Szerző

Heller Zsolt

Heller Zsolt: Süve

Ahogy a cipőjével végiglépkedett az őszi esőtől meglágyult földön, mély barázdát szántott bele. Egy útvezetőt. Vagy ahogy ő hívta: útvesztőt. Akkor nevezte el így, amikor visszanézett a süppedt cipőnyomokra. Ilyennek gondolta a saját útját is. Milyen éles disszonanciája ez a természetnek! A színek utánozhatatlan karakterrel formálják meg az ősz hangulatát, miközben a füsttől kesernyés hideg megkeményíti, majd a reggeli langyos napsütés meglágyítja a novemberi tájat. Útvesztő. Útvesztő, lélekvesztő. (…)

Heller Zsolt: és jött ő

semmit sem hozott magával,
talán még ruha sem volt rajta.
pedig a hajnal nem kért egyebet,
csak egy villanást
abból, ami lehetett volna.
akár árnyék vagy bármi hozzá hasonló.
hogy érezhesse, létezik. (…)

Heller Zsolt: Levelek

te voltál nekem az élet, a szavaim, az érzéseim.
művész, a lelkem alkotója.
szoborként álltam előtted, hol dámád voltam, hol aktod.
ma csak a napok vannak, üresen és tartalom nélkül,
olykor megkérnek, beszélnék-e Radnótiról? (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑