A határok elmosódása révén a hagyományos kiállítási formákhoz képest újfajta művészi és művészeti élmény lehetővé tesz egy összetettebb és bizonyos értelemben valóban teljesebb esztétikai tapasztalatot. Azáltal, hogy a mű önnön környezetéből származik, egybe is forr vele, nem különül el, nem idegenedik el tőle. (…)
A nádasok útvesztőjében elrejtve egy sziget. A csónakok utasai művészek és közönségük, a tó a szigettel pedig egy kortárs művészeti kiállítótér. A Nemzetközi Velencei-tavi Symposion tárlatára evezünk… (…)
1980 nyarán a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy turistaútra Párizsba utazunk. Az „útlevélhelyzet”, valamint a „devizaváltás” meglehetősen nehézkessé tette egy ilyen típusú út megszervezését, de sikerült. Párizs volt a cél, azért, hogy a Magyar Műhelyt felkeressem, és a képverseimet a szerkesztőknek megmutassam. (…)
A „videófónia” arra utal, hogy a kísérleti elektronikus audiovizuális művészetben, vagyis a videóművészet jelentős területén, mint ahogyan a példák is plasztikussá tették, a hang és (mozgó)kép sajátos, egyenrangú viszonyt alakíthat ki. (…)
Tanulmányunk a videóművészetre fókuszál, így ebből a perspektívából tekintünk szét. (…) Ez a szöveg a Magyar Műhely szellemiségéhez kapcsolódó videóművek közül szándékozik egy szubjektív válogatást, összegzést felvillantani. (…)
A dada ugyanolyan közvetlen, mint a természet, és megpróbálja megadni minden dolognak a maga lényegi helyét.”
A párizsi Magyar Műhely 1964-es Kassák-száma alapvetően megváltoztatta művészetszemléletünket, és segítséget kínált a „szocreál” igájába betörni nem akaró ifjú művészeinknek. (…) Az ezredfordulón megnyílt Budapesten, az Akácfa utca 20-ban a Magyar Műhely Galéria, ami mindmáig otthont ad az új s újabb alternatív művészi kísérleteknek, mintegy integrálva azokat a magyar avantgárd évszázados, sokágú vonulatába. Így lépett be szinte zökkenőmentesen a Magyar Műhely „rügyfakasztó oldalági leszármazottjaként” a rendszerváltás hajnalán az avantgárd-kontinuitásba egy újabb korszakos alkotói csoport: az EX/ksz/PANZIÓ, amely indulásakor a kora-avantgárd radikális – akcionista – örökösének tartotta magát. (…)
Síró az idővel van nagyon közeli kapcsolatban, mondhatni barátságban. Megadja mindennek a módját, elegendő időt hagy az alkotás kigondolásának, megtervezésének és a kivitelezésének is. (…)
Bánföldi Zoltán K Galériában megrendezett kiállításának címe: XXII. század. Olvasva a meghívót, izgalmas időutazásra gondolhatunk, nagy változásokra, futurisztikus építményekre, technikai bravúrokra, talán a mesterséges intelligencia felerősödött és nem feltétlenül pozitív hatásaira. Nem ezt kapjuk, azonban az izgalmas jelzőt nem kell elfelejtenünk. (…)
Székelyhidi Zsolt közel 10 éve rendszeresen fotózza kortárs költőinket, íróinkat. Persze, könnyedén mozog közöttük, hiszen maga is ír, eddig 10 könyve jelent meg. (…)
Mágikus képek P. Boros Ilona munkái. Sem festmények a szó hagyományos értelmében, de grafikák sem, sőt – bár van némi kitüremkedésük a térbe – síkplasztikáknak sem mondhatók. Mágikus tárgyak, meditációs objektek, melyek anyagaikban hordozzák a múlt jelenlétét, formájukban a kortárs gondolatot. (…)
E szobrok mindegyike egyfajta spirál, ügyetlen, következetlen emelkedés mentén mozdul vertikális irányba, felfelé. (…)
Az ő tere hajlik, görbül, hurkokat képez, összezár, majd újra kibújik. Soha nem múló átalakulásról, származásról és megújuló törekvésről tesz tanúbizonyságot ez a tér. (…)
Van, aki egy gesztussal letudja (vagy éppenséggel egyetlen gesztusba belesűrít mindent), más felkollázsolja a fél művészettörténetet a szalvétányi felületre. (…)
Pécsen a fényképezés megjelenése, a gyökerek a XIX. század második felére nyúlnak vissza. Az első fényképész 1860-ban tűnt fel a városban. A XIX–XX. század fordulóján öt-hat hivatásos fotográfus munkálkodott. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
