A művészet azért válhat támasztékká, mert időtlen viszonyítási pont: a rohanó pusztulás közepette olyan állandóságot képvisel, amely nem a múltba révedés, hanem az örök jelen megélése. (…)
Juhász Ferenc nyers, szürreális világába visz el kollázsaiban minket Barics Sándor. A kollázs-átfestések, a rétegek egyfajta burkot képeznek az egyes művek gondolat-csomagjain, melyet Barics elénk tesz: tessék, fejtsd le a felszínt, áss mélyebbre, ha tudsz. Juss el magadhoz. (…)
A Negyven címet adták a kiállítók az itt látható tárlatnak, negyven kép bemutatásának. Molnár Eszter szerint ennek személyes, mélyebb összefüggésekre utaló okai is vannak. (…)
Mikor álmodban átöleltelek, a vállad megrándult kicsit, éppen hogy, valahogy. A hajadhoz érve ujjamon kis villám cikkant, mint csillagszóró szikrája karácsonyeste, fellobbant, és visszahullt a tenyerembe. Nem mozdult a szobában semmi, a képek csöndben lapultak a falakhoz, miközben Pókasszony, az ágy fölött, a sarokból figyelt. Jaj, csak fel ne ébredj, csak aludj még, Kedvesem. (…)
Uzsák dobozai nemcsak vizuális élményt nyújtanak, hanem a valóság és az álom határvonalán helyezkednek el, mint saját félálmaink. (…)
Batman a templomtorony körül köröz vagy tíz percet, aztán száll csak le az ereszemre, és most itt lóg a lépcső fölött, fejjel lefelé. Superman az előbb szólt be a kerítésen át, hogy illene füvet nyíratnom, és hogy levágja ő szívesen, ha van fűnyíróm. Elküldtem a francba. (…)
Gyere velem. / Szép út lesz, / Lesznek mellette rétek, / És lesznek patakok, folyók, / És persze lesznek tengerszemek. / Lesznek majd esők is néha, / Lesznek talán viharok, / De este egymáshoz bújva / Találnak minket a csillagok. (…)
Bementem térdig a vízbe, lehajoltam, két tenyeremmel végigsimítottam a szinte mozdulatlan víztükrön, az arcomhoz emeltem a kezeim, lemostam a könnyeim, aztán a parton lehevertem egy fa alá, a nedves fűbe. Kevés ember volt lenn, vihar után voltunk kicsivel… (…)
Kibomlik, leszalad, elgurul a gombolyag, nézem csak, a fonal végével a kezemben, figyelem merre fut, a szőnyeg szélén gurul végig, elsiklik a szék lábainál, majd a lépcsőhöz érve eltűnik a szemem elől, hangtalan pattogással ugrál le a fokokon, hogy a nappaliba érve megállítsa egy cipő, egy szép, fekete cipő, a te cipőd. (…)
A matador épp beül a taxiba, mondja a címet, a fiatal taxisofőrlány bólint, a tükörből nézi a férfi fáradt arcát, ahogyan mozdulatlanul kifelé néz a kocsi ablakán. Este hét múlt. Kicsivel. (…)
A sorozat az Angyalok földjére visz, mert ez a világ, ahol mi élünk, nem Angyaloknak való vidék. (…)
Valójában még van egy, de arról hallgat az ember, legbelül kondul csak meg a harang. Ne is beszéljünk róla. Akkor miről beszéljünk? Bánom is én. Mondj valamit te. Vagy ne mondj mégse. Elmesélek egy történetet inkább. (…)
Alapból ott van az alkotás folyamata: az ember fejében bevillannak képek, hozzá hangok is, vagy fordítva. Végső soron hangulatok. Impressziók. (…)
Talán egy kevésbé szeles napon. Ez az első mondat, amivel kezdeném. Talán akkor, ott a vízparton, séta közben, a kezed fogva, talán éppen ott tudnám elmondani, ami már hosszú ideje gyűlik itt belül. A szívben, a lélekben vagy az agyban, nem is tudom a pontos helyét, és az idejét se, de mégiscsak itt van, bennem motoszkál a gondolat, az érzés. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
