1968. december 15-én a délvidéki magyarság egyetlen napilapja a Magyar Szó felhívást jelentetett meg Amatőr rajzolók figyelem címmel, melynek nyomán 1969. január 5-én Képzőművészeti Levelező Iskola címmel, Ács József vezetésével új rovat indult, mely rövidesen roppant népszerűvé vált a magyarajkú fiataljaink körében.

Ács József kísérletezésre buzdította a jelentkezőket, tanácsokkal látva el őket.

„A K. L. I.-nek azok válnak tagjaivá, akik képzőművészettel foglalkoznak, s véleményért fordulnak a Magyar Szóhoz, vagy kifejtik nézeteiket művészeti kérdésekről, illetve tanácsot kérnek művészeti kérdésekben a K. L. I. rovatától” – válaszolja a szerkesztő a Szabadkáról érdeklődő Szalma Lászlónak.(1)

Ács József nagyon is tisztában volt azzal, aminek a világhírű Moholy-Nagy László is – aki vidékünk szülötte volt – hangot adott értekezésében: minden ember tehetséges, minden emberben valahol legbelül ott rejlik a játékosságra, kreativitásra való hajlam.

Lehetséges kapcsolódási pont: ma már köztudott, hogy a képzőművészeti tevékenység a lelki betegek egyik legjobb „gyógytornája”. Világviszonylatban is a legtöbb öngyilkosságot felénk, a mi vidékünkön követik el. Egyetlen napilapunk, a múlt század hatvanas éveinek végén induló képzőművészeti rovatának hallatlan népszerűsége fontos kérdéseket vet föl. Elgondolkodtató és lényegbevágó kérdéseket: népességünk megfiatalodásáról, tanítómestereink hiányáról, a diktatúra átmeneti föllazulásáról, a nyitottság viszonylagos voltáról, a rejtőzködés, a különutasság identitásképző szerepéről, a kisebbségi lét összes nyomorúságáról, a kisebbségi lét összes nyomorúsága elől menekülőkről, elzárkózókról…

A hatvanas évek közepére sajátos helyzet alakult ki Jugoszláviában, mely a hetvenes évek elejéig tartott. Jugoszlávia kulturális szempontból ebben a rövid időszakban a térség legnyitottabb országának mutathatja magát, világútlevéllel távolítva el, vendégmunkás sorsba taszítva fölöslegét. Sokakat, végső soron: a világot is megtéveszti ez a szólásszabadság hiányát jól leplező kirakat, ez a látszatnyitottság, mely átmenetileg kiszámíthatatlan energiákat szabadít fel, mely igazodó, megtévesztett, cinikus értelmiségének, köpönyegforgató udvari művészeinek hathatós közreműködésével, viszonylagos anyagi jóléttel kelleti magát.

„A K. L. I. levelezés útján kíván segítségére lenni a képzőművészet iránt érdeklődő olvasóknak. Célunk gyakorlati, elvi, elméleti segítséget nyújtani olvasóinknak. Időnkénti kiállításokat is szervezünk a K. L. I. tagjai részére, az összehasonlítás és a fejlődés elősegítése végett. Postán át tartunk kapcsolatot egymással. Főleg művészeti koncepciók kialakításában vagyunk olvasóink segítségére” – írja ugyanott Ács, aki három hét múlva meg is szervezi Zentán a K. L. I. első tárlatát, mely 1970. április 5-étől április 14-éig látható az Eugen kiállítási termében.

A II. világháború utáni művésztelepi mozgalom Zentán, 1952-ben kezdődött.

1952 „június második felében Ács József javasolta egy művésztelep megszervezését”.(2)

Az ötvenes évek végére, a Zentai Művésztelep hatására, több délvidéki településen is (Topolyán, Óbecsén 1953-ban, Écskán 1956-ban) művésztelep jön létre, ezek a művésztelepek leginkább az autodidaktáktól, az amatőröktől való elkülönülésben, elzárkózásban alakítják ki sajátos arculatukat. Nem véletlenül! Hiszen az egypárti politika a háttérből keményen ellenőrzi a művésztelepeken folyó munkát, jelentős összegű közpénzt biztosítva a műalkotások megvásárlására, a művésztelepi vezetőkön pedig számon is kéri a meghívott művészek politikai és szakmai megbízhatóságát, aminek következtében kezdeti rugalmasságukat lassacskán el is veszítik az intézményesített művésztelepi mozgalmak: megmerevednek. Ennek az állapotnak a fenntartása felel meg a leginkább a politikusoknak, a művésztelepi vezetőknek – és nyíltan ki kell mondani: a művésztelepekre meghívott alkotók többségének is, hiszen ez kínálja a legkényesebb megoldást. Az intézményesített művésztelepi mozgalomból kiszoruló fiatalok pedig – amint arra lehetőségük nyílik – szervezkedni kezdenek.

1967 nyarán hat fiatal művész: Bíró Miklós, Kerekes Sándor, Magyar János, Petrik Tibor, Torok Sándor és Török István fog össze, megalakítva a Csurgói Művésztelepet. A telep vezetője, létrehívója a Szerbiai Képzőművészek Egyesületének és a Jugoszláv Képzőművészek Szövetségének tagja: Torok Sándor.(3)

1968 a diáklázadások és Csehszlovákia katonai megszállásának éve.

A hatvannyolcas év elején kirobbanó és világméretűvé duzzadt egyetemista tüntetés hullámai – Párizsban május 13-ának éjszakája a legvéresebb – elérik az akkori Jugoszlávia térségét is. Új-Belgrádban 1968. június 2-án csapnak össze először a föllázadt fiatalok a rendőrséggel, mely tűzfegyverét is használja! Tiltakozó gyűlések, barikádok, szárnyra kapó ellentétek, kirobbanó tiltakozások zajlanak országszerte…

Mi váltotta ki az ország egyetemistáinak elégedetlenségét?

„A vagyoni differenciálódás aggasztó méreteket öltött, útját kell már állni ennek a folyamatnak. – A munkanélküliség vészjósló. Tűrhetetlen, hogy a jugoszlávok százezrei külföldön kénytelenek munkát keresni. – Igazi demokráciát a társadalmi élet minden területén! – A privilégiumok azonnali felszámolását követeljük! – Váltsák le tisztségéből mindazokat, akik felelősek a rendőrség durva viselkedéséért!”(4)

Az önmagát addig szalonképesnek mutató egypárti diktatúra vezére, miután rendőrségével jól megverette a fiatalokat, végtelenül álságosan: igazat adott nekik!

Lecsillapítani az elégedetlen diákokat, lázadásuk szelét befogni a kommunista párt vitorláiba – erről szól, ennek jegyében múlik 1968 nyara. Művészeti életünkben a fiatalok ellenőrzött lázadása akkoriban a happeningeken keresztül valósul meg. Vidékünkön az első happening a Zentai Művésztelep szervezésében bonyolódik le Zenta főterén, nem sokkal a diáklázadás leverése után. 1968 „június 15-én kezdődött a művészek nyári táborozása a művésztelepen. Ebből az alkalomból happening volt a főtéren”(5), melyen részt vettek: Ács József, Benes József, Guelminó Valéria, Petrik Pál festők, Domonkos István és Tolnai Ottó írók, Torma András gimnáziumi tanuló, Tripolsky Géza, a művésztelep vezetője – valamint a Csurgói Művésztelep tagjai: Bíró Miklós, Magyar János, Petrik Tibor, Siskovszki András, Torok Sándor és Török István. 1968. június 19-től július 8-ig dolgoznak a Zentai Múvésztelepen a „csurgói fiatal művészek”.

1968. augusztus 20–21-ének éjjelén a Varsói Szerződés öt tagállama katonailag megszállja Csehszlovákiát. Jugoszlávia – különutasságának zászlaját jól meglobogtatva – keményen elítéli a Szovjetunió által vezényelt, kierőszakolt katonai akciót. A fiatalság elégedetlenségét, békeszeretetét, háború elleni lázadását, szervezkedését, látványos követeléseit, polgárpukkasztásra alkalmas szereplési vágyát jól kiaknázhatja a napi politika. „Rengeteg fiatal gyűlt össze szeptember 26-án este a Szabadkai Népszínház előtt. A most alakult Kosztolányi Kör happeninget szervezett a béke, az emberi jogok, a szabad alkotás mellett, az agresszió, a háború ellen.”(6)

Fiatalítani, ahol lehet, minél nagyobb teret, megnyilatkozási lehetőséget biztosítani a fiataloknak – ez a legidőszerűbb politikai kényszer akkoriban. A jugoszláviai magyar fiatalok hetilapja hemzseg a fiatalokat megnyugtató, a fiatalok kedvét kereső ígéretektől, újításoktól.: TANULMÁNYI KÖLCSÖN MINDEN SZEGÉNY SORSÚ EGYETEMISTÁNAK(7), MINDEN TANONC MUNKÁT KAP(8); november első napjaiban negyven fiatal jugoszláviai magyar író találkozik a palicsi Bagolyvárban, nagy méretű képköltemény, grafikába kézzel írt szöveg lát napvilágot a fiatalok lapjában(9); a Képes Ifjúság főszerkesztői székét huszonöt évesen Hornyik Miklós foglalja el.(10) 1968 decemberében színes fedőlappal jelenik meg a jugoszláviai magyar fiatalok hetilapja, a Kárpát-medencében ez az egyetlen négyszínnyomású fedőlappal megjelentetett ifjúsági lap, mely fiatal képzőművészeinket új tapasztalatszerzési lehetőségekhez juttatja.

1968 végén jelenik meg a Magyar Szóban Ács József felhívása is, mely a művésztelepekre még be nem jutott, tanulni vágyó fiataljainkat mozgósítja. Ács tisztában van azzal, hogy nemcsak fiatal képzőművészekre, hanem fiatal képzőművészeti elméletírókra, kritikusokra, az új vizuális jelenségek tanulmányozóira is szükség van, hiszen a hatvanas évek végére, a fényképezés mellett már a film is az érdeklődők számára elérhető közelségbe kerül; a Belgrádi Televízió magyar nyelvű műsorának nemrég megalakult szerkesztősége 1969. március 12-én első ízben hirdet pályázatot forgatókönyv írására középiskolásaink számára, szabad témaválasztással.(11)

A zene – ebben az évben alakulnak meg vidékünkön az első lemezklubok –, az irodalom, a képzőművészet fölfokozott mértékben járja át, termékenyíti meg egymást. Vicei Károly kezdeményezése – hozzanak létre képzőművészeink olyan műalkotásokat, melyekben megvalósul a szépirodalom és a képzőművészet szimbiózisa – képzőművészeinket úgy inspirálja, hogy 1969. május 14-én már meg is nyílhat Zentán az a nagy sikerű tárlat, íróink és festőink közös tárlata, melynek címe Soós József fiatal zentai költő egyik versének címével azonos: E-dúr a világ ellen. Ez a képköltemények újdonságát fölmutató kiállítás a későbbiekben két kiadvány, a Térzene (Közművelődési Közösség, Zenta, 1971 márciusa) és a kép/költemény/képköltemény (Forum, Újvidék, 1970/75) című antológiák megszületését is ösztönzi

1969 júliusában jár először ember a Holdon. E történelmi esemény következtében először láthatja az emberiség a Földet egy másik égitestről. Ritkán érezhette magát az ifjúság annyira egy új világ kezdetén, mint azokban az években. A fiatalok, a történtekből föltöltődve keresik egymást. A vitatribünökön pezseg az élet. Minden és mindennek az ellentéte is igaz.

A legújabb nemzetközi alkotói mozgalmak is éreztetik hatásukat, betörnek vidékünkre. Slavko Matković megalapítja Szabadkán 1969. augusztus 27-én, a Triglav cukrászdában a BOSCH+BOSCH csoportot, melynek alapító tagjai: Krekovics István, Magyar Zoltán, Slobodan Tomanović, Szalma László és Szombathy Bálint.(12)

Az önmagukat amatőrnek nevező csoportok is erőre kapnak.

1970. február 18–20-áig Szabadkán megrendezik a vajdasági amatőr festők nagy tárlatát. Zentán, 1970. április 5-én megnyílik a Magyar Szó Képzőművészeti Levelező Iskolájának tárlata, melyen 18 kiállító 80 alkotását láthatja a közönség. Az első díjat Fejes István tordai, a másodikat Ürmös Mihály szabadkai, a harmadikat Deák Bába Ilona újvidéki és Rácz János muzslyai alkotó kapja. 1970 decemberében a Képes Ifjúság pályázatot hirdet a fiatal vajdasági képzőművészek tárlatán való részvételre.(13) 1971 márciusában, az újvidéki Ifjúsági Tribünön megnyílik a Képes Ifjúság által szervezett, 17 fiatal (Baráth Ferenc, Benes László, Bíró Miklós, Dvoracskó László, Kerekes László, Kovács Klára, Magyar Zoltán, Mészáros András, Nagy László, Rácz János, Szalma László, Slavko Matković, Szloboda Tibor, Szombathy Bálint, Tanka Etelka, Tari István, Zellei Anikó) munkáit bemutató, nagy sikerű kiállítás. „A háború utáni korosztály nagy visszaesést hozott, majd a művésztelepekkel lassú fejlődési folyamat kezdődött, a modern művészet 1956 után, félénken ugyan, de jelentkezett. Ez időben azonban a vajdasági fiatalokkal való folyamatos fölfrissítés, pár kivétellel, elmarad. A hatvanas évek elején, a modern művészet térhódításakor a vajdasági tárlatokon úgyszólván a Belgrádból behozott művészet jelentette a modern szellemet. Ennek hatására Vajdaságban is félig modern, félig konzervatív megosztásban alakul a művészet, mert ugyanaz a generáció, mely a régi művészetben hitt, nehezen lehet teljesen modern. Az egyesületi káderfrissítés óvatos volt, többnyire céhjellegű elővigyázatossággal történt, s beleszólás nélkül az ULUS (Szerbiai Képzőművészek Egyesülete) irányította. A magyarok közül Szilágyi (Gábor), Kalmár (Ferenc), Torok (Sándor), Maurits (Ferenc) és Kiss Júlia jutott be egész évtized alatt az egyesületbe” – írja Ács József a tárlat méltatásában.(14)

A Képes Ifjúság első képzőművészeti tárlatán egy nagyon tehetséges és nagyon fiatal generáció adott hírt magáról, felvillantva az új megoldásokat, s mintegy cáfolta képzőművészeink megrekedtségének, távlattalanságának vádját – írja a tárlatról Sáfrány Imre a Képes Ifjúságban.(15)

1971 nyarán erőre kapnak a betiltások, átjárják egész Jugoszláviát: lapokat, folyóiratokat. egyéb kiadványokat tiltanak be hatóságilag, ám a hullámai még a hanglemezekre, filmekre, gyűlések megtartására is kiterjednek. November 23-ától december 3-áig sztrájkolnak a zágrábi egyetemisták. A Horvátország önállóságáért folytatott küzdelmet december 1–2-ai ülésén ellenforradalminak minősíti a kommunista párt legfelsőbb vezetése és tagságát a liberalizmussal való leszámolásra meg a marxista képzés fontosságára szólítja fel. A betiltási hullám eléri a délvidéki magyar fiatalok művészeti-kritikai folyóiratát: az ÚJ SYMPOSION-t is, melynek 76. és 77. számát tiltja be a bíróság. Politikai kirakatperekben értelmiségieket, fiatal írókat ítélnek börtönbüntetésre(16), ám nem jár jobban a szerelmet hirdető szabadkai hippivezér sem, akinek hippitanyáján a falat kereszt és pártzászló díszíti.

1972. január 11-étől 22-éig az Ács vezette K. L. I. ismét megrendezi Zentán tárlatát, melyen (Ágoston Ferenc, Balogh László, Barta József, Deák Bába Ilona, Fejes István, Fenyvesi Ottó, Horváth Tibor, Kerekes László, Mészáros András, Nešić Vera, Ódri Ágnes, Ötvös Imre, Rácz János, Rakk József, Rind Sándor, Sindeles Károly, Sziveri János, Szloboda Tibor, Tanka Etelka, Tari István) 20-an 63 alkotást állítanak ki – Rácz János I. díj, Fenyvesi Ottó II. díj, Horváth Tibor és Tari István III. díj, Kerekes László a Képes Ifjúság, Sziveri János a Zentai Művésztelep különdíját kapta.(17)

A fiatal, köztük magyar, értelmiségiekre kirótt szigorú büntetések következtében kialakuló légkörben valóságos üde színfoltnak számít a Képes Ifjúság második ízben megrendezett – és 25 évesnél fiatalabb alkotókat fölvonultató – tárlata, mely 1972. március 14-én nyílik meg és március 27-éig látható az újvidéki Ifjúsági Tribün kiállítótermében. A tárlat három pénzjutalomban részesülő fiatal alkotója: a muzslyai Rácz János(18), a topolyai Fenyvesi Ottó a zentai Szloboda Tibor valamint a topolyai Kovács Klára és a muzslyai Sziveri János 10 napot tölthet el a Mártélyi Ifjúsági Képzőművészeti Táborban, Magyarországon. Ennek a mártélyi táborozásnak a hatása eredményezi az I. Vajdasági Ifjúsági Képzőművészeti Tábor megszületését.

1972 tavaszán folytatódik a művészi alkotószabadság elleni merényletek sora vidékünkön is. A Vajdasági Filmfelülvizsgáló Bizottság – akkor éppen így nevezi magát a cenzúra – határozatával betiltja Vicsek Károly Csillag és kereszt, valamint Želimir Žilnik Jönnek a nők című kisfilmjének a belgrádi kisfilmfesztiválon való vetítését.(19)

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából, a szövetségi képviselőház tagjai, Titót újból néphőssé nyilvánítják, közben a munkaképes lakosság kiáramlása az országból ezekben az években folyamatos: az 1971-es népszámlálási adatok szerint a jugoszláv állampolgárok 7,6 %-a idegenben keresi meg kenyerét. A hatalom céljául tűzi ki a fiatalság teljes ellenőrzését. Ezzel az ifjúsági szövetséget bízza meg, azt a szervezetet, melyet a kommunista párt felügyel. A kommunista párt is gőzerővel toborozza a fiatalságot soraiba. A fiatal alkotók csak a helyi ifjúsági szervezet jóváhagyásával csoportosulhatnak; mindaz, ami az ifjúsági szövetség mellőzésével, védnökségének megkerülésével történik: gyanús, az ellenőrzés kijátszását föltételezi, evégett büntetendő. Éppen ezért a cselekvési kényszerüket közösségi szinten levezetők kénytelenek beépülni az ifjúsági szövetség valamelyik szakosztályába.

Muzslyán 1971. november 11-én választanak maguknak új vezetőséget a fiatalok: a sportszakosztály elnökének Sziveri Jánost, a művelődési szakosztály elnökének Rácz Jánost, az iskolai bizottság elnökének Pozsár Juditot, titkárnak pedig Barta Józsefet választják meg.(20) Azok a fiatalok épülnek be az ifjúsági szövetség muzslyai helyi szervezetébe, s foglalnak el ott pozíciókat, akik képzőművészeti csoportosulásukkal már helyet keresnek maguknak a tartomány képzőművészeti életében. A muzslyai fiatalok egy szobor megalkotásával, felállításával szeretnék megkezdeni – immár szervezetileg is jóváhagyott – művészi tevékenységüket.(21) 1972. május 24-én, az Ifjúság Napjának nevezett nap előestéjén, a muzslyai ifjúsági otthon kerthelyiségében, egy fiatal zentai alkotó, aki e sorok írójával azonos, le is leplezhette Rácz János és Sziveri János gépelemekből készült szobrát. A szobor leleplezése után pedig Ács József megnyitotta a 000 0 elnevezésű képzőművészeti csoport első tárlatát.(22) „Meglepetésnek számít a váratlan kulturális és művészeti esemény, amelyet a muzslyai ifjúsági és pártszervezet meg két fiatal muzslyai művész készített elő” – írja Ács József a Magyar Szó 1972. június 1-ei számában.(23) A kiváló művészi teljesítményként értékelt vasszobor néhány hónapig állhatott csak leleplezése színhelyén, ugyanis a szocialista szövetség és az ifjúsági szervezet közös vezetőségi ülésén született döntést végrehajtva, az ünnepelt szobrot eltávolították onnan, arról a helyről, ahová eredetileg mást terveztek. A szobrot leszerelésekor megcsonkították és később sem találtak neki méltó helyet.(24)

„Hetedszer szervezte meg a KISZ KB és a Csongrád megyei KISZ-bizottság az országos ifjúsági és kép­zőművészeti tábort Mártélyban. Tehetséges fiatalokat, festő, grafikus, keramikus, textiles fiúkat és lányokat hívnak meg évről évre, hogy két hétre lehetőséget, helyet, nyugalmat, időt adjanak nekik munkára, tanulásra. Napközben dolgoznak, vagy anyagot gyűjtenek, s festőművész tanárok korrigálják a készülő képe­ket, vázlatokat. Esténként előadáso­kat hallgatnak, filmet néznek, már aki akar. Itt ugyanis – mint mesélik – semmi sem kötelező. Az étke­zési időpontok kötöttek csupán, egyébként mindenki úgy osztja be az idejét, ahogy akarja. A tábor a holt Tisza-ág partján van, pár lépésre a víztől. Vastag törzsű fűzfák, sziget, kopott csónakok jelentik a romanti­kát és a megfesteni, lerajzolni való élményanyagot is olykor – számol be riportjában a Magyar Ifjúság 1972 nyár végi száma arról a képzőművészeti táborról, mely díjnyertes délvidéki fiataljainkat is vendégül látta. – Szivesi (Sziveri) János Jugoszláviából, Zre­nyaninból jött a táborba. A Képes Ifjúság képzőművészeti pályázatán nyert, így került Magyarországra.

– Nálunk nincs ilyen tábor! Kár, hogy lassan letelik a két hét” – nyilatkozta.(25)

A napi politikai elvárások szigorúbbá válását az 1972. szeptember 18-án véglegesített Tito-levél serkenti a leginkább. Az egypárti önkényuralom egyre gátlástalanabbul nyilvánul meg a művészeti életben, a kisebbségi vezetők garázda megfelelési kényszerével kiegészülve: ez a vidékies, önmagától fölfuvalkodott kiskirályság Zentán, például, a délvidéki magyarság első és máig is múzeumi keretek között működő egyetlen galériáját, ha nem is nagydobra verve, inkább sunyin, a háttérben munkálkodva, egy nemrég elhunyt, helyi magyar politikusról nevezi el 1972. december 16-án.(26)

1973. január 17-én a Képes Ifjúság közölni kezdi a muzslyai Barta József, Jékely Zoltán regénye nyomán, Bécsi bolondjárás címmel alkotott, 223 rajzból álló képregényét (április 4-ig): ez az első terjedelmesebb jugoszláviai magyar képregény.(27)

A mártélyi táborozás élménye, kisugárzása döntő hatást gyakorol a Muzslyán szerveződő, a Magyar Szó K. L. I. elnevezésű rovatában rendszeresen, Muzslyáról csoportba tömörülten jelentkező, képzőművészettel foglalkozó, kísérletező fiatalokra, akik már a következő nyáron, 1973 nyarán, a Képes Ifjúság szerkesztőségének támogatásával, megszervezik az I. Vajdasági Ifjúsági Képzőművészeti Tábort, igen változatos munkaprogrammal: képzőművészeti, irodalmi, zenei, filmművészeti előadásokkal, vitaestekkel, a folyamatos alkotómunka mellett.(28)

A második világégés vérveszteségét a 60-as évek elejéig bepótló, megfiatalodó délvidéki magyarság kirajzó életerejét csodáló, az ifjakat alkotásra serkentő, önképzésre buzdító művész, Ács József, képzőművészeti életünk szenvedélyes alkotója, alakítója és krónikása, az első délvidéki művésztelep megalapítója, huszonegy évvel a zentai művésztelep megalakulásának kezdeményezése után, nyilván elégedetten jegyzi le a következő sorokat:

„Júliusban Muzslyán, mint jelentettük megszervezték szűkebb hazánkban az I. ifjúsági képzőművészeti tábort. Pontosabban a község vadászkastélyában volt a tá­bor, a Tisza partján. A Vajdasági Ifjúsági Szövetség helyi választmánya és a muzslyai Origo-art képzőművészeti csoport nagy sikert ért el a szervező szerepében. Tervezett programjával bizonyos értelemben újdonságot ho­zott, új gondolatokkal járult hozzá a művésztelepek munkájához. A »programozott« táborozás ismeretszerzéssel volt egybekötve, elméleti előadások is voltak, továbbá irodalmi műsor is.

A táborozás a minimális életfeltételeken és a szép ter­mészeten felül tanulást és művészeti ismereteket is nyújtott az ifjú művésznem­zedéknek. A táborban készült művek javát, a muzslyai általános iskola egy tanter­mében mutatják be. Ez a tár­lat a képzőművészet sokrétű­ségét, a stílusok együttélését igen inventív módon juttatja kifejezésre. A kiállítás föl­fogásában beleilleszkedik az általános jugoszláv művésze­ti életbe. A fiatalok nagy tehetséggel s egyéni hozzáállással, a szabad kísérletezés szellemében folytatják a mai sokrétű művészeti életet. Hitük, fiatalos lendületük, egészséges ambícióik váratlan eredményeket is megcsillantanak. Az ismert művészi irányzatokon belül néha újdonságokat is ígérnek.”(29)

Az egypárti önkényuralom fölerősödésében, a szájak ismételten eldurvuló betapasztásában, a betiltások kiskorúsító hátterében fogant ifjúsági képzőművészeti tábor öt évig működhetett kisebb-nagyobb zavarokkal a bánsági szorításban, 1977-től Muzslyai Művésztelep néven, hogy a következő évben, 1978-ban már csak egy kiállítás megnyitóját rendezhessék meg május 25-én, az Ifjúság Napján, a helyi művelődési házban az egykor oly lelkes és már nem is annyira fiatal szervezők, akik közül többen részt vesznek a temerini képzőművészeti tábor létrehozatalában, munkájában.(30) A temerini vezetés megértőbben viszonyul alkotó szándékú fiataljaink cselekvési vágyához, ezzel alapozza meg azt a képzőművészeti tábort, mely a későbbiekben TAKT néven válik közismertté. Ez viszont már egy másik történet.

Hivatkozások

1 Magyar Szó, 1970. 03. 15.

2 Zentai művésztelep, Forum, 1980, 70.

3 Holti Mária: Tárlatnyitás Szabadkán, Képes Ifjúság, 1969. márc. 12.

4 Az események kronológiája, Képes Ifjúság, 1968. 06. 08.

5 Zentai Művésztelep, Forum, 1980, 71.

6 Kartag Nándor: Tankba zárhatják mások is, Képes Ifjúság, 1968. 10. 02.

7 Képes Ifjúság, 1968. 10. 02.

8 Képes Ifjúság, 1968. 10. 23.

9 Képes Ifjúság, 1968. 11. 06.

10 Képes Ifjúság, 1968. 12. 11.

11 Ifjú Tévé-Műhely, Képes Ifjúság, 1969. 03. 12.

12 Juhász Erzsébet: Kilátás a világra, Képes Ifjúság, 1972. 02. 09.

13 Képes Ifjúság, 1970. 12. 09.

14 Fiatal vajdasági képzőművészek, Magyar Szó, 1971. 03. 27.

15 Hagyomány született, Képes Ifjúság, 1971. 03. 31.

16 Ítélet az Új Symposion ügyében, Képes Ifjúság, 1972. 02. 23.; Még egy ítélet a Symposion-ügyben, Képes Ifjúság, 1972. 03. 01.

17 Juhász Erzsébet: Az elidegenedés ellen, Képes Ifjúság, 1972. 01. 26.

18 Rácz János idősebb volt, Magyar Szó, 1972. 04. 16.

19 Dudás Károly: Az alkotószabadság és a vajdasági cenzúra, Képes Ifjúság 1972. 03. 29.

20 Réti: Jobb szórakozási lehetőséget kell teremteni az ifjúság számára, Magyar Szó, Bánáti Híradó, 1971. 11. 20.

21 Palatinus Aranka: Arcél, Magyar Szó, Bánáti Híradó, 1972. 03. 18.

22 Szoborleleplezés Muzslyán, Magyar Szó, Bánáti Híradó, 1972. 05. 27.

23 Ács József: Szobrot állított a mezőgazdaság gépesítésének a muzslyai ifjúsági szervezet, Magyar Szó, 1972. 06. 01.

24 Kinek van igaza, Magyar Szó, 1972. 10. 07.

25 Székely Gabriella: Randevú az ihlettel, Magyar Ifjúság, 1972. augusztus 25.

26 Zentai művésztelep, Forum, 1980, 72.

27 Dormán László: Rajzol a fűtő, Képes Ifjúság, 1973. 01. 17.

28 Ifjúsági művésztelep Muzslyán, Képes Ifjúság, 1973. 06. 06.

29 Ács József: Muzslyai képzőművészeti tábor, Magyar Szó, 1973. 09. 18.

30 Képzőművészeti tábor Temerinben, Dolgozók, 1976. 09. 10.