Mauer Dóra és Beke László 1986-ban Nézetek címmel készítettek filmet a magyar neoavantgardról, melyben egy csapat művészeti szakember – Beke László, Németh Lajos, Körner Éva, Frank János, Sinkovits Péter, Kovalovszky Márta, Perneczky Géza – beszélget és emlékszik vissza a korszakra Jovánovics György lakásán.(1) Perneczky Géza mint művészeti író szerepelt benne, aki ugyanakkor a filmben tárgyalt, az 1970-es évek elején emigrált művészek hullámához is tartozott. A beszélgetés során szó esett korszerűségről, illetve út- és múltkereső tendenciákról is. Az újdonság iránti vágy gyakran járt együtt a „régi nagyok,” az elődök felkutatásával, keresve azt a folytonosságot, amelynek organikus továbbörökítését a hivatalos intézményrendszer évtizedekig nem tette lehetővé. Az információzárlat és a közvetlen művészettörténeti előzményektől való elszakadás okozta üres térben Perneczky két meghatározó tájékozódási pontot említ a filmben: a Váci utcai idegen nyelvű könyvesboltot és a mára elhíresült francia könyvkiállítást, ahol mintha hirtelen egyszerre vált volna széles körben hozzáférhetővé minden addig visszatartott tudás.(2)
Egyfajta kapcsolódási kísérlet a Balatoni Múzeumban rendezett tárlat is. Az emlékezés igénye ebben az esetben azonban a helyi közösségtől eredt. „Mond neked valamit az a név, hogy Perneczky?” – történész és gyűjtő egymástól függetlenül, néhány nap eltéréssel kerestek fel a kiállítás ötletével. Az akkor alig egy éve nyílt Szépművészeti Múzeumban rendezett Rövidülő jövő című, a művész közelmúltbeli akvarelljeire felfűzött kiállítás után(3), nagy vállalkozásnak tűnt, hogy a kortárs művészet világától egyébként távoli, vidéki intézményben mutassuk be az anyagot. Részben egyszerű gyakorlati szempontok miatt: kevés az idő és a tér. Részben pedig azért, mert a tárlat nemcsak a felajánlott magángyűjtemény első nyilvános kiállítási lehetőségét jelentette, hanem a művész első helyi tárlatának is ígérkezett. Olyan elmaradást látszott pótolni — még ha eredetileg ez nem is volt szándéka —, amely számos kortárs képzőművészetből kimaradt évet hirtelen egyszerre tesz hozzáférhetővé a keszthelyi közönségnek.
Perneczky Géza munkájának részlete
A gyűjtemény évtizedeken át épült vásárlással és ajándékozással, ezért számos személyes és baráti történet kapcsolódik hozzá. Szerteágazó anyag, amely képes volt arra, hogy reprezentálja az életmű egyes szakaszait, még ha néhol csak egy-egy darabbal is. A művek összességéből mégis két súlypont kezdett kirajzolódni: a méretéből fakadóan megkerülhetetlen Klaviatur mit Fragmenten C-84 (1986) című szalagkép és vele a végtelen ismétlődés játéka, illetve az On the Beach sorozat, amely pedig darabjainak számát tekintve volt jelentős: a teljes gyűjtemény csaknem felét adta.
Bár a koncepció nem törekedett egy életmű-kiállítás teljességére – a cél inkább az volt, hogy egy metszetet adjon az életműből –, nagy vonalakban mégis kronológiát követ. A konceptuális fotó és a pecsétmunkák korszakát az Art Bubbles (1971-72) sorozat egy darabja – amely ugyan nem eredeti, de a gyűjtővel való barátságra tekintettel szignált (!) nyomat –, a Mail-art W-187 (1986) jelzésű tábla és néhány, a Little Objects (1973) és Spirit Stamps (1975) sorozatokból származó katalóguslap képviseli. Szerényen szemléltetik azt az alapot, ahonnan a későbbi korszakok szerteágaznak. Különböző pecsétek aztán néhány kivétellel szinte minden munkán megjelennek majd a kiállításban.
A Balatoni Múzeum boltozatos, neobarokk auláját hosszanti irányban két sor pillér tagolja, köztük, közepén fut végig a 10 méter hosszú szalagkép, megadva a kiállítás ritmusát és vezetve az épületbe érkezők tekintetét. Ornamentikájának szakaszos ismétlődése rímel a körötte elhelyezkedő nyolc pillérre installált akvarellek szeleteire. Kétségkívül a Klaviatur installálása jelentette a legnagyobb fejtörést rendezés közben. Egy ponton felmerült, hogy függőlegesen helyezzük el, de ezt a művész határozottan elutasította. Visszaemlékezésében így fogalmazott: „[…] noha beláttam, hogy bár eléggé abszurd dolog az, amit a 10 méteres szalagképeimmel az utókorra rákényszerítek, de mégis úgy éreztem, hogy el kell fogadniuk a többieknek is, hogy ezek a vásznak tényleg ilyen hosszúak – és basta!”(4)
Perneczky Géza: Imitated sliced picture, 2002
Ez az infinitum-jelleg még két kisebb, zongoramintájú táblán és egy mozgóképben is megjelenik. Perneczky gyakran mozgott határterületeken. Művészi és tudományos érdeklődésének egyik közös megnyilvánulási formája a fraktálokkal való foglalkozás volt. Mire jó a fraktálfilozófia?(5) című kiadványát a kiállításban a részben a Képírás Művészeti Alapítvány részvételével, a 77 Generált Grafika című mappa alapján készült vizualizáció kíséri(6). Az ismétlődésen keresztül kapcsolódik, mégis kontrasztban áll a többi munkával: itt az ismétlődés a fraktálok organikus formáiban, körkörösen, míg a zongorákon lineárisan történik meg.
A Keszthelyen is fotózott strandképekből inspirálódott festmények a szeletelt képek szakaszos ritmusán keresztül elegyednek párbeszédbe a gyűjtemény többi, jóval korábbra datálható darabjával. Ezek a képek továbbá az életrajzi összefüggésen túl tematikai kapcsolódási pontot is nyújtanak a többek között a fürdőélet emlékeit is gyűjtő Balatoni Múzeummal. Színesek, könnyedek, a régi nyarak balatoni szezonjait idézik. Ugyanakkor, például az Imitated sliced picture (2002) rámutat a képek felszelése mögött húzódó logikára és a szeletek gondolatban való újrarendezésének játékára. A felvágott képek között az In Pairs sorozat egy olyan darabja is látható No.58/2. (2003) címmel, amely az Extreme Privat (2011) katalógusban még hiányzóként szerepelt — úgy tűnik, még az életmű ilyen gondos dokumentálása és rendszerezése ellenére is megtörténhet, hogy a feltehetőleg korán elajándékozott munkát a katalógus összeállításának idején szem elől tévessze az alkotója(7).
Perneczky Géza: In Pairs No.58/2., 2003
Bár a szeriális gondolkodás végig meghatározó a kiállításban, felbukkan néhány önmagában álló munka — amelyeket az anyag természetéből adódóan talán gyűjtői csemegének is nevezhetünk. Egy ilyet a gyűjtő, elmondása alapján, véletlenül fedezett fel egy régiségvásáron. A „Perneczky 3D” felirattal ellátott boríték tartalmazta az áttetsző fólialapokra rajzolt figurális tanulmányt, amelynek érdekessége, hogy nem a szeletelt képek horizontalitása mentén, hanem a kép mélységében tagolva rétegződik egymásra.
Perneczky művészettörténeti és írói munkássága kiállítási szövegek formájában kíséri a tárlatot. Kurátori szövegek helyett rövid, válogatott részleteket és idézeteket lehet olvasni az egyes szakaszokhoz kapcsolódóan, amelyek a műveken keresztül csatlakoznak egymáshoz is. A könyvek azonban fizikai formájukban is elmaradhatatlan tartozékai mind az életműnek, mind a tárlatnak, ezért egy művészkönyvekkel, katalógusokkal, tanulmánykötetekkel vegyesen – szinte szentélyszerűen –berendezett asztalon néhány kiállítva is megtekinthető. Egyes művek felsorolásszerűen jelennek meg, de a Linear Pictures and Large Pieces No.4/200. (1985) egy kézzel festett sormintája vagy A háló című network gyűjtemény például kiemelt helyet kapott(8). A könyv mint formátum, mint az információ és a tudásátadás közvetlen szimbóluma Perneczky egész munkássága során jelentős maradt. A gondolkodás, a gondolkodva alkotás, a valódi munka színhelye ezért ez a berendezett író- (vagy munka)asztal.
A kiállítás részlete
Perneczky a magyar művészeti életből a konceptuális művészet megjelenésének első pillanataiban lépett ki, azonban valójában ekkor kezdett el igazán részt venni benne. Az 1970-es évek elejétől rendkívül szerteágazó képzőművészeti tevékenységet folytatott. A Nézetekben a gyökereit kereső generációról értekező Perneczky saját gyökereit látszólag leginkább a tudományos feldolgozáson keresztül szilárdította meg, ahonnan biztonsággal emelkedett fel a nemzetközi konceptuális művészet élvonalába. Meglehet, az aktuális Balaton-közeli megjelenési lehetőség csak szentimentális-szimbolikus jelentőséggel bír. Mégis, talán ezután már szülővárosában is egyre többeknek „mond valamit az a név, hogy Perneczky.”
Perneczky 90
Balatoni Múzeum, Keszthely
2026. május 7. — 2026. szeptember 19.
Hivatkozások
1 Mauer Dóra és Beke László: Nézetek. A magyar avantgárd képzőművészet az 1960-as 70-es években (1. rész), Balázs Béla Stúdió, 1984-6. (58′50″)
2 Francia könyvkiállítás. F. Trebinjac és Kisdéginé Kirimi Irén, Műcsarnok, Budapest, 1959. október 24 – november 8.
3 Rövidülő jövő. Bódi Kinga és Bodor Kata, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2025. május 8 — október 26.
4 Perneczky Géza: Soft Geometry. 2016. december 27. > Link
5 Mire jó a fraktálfilozófia? A szerző kiadása, Köln, 2002.
6 Perneczky Géza 77 Generált Grafika című sorozatából készült fraktálanimáció. Spitzer Fruzsina és Ruzsa Dénes, Képírás Művészeti Alapítvány és a Magyar Elektrográfiai Társaság.
7 Extreme Privat. The Pictures from Riehl. Kiállítási katalógus, Soft Geometry, Köln, 2011.
8 A háló. Alternatív művészeti áramlatok a folyóirat-kiadványaik tükrében 1968-1988. Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1991.
