Az alfa és az ómega. Kórházában két életbevágó ügyben jártam: születésemkor és a ha… bocs, szóval, mikor beoltottak idén. Sosem aludtam Vácott, de ez a szülőhelyem.
Gazdaságtörténet előadás a Közgázon a rendszerváltáskor. A híres előadó dagadó nyaki erekkel, dülledt szemmel fröcsög: a kommunisták teljesen értelmetlen beruházásokat csináltak, és semmit nem fordítottak az egészségügy fejlesztésére, például nem épült egyetlen új kórház sem (1991-ben és nem 2021-ben vagyunk). Akkoriban előre lehetett küldeni cetlit az előadónak kérdésekkel, kommentekkel, hát megírtam, hogy egy vadonatúj kórházban születtem Vácott, de a tanár nem válaszolt csak folytatta. Gazdaságföldrajzból viszont Matejka Március, későbbi kollégám írta be a jegyem az indexbe. A leckekönyv kinyílt az adataimnál és szinte ellágyult a szigorú külsejű tanár: „Vácon született?! Nagyon kedves város nekünk”. Akkor még nem tudtam, hogy irodalmár apját 1919 augusztusában néhány más értelmiségivel a szabadságharc csatáinak helyszínén spontán belelőtték a Dunába. Másnap magához tért a többi hulla alatt, és hazasétált szerelméhez. Nem tudni, hogy egy fejlövés után helyesen cselekedett-e, főleg, ha előre látja, hogy nemsoká moszkvai irodalmi intézetek, szerkesztőségek vezetője és világhírű író-költő lesz, majd egy szovjet kényszermunkatáborban újra, de ezúttal tényleg megölik.
Az eredetileg magyar nemesi ifjakat oktató líceumnak, majd Ludovika Katonai Akadémiának indult váci börtön mindenkinek szimbólum. Egy amerikai útikönyv azzal intézi el a várost, hogy börtönében mindig az aktuális rendszer magyarázza el, hogy kik voltak az ártatlan mártírok. 1855 óta mindig a megtorlás és leszámolások helyszíne. Azt persze már a Pillangóból ismert Guyana Ördögszigetén megtanultam, hogy a börtönökben van a legtöbb ártatlan, ami ott speciel igaz is volt (lásd a mániás III. Napóleon dolgain aggódó néhány ellenzéki képviselő, majd Dreyfus, de ők legalább naphosszat játszhattak a kapibarákkal, kajmánokkal és a szúnyogokkal). Faludy irodalmár is Vácott raboskodott, és megjegyezte, hogy egy idő után minden rab javított nyakú ingben járt, mert a börtönorvos úgy állapította meg a halál beálltát a szív meghallgatásával, hogy feltépte az ing nyakát, és annyi akasztás volt, hogy megunta kigombolni a hullákat.
Hajókirándulás a Dunán 1928-ban, szemben a váci börtön (Fotó: Fortepan / Móra András)
Mindenki választhat kedvenc foglyot, a társaság illusztris: Göncz Árpád, Szakasits Árpád, Rákosi, Hóman Bálint, Déry Tibor, Bibó és Kádár. Külön részleg fogadta 1929 előtt a bohémeket és államellenes izgatókat. Ki tiltott párbajozásért, ki egy kemény cikkért üldögélt itt: Törley a pezsgőgyáros, Krúdy, Herczeg Ferenc vagy Geréby Pál (akinek Ady véletlenül a törzshelyére ült le Debrecenben, amiből párbaj kerekedett), kabarészerzők, színészek, újságírók. Őket néha a foglárokkal együtt látták „munkaidőben” borozni a közeli intézményekben, vagy a vendéglőkből hozattak maguknak kosztot és szigorúan a börtönorvos javallatára napi liter folyóbort. Talán a legmisztikusabb történet Matuska Szilveszteré, aki a második világháború végén egyszerűen kisétált a cellájából, majd innen senki nem tudja pontosan, mi történt. Két napra megtették a rendőrkapitányság vezetőjének, majd soha senki nem hallott többé róla, bár vajdasági szülőfalujában vélték felismerni, ahol a templom előtt kezdett zavaros nemzeti töltetű szónoklatba, amit állítólag a jugó partizánok nem néztek jó szemmel, és biztos, ami biztos, egy szabadkai tömegsírba tették.
Ha bolyongok Wach, vagy szlovákul Vacov, latinul Vacium, olaszul Vaccia, németül Waizten utcáin, otthon bolyongok. Itt tanultam egy ezerötös menő Ladán a vezetés tudományát. Oktatóm magyarázta el, hogy nem dilinyósság régi tárgyakat gyűjteni. Az ország egyetlen diadalíve (itten Kőkapunak hívják) a börtön előtt áll, Mária Terézia félt átkocsizni alatta, nehogy rádőljön a frissen vakolt cucc (ami pedig nagyon szép). Ez tulajdonképpen ugyanúgy nem igazságos, mint sok más dolog az ember életében, mert például Franciaországban minden valamire való faluban (például Cognac mellett Saintes-ben) áll egy római diadalív.
Egy házon tábla: itt írta Petőfi az Anyám tyúkját, amikor itt laktak a szülei. Már ő is vonattal ugrott ki ide Pest-Budáról, az első hazai vonalon, mint a mai dunakanyari, Zebegénybe, Marosra, Vácra igyekvő kirándulók (a személyvonat menetideje a Petőfi előtti tisztelgés jeléül, elég időt engedve az Utazó átszellemülésére, mit sem változott). A város határában szintén az egyetlen hazai barokk híd, szabadságharcos emlékmű a kettes út egyik oldalán, a másikon szovjet sírok. A várostól távol egy cári tiszt sírjánál szülei állítottak keresztet. A cári tiszt Emerich von Offenberg baltikumi német huszárkapitány volt.
Az üres vasboltnál eszembe jut a bácsi, aki éppen pakolt ki, és elmesélte, hogy egész életében itt dolgozott. Kompjánál ültem először GPS-es autóban, a GPS pedig utasította a sofőrt, hogy menjen át a komppal, forduljon meg a szigeten, jöjjön vissza a komppal és menjen tovább ahová csak akar.
Vácon bizonyára az őskor óta éltek, egyik első nevesített lakója a névadó Wach remete volt, de Szent László is itt hajkurászta Salamont és a csodaszarvast (ki alig poroszkált agancsain lángoló gyertyákkal és angyaltollakkal). Lászlónak látomásai is voltak itt. Mindezek azért izgi krónikai történetek, mert minden helyszínen gyorsan felhúztak egy katolikus templomot, kápolnát, kolostort, ezt meg azt. Egy totózót is felhúzhattak volna, hiszen László a csaták kimenetelét is előre megkapta valahonnan. Legújabb katolikus komplexuma a nélkülözhetetlen hiánypótló és nem is túl olcsón épült Kovászoló Központ és Zarándokhely, ahol sajnálatosan még egyetlen zarándokot vagy lelket nem láttam.
Vácon minden megvolt, ami egy várost világvárossá tehet: az ország első gyógypedagógiai intézete siketnémák részére, híres focicsapat, huszárlaktanyából átalakított Tungsram (ma romhalmaz) és a filmgyártáshoz nélkülözhetetlen pormentes levegőre települt Forte filmgyár (ma romhalmaz), a levegőt cementporral telítő, KISZ-védnökséggel épült Dunai Cementmű (ma álnéven működik, és egy technológiaváltás után nem ont port) és titkos hatalmas szovjet katonai üzemanyagraktár (ma romhalmaz), valamint diszkó. Jó, hogy mégsem lett zsúfolt világváros! Tömeg talán csak az állomáson és buszállomáson van, amikor a diákok hazaindulnak, ugyanis Vácon nagyon sok kiváló oktatási intézmény és oktató is van. Az élet legfontosabb szabályát hirdette itt a fűtőház kapujában egy hatalmas tábla évtizedekig a mozdonyaikkal a napi munkát kezdő masiniszták generációinak: SZEMED A PÁLYÁN LEGYEN! Vajon hol van most a tábla?
A vízparton üldögélni és eggyé lenni a vízzel, a természettel, megosztani jó és szar hangulatunkat, terveket szőni és emlékezni a legszebb. Éttermei, cukrászdái (minőségük a Dunához hasonlóan hullámzó, de van nagyon jó és kevésbé eltalált is) ezer történetet tudnak, melyek mind bennem élnek. Figyelem! A Dunakavics az itten egy sütemény a legjobb cukiban!
