Idei 8. lapszámunk két hónapot ölel fel, és vegyes tematikájú. A címlapon Mikó F. László munkája.
Mi tehát T. Doromby Mária új útja? Véleményem szerint a köztes teret kívánja elfoglalni, azt a hiátust, mely az ipar-és a képzőművészet közötti átmenet, egymásra hatás, egymásba olvadás tere. (…)
– Az állomásra akarok menni, a barátom ott lesz. Azt mondta, ott láthatok majd egy érdekes szárnyaskereket, szoborként magaslik az állomás fölé, elfeledett vasút-szimbólum filmkezdetnek is megfelelne. Mindig úton vagyunk. (…)
Anyám mindig úgy mesélte, hogy fél évvel később, ami a dedikáció datálása szerint 1929 novemberében volt, villamoson utazott valahová. És egyszer csak felugrott a villamosra József Attila, hóna alatt egy aktatáskával. Anyámat azonnal megismerte, odament hozzá és így szólt: „De jó, hogy találkozunk, Ágnes, nézze, én már fél éve itt hurcolom ezt a magának szánt könyvet a kedvességéért.” (…)
A sorozat az Angyalok földjére visz, mert ez a világ, ahol mi élünk, nem Angyaloknak való vidék. (…)
Varázs-szirmok, képzelt és képzett elektro-bibék, sokkolt porzók, káprázat-virágok növik be a formális és asztrális érzékelések tárházait… (…)
Nem Szűz Mária szobraként emlegetik. Csak egyszerűen Mária. Lehetne akármelyik almádi nő, asszony is. Mária lefele néz, melle fölött bal kézfejét jobbján pihenteti, teste lepelbe burkolt, mintha fázna. (…)
Úgy találtam, mindennek vége van, / Hogy nem vagyok már nyugodt: nyugtalan / Motozok abban, ahogy változom, / Vizes lábbal megyek a szárazon. (…)
Vajda Lajos európai művész, kelet-európai, magyar, szerb, zsidó, pravoszláv, katolikus hatások szimbiózisában. Egyetemes gondolkodó, az avantgárd irányzatok szellemiségével azonosuló, az archaikus világképek, népi kultúrák hagyományainak őrzője. Szintetizáló művész. (…)
Idei 8. lapszámunk két hónapot ölel fel, és vegyes tematikájú. A címlapon Mikó F. László munkája.
A szemesi mólón sétálgattunk éppen Shark Babyvel. Állt a levegő, a fények vakítóan fehérek voltak, izzott a kő, a beton, és mi mind a ketten behúzódtunk a világítótorony ferde árnyékába, úgy álltunk ott mi is, ferdén. (…)
Valakinek írni kellene a hetven évvel ezelőtti Almádiról, mégpedig a „pestiek”, a nyaralók szempontjából. A június közepén érkező nagymamákról és unokákról (mert a szülők ekkoriban még szombaton is dolgoztak). (…)
Talán újra és megint. / Balaton, vízpart, mosoly. / Ha mosoly, attól, akitől. // Nem remélek semmit. / Pedig szeretném. Ha lehet. / De nem kérek, nem, soha. (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
