Elektronikus úton 1987 óta készítek műveket. Kezdetben fénymásológéppel dolgoztam, melyet az utóbbi években felváltott a számítógép. Az eszközváltás nemcsak látványos formai fordulatot hozott munkáimban, hanem új esztétikai és vizuális problémákkal is szembe kerültem. A computer 3D effektusainak alkalmazásával a tér és a sík egymáshoz való viszonyának újraértelmezhetőségére nyílt lehetőségem.
A Térfigurák című sorozatom darabjai a 2001 és 2004 közötti, a Veszprémi Kortárs Táncfesztivál kísérőprogramjaként született képzőművészeti kiállításra készültek, melyek jellemzően magukon hordozzák ezen kísérletek karakteres jegyeit. A tánc, a figura mozgásából megjelenő újfajta perspektíva, a térformáló virtuális erők megfogalmazására törekedtem.
HAász Ágnes: Aggodalom kora I., 2001
A figura alapmozdulata, a mozgás folyamata, az elmozdulás mint rituális jelenség nem ábrázoló, megörökítő jellegű, hanem a vizualitás, a képiség mélyebb rétegeinek vizsgálatára irányul. A mozgás, a mozdulatok, mozdulatsorok megsokszorozódása, összetörése által, új kompozíciós elv kialakításával, a széttöredezettségből eltört síkok, dimenziók, irreális, absztrakt terek keletkeznek, melyet az élesen realista figuralitás – elvágott, csonka alakok, alakegyüttesek – tesz vizuálisan felfoghatóvá, értékelhetővé, illetve ezek helyzete hozza létre. A futurista és kubista alakformáció ütköztetése az absztrakt síkok ürességével, rideg nyugalmával, a „színen levés”, a jelenlét pillanatnyi megörökítése paradox módon a mulandóságra, a helykeresésre utal.
HAász Ágnes: Árnyak Háza, 2000
Elméleti síkon egyfajta kihívás, küzdelem az elektronikus eszközök (számítógép, fénymásológép) által kínált végtelen és új lehetőségek birodalmának térfoglalására, megfogalmazására, megfoghatóságára, birtokbavételére.
Művészettörténeti előtanulmány, előkép ezekhez a munkákhoz Michelangelo freskói (Sixtus-kápolna), Marcel Duchamp tér- és időparadoxon munkái és Francis Bacon alakjainak mozgásábrázolásai.
