A selyemréti lakótelepen éltek anyai nagyszüleim. Sok-sok időt töltöttünk a városban és sokat kirándultunk nagyapámmal a környező Bükk hegyvonulatai között. A kétemeletes, 50-es 60-as években épült lakótelep körbezárta azt a játszóteret, ahol nemcsak sok barátot szerezhettünk, de tanulhattuk az élet törvényeit és szabályait. A 70-es években Miskolc az ország második legnépesebb városa volt. Gyerekek között komoly különbséget jelentett az, hogy ki él a fővárosban és ki miskolci. Mindig szerencsésnek éreztem azt, hogy Miskolcon születtem, így beljebb kerülhettem a gyerekek szigorú és sokszor követhetetlen értékrendjében. Testvérem volt a „kis Pesti”, én a „nagy Pesti”. Más az, aki született miskolci. Én az vagyok…
Az eltérő tájegységek találkozásánál Európa egyik legrégebben lakott területe található itt. Régészeti leletek tanúsága szerint – jelen tudásunk alapján – már a paleolit idején (70 ezer évvel ezelőtt) is éltek errefelé. Első ismert lakói kelták voltak. A város eltérő tájegységek találkozásánál alakult ki, és ennek következtében mindig fontos kereskedelmi központ, valamint gócpontja a szomszédos városokkal, nagyvárosokkal történő kapcsolatrendszernek. Miskolc, beágyazódva a Bükk hegység előterébe, annak hegylábfelszíni földrajzi környezetébe, fontos találkozási pontja minden időben a társadalom és a természet kapcsolatának. A város kivételes szépségét csodás fekvésének köszönheti. A várost körül ölelő természeti táj miatt Miskolc hosszan elnyúló, keleti–nyugati irányban 19 kilométer hosszú település. Emellett nemcsak hosszúsága, hanem a szintkülönbségek is jelzik a különlegességét. Legmagasabb pontja a Borovnyák-tető, mely 870 méter. Legalacsonyabb pontja a Sajó völgyében található 110, 120 méter magas alföldi táj. A magasságkülönbség lépcsőket, nagyon tagolt felszínt jelent. A területen található barlangok, fürdők, vízfolyások mind a természeti környezet ajándékai.
Az ember korai megtelepedésének következtében Miskolc minden időben fontos, nemcsak geopolitikai, hanem gazdasági központja is volt az országnak. A település növekedése rendre alkalmazkodott az őt körülvevő természeti környezet változatosságához, ennek is köszönheti a település formáját. Miskolc érdekessége az egyes villamos nyomvonala, hiszen mintegy 35–40 perc alatt halad keresztül a városon. Így láthatjuk nemcsak a település történetét, hanem az ott található és az abban az időben épült városi jellegzetességeket is. Ha megérkezünk Miskolc vasúti pályaudvarára, azonnal szembetalálkozunk a villamossal és a pályaudvar szépséges látványával is.
Helyhiány miatt most csak néhány fontos és látványos városi elemet emelnék ki, hangsúlyozva az itt töltött gyerekkori idők emlékeit és eseményeit. Lévén budapesti lakos, amikor a nagyszüleimet látogattam Miskolcon, mindig a Tiszai pályaudvarra érkeztem. Az épület lenyűgöző nagysága és szépsége, valamint régebbi építése már megmutatta azt is, hogy különlegessége miatt érdemes ebben a városban körülnézni. A 19. században létező úgynevezett Tiszavidéki Vasút fontos állomása volt Miskolc, innen kapta a pályaudvar is a nevét. Innen indul az 1-es villamos, amelynek útvonala 11,5 kilométer. Második állomása az egykoron Augusztus 20.-nak nevezett strandfürdő, ahol nemcsak úszni tanulhattam, hanem a népesség időszakos tömörülésével is találkozhattam. A következő állomás a Selyemrét, amelynek egyik lakóházában nagyszüleim laktak, játszóterén pingpongozni tanultam, és ahol nagyon sok szőnyeget porolhattam ki az itt található nyilvános porolókon.
Miskolci strand, háttérben a diósgyőri várral, 1950 (Fotó: Fortepan / Gyöngyi)
További állomásai között mindenképpen szeretném megemlíteni az egykori Centrum Áruházat és az első közlekedési lámpát, amelyet a helyiek Villanyrendőrnek neveztek, továbbá a Kazinczy könyvesboltot és azt a színházat, amely Magyarország első kőszínháza volt. Áthaladva az Erzsébet téren, rövid ideig láthatjuk a híres Avasi református templomot, amelynek harangja nemcsak reggelente szól a Miskolci Rádióban, hanem országosan is ismert. Mindenképpen fontos megemlíteni a Kilián lakótelepet, amelyet a 70-es években az állandó növekedő lakosság számára építettek, valamint a középkori Diósgyőri várat, melynek szépsége lenyűgöző, napjainkig meghatározó erejű élménye a látogatóknak.
Szülővárosom példázza természet és társadalom összetett kapcsolatrendszerét, a települések növekedését és alkalmazkodását a tájhoz. A bükki séták nagyszüleimmel és szüleimmel, a rengeteg kirándulás szülővárosom környékén egészen biztosan erősítette azt, hogy városföldrajzos lettem, a tér urbanizációjával és az ember–természet kölcsönhatásával foglalkozom. Köszönöm neked Miskolc, hogy itt születhettem.
