Interjú Dréher Jánossal az évtizedes fennállását közös kaposvári kiállítással ünneplő Matéria Művészeti Társaságról és saját művészetéről.
Mindenben tökéletes volt az egyezés. Csak ne lett volna Pajkos és Murci. Gézának kutya, Jolánnak macska. Géza elmondta, ő kutyapárti, Jolán se titkolta, hogy a macskákat imádja. Majd szép fokozatosan összebékítjük őket, mondta a férfi. Nem lesz ebből kutya-macska barátság, szólt nevetve a nő. (…)
Steinhübel Zoltán műveit látva a természetben érezzük magunkat, miközben absztrahált, geometrikus műveket, kisplasztikákat alkot. Visszatérő motívuma a vonal, a négyzet, a téglalap, a kocka, a háromszög, a trapéz, a henger, a kúp elem, ezeket variálja, az egyszerűségre törekszik. Műve a környező világ része, benne lélegzik, benne találja meg határait és elevenségét, mozdulatlanságát és időtlenségét. (…)
Ha már gyerekünk nem lett, és most már biztos, hogy sajnos nem is lesz, legalább egy kutya mozogjon körülöttünk. Lehet nagy vagy kicsi, fajtatiszta vagy korcs, mindegy. De Gyuszi hallani se akart erről. (…)
A kislány jó hallgatóság, nézi a kötés hátát is, és folyton kérdez, Borcsa szakszerűen magyaráz, ez többszínű, mintás kötés, úgy nevezik, norvég minta, annyi gombolyaggal kötjük, ahány színt alkalmazunk. Látod, itt vannak a gombolyagok, külön kis zacskókban, hogy össze ne keveredjenek, bogozódjanak. Az éppen nem használt fonalat a munka visszáján, lazán vezetjük, a mintát ezen a kockás papíron készítjük elő. Itt középen csillagok lesznek. Hogy csillogjon a Lacidnak, simította meg a mintát Panni. Az asszony magához ölelte a kislányt, igen, talán így hamarabb hazatalál. (…)
A csillagjelenségek és a művészek által hozzájuk kapcsolódó színek és formák látványosak, sőt kápráztatóak. Nincs állókép, mindegyikben ott a mozgás, a változás ígérete. (…) A Magyar Elektrográfiai Társaság Geminidák – Adventi csillaghullás című kiállításának megnyitója.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑