Lele-Húber Edit kívülállóságának szentsége van. Nincs direktsége, hajhászása, látványosságra törekvése. Kevesen merészelnek ilyet megengedni. Csak befelé figyelni. Ő ezért más. Hogy mit tart meg, vagy mit gondoz tovább, senkitől, de talán még saját magától sem függhet.
Lele-Húber Edit: Ismeretlen I., 2025
Vonalaiban nyeklik-nyaklik a bizonyosság – törékenyen és sérthetetlenül –, hogy nem akar valamilyennek lenni. Vásznainak lelke az esendőség felfedésében, a hiány kifakasztásában rejlik, amit a legtöbben takargatni próbálnak. A képlékeny mivolt Lele-Húber Edit számára viszont az alkotói folyamat esszenciája.
Lele-Húber Edit: Ismeretlen III., 2025
Festményein és rajzain gyakran egyetlen színnel, vagy kettővel, barnával és kékkel, illetve pirossal ábrázol. Jelentéseket keresve, foszlányokba kapaszkodva, majd mindentől eltávolodva. Túlcsorduló érzések, kiüresedések vetületeit hozza mozgásba.
Munkáiban az elérhetetlen iránti vágy maradványaival utat váj, hogy aztán a nyers csendesség rakoncátlan kötegeibe fonva omolhasson alá. Szétszakajtva a tökéletesség igényét, inkább az érdekli, miképp láttathatja a megváltozhatatlant: az élet kiismerhetetlenségét. Gyanakvásának intenzív lenyomatait érintőlegesen, de ránk hagyja.
Lele-Húber Edit: Édes kicsi tó – látomás, 2025
Nem zavartatva és hosszasan mélázva az ázott kertecske csúnyácska szépségén, almáktól roskadó fával. Nem is lehetne ennél teljesebb.
A szerző a Kiállítás másképp projekt kurátora.
