Tag Mikó F. László

Kibomlik, leszalad, elgurul a gombolyag, nézem csak, a fonal végével a kezemben, figyelem merre fut, a szőnyeg szélén gurul végig, elsiklik a szék lábainál, majd a lépcsőhöz érve eltűnik a szemem elől, hangtalan pattogással ugrál le a fokokon, hogy a nappaliba érve megállítsa egy cipő, egy szép, fekete cipő, a te cipőd. (…)

A matador épp beül a taxiba, mondja a címet, a fiatal taxisofőrlány bólint, a tükörből nézi a férfi fáradt arcát, ahogyan mozdulatlanul kifelé néz a kocsi ablakán. Este hét múlt. Kicsivel. (…)

Valójában még van egy, de arról hallgat az ember, legbelül kondul csak meg a harang. Ne is beszéljünk róla. Akkor miről beszéljünk? Bánom is én. Mondj valamit te. Vagy ne mondj mégse. Elmesélek egy történetet inkább. (…)

Talán egy kevésbé szeles napon. Ez az első mondat, amivel kezdeném. Talán akkor, ott a vízparton, séta közben, a kezed fogva, talán éppen ott tudnám elmondani, ami már hosszú ideje gyűlik itt belül. A szívben, a lélekben vagy az agyban, nem is tudom a pontos helyét, és az idejét se, de mégiscsak itt van, bennem motoszkál a gondolat, az érzés. (…)

Sötét téli este volt, a külső ajtó is bezárva a hideg miatt, és most ezen a külső ajtón kopogtak, határozottan, hangosan. Kinyitottam előbb a belső üvegajtót, majd a külső telifát, résnyire előbb, aztán egészen. Három lépcső vezetett az ajtóhoz a kertből, és a legalsón ott állt Hem. (…)

Bent csak a fényt látta, a hatalmas fényt, ami csak a kapuig terjedt, és nem világított meg semmit odakint. Mintha a fény valami test lenne, valami egybefüggő anyag. Mintha csak önmagáért lenne odabent, a kapu mögött. (…) – Misch Ildikó emlékére

Most ébrednek körülöttem a fények, fénygolyók gurulnak egymáshoz egyre közelebb, hogy aztán hatalmas gömbbé álljanak össze és megszülethessen a Nap, ma is. (…) – balett-szüzsé Jarrett Kölni koncert című zenéjére.

Enned kellene. Itt fekszel már három hete, és nem eszel. Még jó, hogy legyengültél. Az összes sejted éhes! Üresen rohangál benned a vér, nincs benne tápanyag. Én nem akartam, hogy ez legyen. De komolyan. Tényleg nem. Egyszeriben csak ez lett. Hidd el, nem haragszom. Már nem. Mit mondhattam volna, mikor kiderült, hogy a barátnőmmel csalsz… meg. (…)

Szeretem Mont. Ő nem szeret engem. Van ennél rosszabb: Mon mást szeret. Ez ilyen. A mi kis történetünk… (…)

Jézus fekszik előttem. Fekszik a hátán, feje épp hogy kicsinykét balra billen. Haja zilált, szája félig nyitva. Nem voltak rossz fogai, gondolom. Ahogyan szakálla alatt látszik, szinte nem is volt álla. Orra feltűnően egyenes. (…)

Még csak fél öt. Hajnal. A tetőablakon dobol az eső. Tram-taramm, tram-taramm, tram-taramm. Nyitott szemmel fekszem a hátamon. Visszahúznak az álmok, nem is tudom, hogy ébren vagyok-e egyáltalán, vagy még abban a folyamatosan távolodó világban létezem, amibe bekopogott az eső. (…)