Szerző

Bertók László

Bertók László: Zöld pajzs alatt

Négy óra van, május, toronyiránt / fölém húzom pajzsként a zöldet, / őseim tatárt, törököt itt, / mondják, itt szültek, itt temettek.

Bertók László: Savászana

Most eleresztem magamat. / Ernyedj el, kéz! Ernyedj el, test! / Ernyedj el, gondolat!

Bertók László: Platón benéz az ablakon

A visszavert fény évszaka, / Platón benéz az ablakon, / kezében ásó és kapa, / csodálkozik, hogy itt lakom. (…)

Bertók László: Elmenni kevés, itt maradni sok

Mint a szemét a föld lágy részein, / összegyűlnek a hülyeségeim. // Forgolódom, hogy ne süsse a nap, / de árnyékból is föltámad a szag. (…)

Bertók László: Abban is leginkább Vése

Szőkedencs, Somogyszob, Csurgó, / Marcali, Nagyatád, Vése, / s újra, mert elöl is Vése, / Szőkedencs, Somogyszob, Csurgó. (…)

Bertók László: Ki simogat láncaival?

Milyen erőszak dönti el, / hogy fehér vagyok és magyar, / s játszom a madzag végivel, / amit kezembe ád a faj? (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑