Drámai rejtélyek és gyermeki játékosság, nosztalgia és spiritualitás. A sokféle (nemcsak nemes) anyag, képépítő elem ellenére emelkedettség, tisztaság, biztos esztétikai igényesség sugárzik a munkákból. (…)
Gondoltátok volna, hogy így, együtt, újra, munkákkal, megidézett, régi történetekkel, újragondolt hajszínekkel, régen megkezdett mondatok folytatásaival? 1985. Negyven év. Elszelelt. Ötvenegyen voltatok, akik akkor, először léptek be a Stúdió ajtaján… (…)
Ez az én hivatásom. A mi közös feladatunk. Mozdítani az anyagot és az elmét, hogy a belső fény világot teremtsen. Mi, művészek vagyunk a teremtő akarat bójakarbantartói. (…)
Lele-Húber Edit kívülállóságának szentsége van. Nincs direktsége, hajhászása, látványosságra törekvése. Kevesen merészelnek ilyet megengedni. Csak befelé figyelni. (…)
A Térfigurák című sorozatom darabjai a 2001 és 2004 közötti, a Veszprémi Kortárs Táncfesztivál kísérőprogramjaként született képzőművészeti kiállításra készültek, melyek jellemzően magukon hordozzák ezen kísérletek karakteres jegyeit. (…)
A GIF tömör mint egy haiku, mikromozi, és kimozdít a megszokott időérzékelésből. Nincsen múlt vagy jövő, csak folyamatos jelen, mely a pillanat természetéből adódóan megragadhatatlan. Az animált GIF örök kizökkenés. (…)
A vizuális kompozíció soha nem merev, dinamikáját többek között a kötött struktúra megrögzített statikussága és a rajta működő, hol kontrasztos, hol elmosódott, hol sötét, hol világos formák és színek ritmusának és az irányok változásainak mozgalmassága közötti feszültség adja. (…)
Videó-asszociáció, a Tibeti Halottas Könyv által leírt 49 napos bolyongásról a köztes létben, a halál és az újjászületés között. (…)
A következőkben olyan alkotásokat fogok közelebbről is szemügyre venni, amik a montázsban rejlő lehetőségeket rendkívül formalista módon, a film- és képanyag fizikai (vagy éppen digitális) dekonstrukciójával, illetve a vágás végletekig való fokozásával kutatják. (…)
A táncban és a meztelenségben rejlő kifejezésmódban a fizikai határok nem csupán esztétikai kérdést jelentenek, hanem mély érzelmi és mentális falak lebontását is. A kortárs tánc tehát megszűnik csak szórakoztatás lenni, inkább egy belső utazás, amely segít új módon felfedezni és elfogadni a testünket és mások testét. (…)
A beavatkozás gesztusa egyébként valóban mozgást vitt a képekbe, hol drámai, hol művészi, hol groteszk hatást adva a látványhoz. A szekerek persze száguldanak, az angyal az ég felé tör, a Habsburg-kapu turulja a Várban kinyújtóztatja szárnyát. (…)
A szűkös technikai lehetőségek pozitív hatása volt, hogy nagyon tömören, koncentráltan kellett megfogalmazni a mozgássorozatok lényegét. Úgy gondoltam, hogy vonalcsoportok segítségével jelölöm ki a mozdulatokat kifejező irányokat, tendenciákat. (…)
A projektben szerves egységbe kerül a mozgás/tánc, a hang/zene, a tapintás, az installáció/szobrászat, a mozgókép/videó és más művészeti médiumok. Egyiket a másik generálja, kerül vele párbeszédbe, vagy inkább forr elválaszthatatlanul eggyé vele. (…)
A fényképeken az emberek képmása megőrizhető, és ilyenképpen túlél minket. A videoportré műfaja a modellek küzdelmét örökíti meg, a képpé válás küzdelmeit. A pózolás a kamera előtt a modellek kételkedésének tudható be, az örökké érvényes képmás megalkotásának lehetetlenségéből fakad. (…)
A tárlat címében – Magad vagy – ne csak a költészethez elengedhetetlen, Csokonai óta alap-lelkületként definiálható „áldott magánosságra” való utalást vegyék észre, hanem azt is, hogy Petőcz András szinte egyedül, majdnem társtalanul vállalja, hogy verseiben – vagy már inkább képeknek nevezzük őket? – virtuálissá oldódik a szöveg és a látható nyelvi jel közötti különbség. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
