A fény a szellemi, a transzcendens, míg az árnyék a testi, az anyagi dolgokhoz köthető. A mozgás, a változás, az idő (út) bizonyos szempontból összekötő kapocsnak definiálható.
Eddigi munkásságom hasonlóan alapvető témaköröket jár körül, habár mindig újabb elemekkel bővítve. A személyes emlékekből építkező, nagyobb volumenű installációim olyan kérdésekre keresik a választ, pontosabban olyanokról tesznek fel kérdéseket, mint a lét, az elmúlás, az emlékek, a transzparencia többoldalú és összefüggő értelmezései, művészeti eszközökkel való megfogalmazásai.
A transzparencia egyrészről vizuálisan, az anyaghasználatból eredően, másrészről tartalmi szempontból kap jelentőséget műveim kapcsán. Ezeknek a sajátos anyagoknak az alkalmazása és a pszichológia szerinti „emberi áteresztőképesség” minősége párhuzamokat indukál. Anyag és tartalom, megjelenés és lélek, árnyék és fény összetartozó fogalmak, melyek mentén és kölcsönös áthatásuk révén további kérdéseket tehetünk fel.
Doktori tanulmányaim alatt valósítottam meg a Tranzit című összművészeti akciót. Ennek videódokumentációja alapján, ami önálló alkotásnak is tekinthető, írok néhány gondolatot a munkáról.
A projektben szerves egységbe kerül a mozgás/tánc, a hang/zene, a tapintás, az installáció/szobrászat, a mozgókép/videó és más művészeti médiumok. Egyiket a másik generálja, kerül vele párbeszédbe, vagy inkább forr elválaszthatatlanul eggyé vele. Maga a téri forma síklapokból készült, azok meghajlításai, rögzítései jelölik ki formáját. A háromdimenziós tér megadja az utat a táncosok számára, irányokat ad ahhoz, hogy továbblépjenek, saját útjukat járják, vagy netán egymás útját állják. A kijelölt, labirintusszerű utak változtathatók.
Horváth Erzsébet: Tranzit, 2007
Az anyag, a fólia bizonyos látványelemeket átereszt, de végig homályban tartja a szereplőket. Olyan műanyag ez, mely jellegéből adódóan nem engedi át a levegőt (ezért veszélyes is lehet), viszont a látvány és a hang átível szigorú anyagiságán. Minél több réteg kerül egymás mögé, annál kevesebb információ válik értelmezhetővé. Az átmenetek viszont finomodnak, gazdagodnak, sőt artisztikusabbá válnak. Ez a vizuális megjelenés, annak milyensége, fokozatai folyamatosan változnak. A fények az anyaggal festői felületeket hoznak létre.
Időben kiterjesztett festészet ez. A fólia tapintása, elektrosztatikus hatása tovább finomítja az érzékszervek játékát. A mozgások végpontjai, eredményei, a sajátos anyag hangja. A mozgás, a látvány és a hang improvizációja. Többszörös interakció ez az emberek és ember és anyag között. A videódokumentáció az akció kivonata, olyan sűrítés, mely a befogadót végigvezeti egy úton. Ez az út valami között van; elindultunk, de még nem érkeztünk meg.
