Eredendő
Egy zöld csónak,
Mint döglött béka,
Szemérmetlenül mutatja hasát.
Halott fecske a csokipapír.
A tó megőriz,
És képére formál.
Lufit virágzik a bomlásgáz.
Valaki itt tanította
Tengerimalacát úszni.
Minden gyereknek megvan
A maga állatos bűne,
Amit a tó fülébe súg.
A víz nem árulja el,
Csak egy-egy pillanatra
Veti fel az adományt,
Mielőtt szervrendszerébe
Öleli.
Amőba
Új érzékszervet fejlesztek.
Egyszerre látlak,
Hallak, szagollak,
Érintelek.
Nem vagy itt.
Hiányod gyurmafigura negatívja.
Ha leejtenélek,
Nem vernél visszhangot.
Hanyatt dőlve ringasz a lápon.
Ne félj, én megmondom,
Jó-e épp neked,
Vagy óvatosan cuppanjak ki belőled.
Nem vagy az enyém,
Csak asszony-formát öltött
Véletlen.
