Drámai rejtélyek és gyermeki játékosság, nosztalgia és spiritualitás. A sokféle (nemcsak nemes) anyag, képépítő elem ellenére emelkedettség, tisztaság, biztos esztétikai igényesség sugárzik a munkákból. (…)
Czimra Gyula bezárkózva rákoshegyi műtermébe és az általa művelt kertbe, szakrális festővé válik. Nem vallási, transzcendens, hanem spirituális értelemben. Miközben az ember teremtette anyagi világot festi, egyre inkább a valóság magasabb rendű, nem fizikai, hanem szellemi aspektusait helyezi előtérbe. (…)
A Kiscelli Múzeum 18. századi templomterében rendezett kiállítás és a nagymonográfia szinkronban van egymással. A nagy méretű, gondosan kivitelezett könyv látványában is sugallja a ráfordított időt, az alapos munkát, a szerző elkötelezettségét az életmű mellett. A cím is telitalálat Bolyongások – Ország Lili Kiscellben. Az ember maga is az útkereső lányt, a bolyongót, tétovázót, a sorsa által rákényszerített falak közé zártságot, a minden áron szabadulni vágyást testesítette meg. (…)
Kováts Albert hálózatok, tengelyek által strukturált koordináta-rendszert hoz létre, a figurativitás és a nonfigurativitás határán, egyensúlyt teremtve a kaotikus ellentmondásokkal teli világban. Öntörvényű hálózatai között szinte magától értetődő, hogy Übü szerves tartozéka, szimbóluma ennek a makro- és mikrokozmosznak. (…)
Abban a 4–5 évben, a kezdetekkor, amíg Bencsik István vezette az alkotótábort, és együtt dolgoztunk, egyértelmű volt a célkitűzés: olyan művésztelep működtetése, amely felkerülhet tevékenysége révén a nemzetközileg számon tartott alkotóhelyek és szoborparkok közé. (…)
Ezek a talált, tépett, roncsolt papírcsíkokból, felületekből összeszőtt, összeragasztott munkák a végtelen és gyönyörű tengert, eget, szárazföldeket idézik, és a bennünk élő élményeket, emlékeket, érzelmeket. Az installáció mögöttük a civilizációt, jelen és múlt töredékeit, rétegeit. (…)
A jelenleg látható életmű-kiállítás címe is figyelemfelkeltő, és Anna Margit művészetének központi figurájával – a bábu – a tartalmi jelentésrétegek gazdagságán és a formában rejlő sokféle lehetőségre utal. A bábu maga az ember. Az alkotóművész. (…)
A fény nála nem a tárgyak megvilágítása, hanem önállóan létező entitás, vonalak és foltok rendszere. Egyrészt az egyszerű, tiszta anyag, anyagiság, másrészt a fény általi metamorfózisok. (…)
Vajda Lajos európai művész, kelet-európai, magyar, szerb, zsidó, pravoszláv, katolikus hatások szimbiózisában. Egyetemes gondolkodó, az avantgárd irányzatok szellemiségével azonosuló, az archaikus világképek, népi kultúrák hagyományainak őrzője. Szintetizáló művész. (…)
Szemlélete alapvetően geometrikus, konstruktivista, lírai absztrakt, de valójában egyik stílus-kategóriába sem sorolható. Kétségtelen, az építészeti kompozíciók rendje a meghatározó világfelfogásában, és ennek megfelelően képi szemléletében is. (…)
Farkas átérzi a korszak szorongásait, feszültségeit, a politikai, gazdasági helyzet romlását, a polgári létforma erodálódását, a bekövetkező tragikus léthelyzeteket. 1930 és 1934 között festi meg végtelenül kiábrándult, rossz közérzetének következtében nyomasztó hangulatú, egyre démonibb, szürreálisabb festményeit, melyek senki máséval nem téveszthetők össze, és amelyekkel a két háború közötti legjelentősebb művészek között van a helye. (…)
Mózes Katalin festésmódja és ezáltal a világ megismerésére felkínált módszerei, technikái plurálisak, nincsenek kizárólagos vonatkoztatási rendszerek, nincs egyetlen középpont. (…)
4-5 évesen a Fő utcai Vas-Edény bolt kirakatának segítségével tanultam meg olvasni. A legkedvesebb időtöltésem a Fő utcai, Csengery és Sugár úti házakkal való ismerkedésem volt. Heteken át bámultam őket, ismerkedtem alkotóelemeikkel és olyan pontosan rögzítettem őket, hogy amikor negyven év múlva visszatértem a szülővárosomba, rájuk ismertem, pontosan emlékeztem külsejükre, színükre. (…)
A kedvenc városaimról már írtam az elmúlt évben. Mivel minden alkalomkor a választott város múzeumairól igyekeztem tájékoztatni, most a két legkedvesebb múzeumomat mutatom be. Mindkettő Svájcban van, és mindkét város, Bázel és Bern a kedvenceim közé tartozik. (…)
Az athéni fellegvár Európa jelképe, mindaz, amiért érdemes emberként létezni. A meredek tetején 150 méter magasan tündököl a márvány épületegyüttes, mely Periklész uralkodása idején Pheidiasz (Kr. e. 521 – Kr. e. 430 k.) irányításával a városvédő Pallasz Athéné tiszteletére készült. Számomra ez a múzeumok múzeuma! (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
