetet mesél el, hanem struktúrát próbál adni annak a tapasztalatnak, amely a halál pillanata és a megérkezés között feszül. (…)
Vajon miről beszélgetnek az angyalok műszak után, midőn megfáradt lényegiségükkel billegnek valamely égi vendéglő felhőpuffjain? Már ha van munkaidő egyáltalán, s ebből következően van szabadidő társadalmukban. (…)
Covidos, hideg éjszakákon a kemence melegénél jólesik ráhangolódni a külvilág rettenetes állapotára. (…)
Sajátosan igaz, szenvedélyes éjszakánk volt, s volt mit megbánnom másnap. De lobogtunk, mint a széltében-hosszában kiterjesztett lelkiismeret; s mint a közösség helyettes démonai. (…)
A szolgai jármot 14 éves gyermekként vettem nyakamba, mert édesapám nemcsak a falu legszegényebb embere volt, hanem még az egészsége sem volt meg. Gyermektársaim a cselédség gyermekei voltak. Taníttatásomra sem, de még egyébre sem jutott pénz a családban. (…)
2015-től szombatonként, alkonyat után, az Éneklő Akadémia tagjai (Káplán Géza, Klencsár Gábor, Lékai Sándor, Novák István) és kis létszámú pártolóik összegyűlnek a „Kaposvári Broadway” (Noszlopi utca) egyik presszójának teraszán, hogy aztán, kulturális beágyazottságuk mértékét meghaladva, szételemezzék és felülénekeljék a kultúra aktualitásait. (…)
Egy nagy, tavaszi Bauhaus emlékműsorra készül fel, most az egyszer még „időben”, az Éneklő Akadémia. (…)
Az Éneklő Akadémia a nyolcvanas-kilencvenes években indult kaposvári performansz-csoport, amely olyan eseményeket és foglalkozásokat szervezett, ahol a közösségi éneklés és a természetes mozgásformák találkoztak. Márciusi számunk az ő munkásságukat idézi meg.
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
