Karcsi a Lehel piacon él, a vécében alszik, kidobott zöldségeket eszik, s a közeli borozóban, a poharakban felejtett italokat issza. Egyik reggel megdöbbenve látta egy pult alól az előtte elhaladó csillogó fehér gyógybetétes szandált, gyorsan felállt, s követni kezdte az előtte elvonuló gyönyörű kövér lányt, aki bement egy ajtón, amelyen ez állt: Okmányiroda. Karcsi követte a lányt, s még fel se ocsúdott, máris egy hosszú sor végén találta magát, ahol félóra várakozás után végre az ablak elé ért, amely mögött meglátta a lányt.

– Szia, én Karcsi vagyok. Hogy hívnak?

– Én Karcsina vagyok. A barátaim Karolinának szólítanak, a nagymamám Karlának hív, anyukámnak Karola vagyok, a kutyám pedig Zsömikének becéz. Mit szeretnél?

– Veled találkozni!

– Akkor húzz egy sorszámot, készítsd elő a személyidet, a lakcímkártyádat és az adóigazolványodat, valamint töltsd ki ezt a nyomtatványt! – mondta Karcsina az ablakon kitolva egy lapot.

– Azt meg minek? – kérdezte elhűlve Karcsi.

– Azért mert ennek ez az eljárási módja! – válaszolta hűvösen Karcsina.

Karcsi elszomorodott, de amikor a lányra pillantott bizseregni kezdett, főleg, hogy neki is ugyanolyan fehér lúdtalpbetétes szandálja volt, így eldöntötte, beszerzi, ami szükséges, ha addig él is. Elment halas barátjához, az rajzolt neki egy újságlapra traktort, egy napocskát és egy akasztott kutyát, a közeli őstermelő pedig szétkent egy tojássárgáját a kapott űrlapon, így Karcsi máris rohant vissza, húzott egy számot, ismét sorba állt, s egy óra múlva diadalmas mosollyal az arcán átnyújtotta gyűjteményét a lánynak, aki azt hosszasan nézegette, majd megszólalt.

– És most mit akarsz?

– Találkozni veled! Fagyizni, hörcsögöt sétáltatni, lángost lopni, egyszóval mindazt, ami a szívednek kedves!

– Ahhoz szükség van még egy írásbeli szülői meghatalmazásra, egy lakóközösségi, minden lakó által aláírt írásbeli hozzájáruló nyilatkozatra, egy az osztálytársaid által kiállított, fél óránál nem régebbi erkölcsi bizonyítványra, valamint egy igazolásra szexuális felvilágosító tanfolyam sikeres elvégzéséről legalább hármas osztályzattal.

Karcsi elkomorodott, de amikor megpillantotta a szandált ismét meglágyult a szíve, lelkébe besütött a tavaszi napfény, így vidáman indult ismét újabb lehetetlennek tűnő harcába.

Ahogy kilépett az irodából felkapta majd megette a közeli pult alá ejtett kolbászdarabot, amelyhez egy kis mustárt és kenyérhéjat is talált a kövön, majd besétált a közeli kínai üzletbe, mert nagyon vonzotta az ottani barátságos hangulat. Beült az örök karácsony világába, s épp egy leárazott gumicsizmát kezdett simogatni, amikor odalépett hozzá a boltos, s megkérdezte, mit szeretne, amire ő bátran kivágta:

– Semmi mást drága testvérem, csak egy gyönyörű lányt!

A boltos eltűnt, majd hamarosan egy nagy rakás kínai betűkkel és meztelen lányok fotóival díszített szórólapot nyomott a kezébe, s Karcsi máris rohant velük vissza boldogan az irodába, húzott egy számot, s ezúttal már csak másfél órát kellett várnia arra, hogy viszontláthassa egyre jobban vágyott Karcsináját, akire az ablakhoz érve rákacsintott, majd büszkén elé tolta a jókora kupacot, amely rázúdult a kedves lányra.

– Így már jó lesz, drága Karcsinám? Most már találkozhatunk? Vagy még hiányzik egy fénymásolat a kukacomról, a hörcsögöm személyi igazolványa tortalapra sütve vagy egy Maksa-hiradó besztof válogatás a vécés néni előadásában?

Karcsina felháborodott furcsa udvarlásán, de a szíve mélyén nagyon is tetszett neki Karcsi. S még inkább hízelgett a szívének, hogy végre felbukkant élete első udvarlója, akinek nem számított, hogy ő 153 kilós, a fele haja kihullott, folyamatosan szájbűzzel küzd, s nem tudja kordában tartani a szeleit. Megenyhült a szíve, elmosolyodott, s így válaszolt:

– Akkor már csak egy egészségminisztériumi járványügyi igazolás kell arról, hogy nem vagy fertőző, vagyis jó a kaksid, egy a gyámhivataltól, hogy nem vagy állat, valamint egy a Nőegylet részéről, hogy ha kettesben maradunk, akkor én azt csinálhatok veled, amit csak akarok, te pedig velem nem…

Karcsi összevonta a szemöldökét, de amikor Karcsina ismét elmosolyodott, úgy érezte, a világ legnagyobb tejfölös-bödönének a kellős közepében lubickol, így elindult az újabb igazolásokat beszerezni.

Lesétált a földszintre, s hosszan nézelődött, majd észrevette, hogy az egyik hentes szép színes papírba csomagolja vevőinek a cuccát. Odasétált, kért egy maréknyi tepertőt, majd amikor a hentes azt átnyújtotta neki, szó és fizetés nélkül hanyatt-homlok rohant vele az okmányirodába.

Húzott egy számot, s bár nehezen, de megállta, hogy a mindössze három órás várakozása alatt a forró csemegét le ne nyelje, így amikor az ablakhoz ért, szerelmesen Karcsina szemébe mosolyogva beadta azt, a lány meg kibontotta a töpörtyűcsomagot, megkóstolta, majd felnézve rá csak ennyit mondott:

– És most mit szeretnél?

– Téged levetkőztetni, körbepuszilgatni és veled kolbásztöltögetőst játszani! – mondta vidáman Karcsi, mire Karcsina feje lassan ellilult, felkapta a töpörtyűscsomagot, kinyitotta az ajtaját, s a töpörtyűket tiszta erőből Kacsi fejéhez vágva felüvöltött:

– Ahhoz még egy életről való végleges, semmiképpen vissza nem vonható lemondó-nyilatkozatot, egy nekem fizetendő örök életjáradékról szóló bankgaranciát és egy a tulajdonomba kerülésedet követően mindenre kiterjedő örök rabszolgasorsot vállaló igazolást kell hoznod az egész családod és az összes ismerősöd aláírásával hitelesítve! Megértetted?

Karcsi ekkor üres tekintettel, kiábrándultan bámult vissza a lányra, majd megszólalt:

– Akkor inkább lemegyek a turkálóba, beöltözök Marylin Monroe-nak, s úgy megküldöm a zöldséges-pult tetején a Zsömi-hörcsögöt, hogy az olyan élesen és vigasztalanul fog jajgatni, hogy annak hallatán te az életed végéig nem fogsz soha többé aludni tudni, te savanyú tetves büdös-szájú zsírkupac! De előtte még hadd javasoljam neked azt, hogy ezt a fehér gyógy-szandált soha, de soha többé viselni ne merészeld. Mert azt itt rajtad kívül mindenki nagyon jól tudja, hogy azt itt csakis a mindenben legnagyobb viselheti, a piac egyetlen császára, a hörcsögök imádott büntetője, a kisállat-szerelem Rómeója, a hulladékzöldségek istene, a maradék-fröccsök közgazdásza, a világot veled együtt ontológiailag leszaró ősgéniusz, Kelet-Európa egyetlen örökérvényű királya, Én, a Hörcsögbüntető Első és Utolsó Károly! Te pedig nem vagy semmilyen Karcsina, csak egy undok, büdös, tetves zsírbödön, s én, csakis én vagyok itt a gyógyszandálkirály egyedül, megértetted?

A lány a pultjára borult, s miközben Karcsi diadalmasan becsapta maga mögött az okmányiroda ajtaját, hangosan zokogni kezdett. Amikor kissé megnyugodott, szipogva kinyitotta fülkéje ajtaját, kilépett, összegyűjtötte az okmányiroda padlójáról a szanaszét gurult töpörtyűszemeket, visszatért az ablak mögé, majd elégedetten rágcsálva szólította a következő arcot.