A mitológia összegez, lúgoz, kristályosít. Györgydeák mitológiája nem általánosít, hanem nyommá változtat, jelenné, létezővé. Közel áll a teremtéshez, de több is, kevesebb is annál. Múlhatatlan, és nincsen múltja, jövő nélküli múlt. (…)
A kiállítás címe – Monarchie–Anarchie – egyszerre utal a szövevényes múltra, amelyhez elválaszthatatlan szálak kötik az alkotókat, és a határátlépésre, amely a művészi kifejezés szabadságát jelenti. A testbeszédek zónahatárait térképezik fel, jelölik ki, kérdőjelezik meg a művészek, miközben az életre is figyelnek, az életre is irányítják tekintetünket. (…)
Mayer Hella a kisgyermek szemszögéből bontja ki sajátos terét és élményét. A gyermek óvatlan és nincsenek előítéletei, nem terheli a múlt felelőssége, de maga az idő sem, és mindent akar, látni, megfogni, átélni. (…)
Grafikáin nem szentjánosbogár rajzását látni. Sikamlós világ, víz közeli, sőt víz alatti. Tenyészet, ahogy az életnek nyúlványa lesz, formája, és mozog, megmozdul. Háromszögalakzatban. (…)
Takáts Gyula festőnek készült, költő és prózaíró lett belőle, aki mindvégig festő is maradt, a világalkotás érzéki és absztrakt mozzanataira, rejtett összefüggéseire figyelmes festő. Festményei is költőiek. (…)
Nem életműkiállítást látunk, hanem válogatást az életműből, kimetszéseket az alkotói világból, miközben azt érzem, hogy a művek elrendezése, egymás mellé helyezése az alkotói törekvések koherenciájára mutat rá, és arra, hogy Veszely nemcsak önmagát képes bármikor megkérdőjelezni, hanem a látott és tapasztalt világot is, más kontextusba helyezve. (…)
Interjú Dréher Jánossal az évtizedes fennállását közös kaposvári kiállítással ünneplő Matéria Művészeti Társaságról és saját művészetéről.
Steinhübel Zoltán műveit látva a természetben érezzük magunkat, miközben absztrahált, geometrikus műveket, kisplasztikákat alkot. Visszatérő motívuma a vonal, a négyzet, a téglalap, a kocka, a háromszög, a trapéz, a henger, a kúp elem, ezeket variálja, az egyszerűségre törekszik. Műve a környező világ része, benne lélegzik, benne találja meg határait és elevenségét, mozdulatlanságát és időtlenségét. (…)
El fogok késni, Zita vár, nem parázik, de épp ez az egészben a félelmetes. Más lány dühös lenne, ha a fiúja késne, és talán le is lépne, nem várná meg. Zita megvár. Néz a szemembe, és mosolyog. Mintha kést szúrna a hátamba. Zita nem vérengzős, sosem lenne belőle vámpír. Belőlem hamarabb. (…)
Elment az esze a Tibinek! Csak akkor vesz el feleségül, ha fényesítem az agyam. Még ilyet, fényesíteni az agyam! Mintha a báli cipőmet fényesíteném. Hatvan valahány évesen bolonduljak meg, inkább maradok özvegyen. Három férjet temettem el, de egyik sem kért tőlem ilyesmit, agyfényesítés. (…)
Víz alatt és víz felett, elfolyik valami, paca keletkezik, önmagába fordul valami, egy hullám. Hullám hullám hátán, kioltják egymást. Deák Németh Mária felszínei csak pillanatnyi csendet hordoznak, zajtalanok, akár a csillagrendszerek mozgása, látjuk, de nem halljuk. (…)
Temesi Ferenc regénye, a Por nem hamvad, nem porlad, nem mállik, nem is rohad, nem esik szét, nem is nyugszik. Még akkor sem, ha ma kevesen olvassák, tudjuk és hisszük, hogy olvasni fogják. Temesi Porlód város történetén keresztül láttatja a távoli múltat és a közelmúlt jelenbe szálazó világát. Polifonikus regény a Por, többszólamúsága zenei hangokat ébreszt az olvasóban. (…)
Zenei lüktetések is áthatják a műveket, zenei felhangok, félhangok, ritmusok és kihagyások teszik mozgalmassá, zörejessé a képeket. (…)
Ghenie festményeinek egyik fő sajátossága a dolgok, emberek, történések belső természetének megértése, legyenek ezek a dolgok, emberek és történések számunkra szimpatikusak vagy nem szimpatikusak, egyetértésünkkel találkozók vagy elutasításunkat kiváltók. (…)
© 2021 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
