Szerző

Szeifert Natália

Szeifert Natália: Zelma

Menjünk le a tóhoz, dobta be az ötletet Mara, hullámokat vetett a szobám levegőjében, figyeltem pár percig. A félig nyitva hagyott szobaajtó felé biccentettem, bólintott, hogy érti, nem akarom apámat egyedül hagyni. Nem lesz semmi baja, talán még örül is, ha elmegyünk. Megvontam a vállam, se igent se nemet nem tudtam mondani, nem akartam eldönteni semmit. (…)

Szeifert Natália: Zuhanyfüggöny

A kád peremén egyensúlyozok mezítláb, a lábujjaimmal próbálok kapaszkodni, ami persze lehetetlen. Létrám nincs, soha az életben nem volt még saját létrám, miért is lett volna. Az ilyen holmik csak úgy vannak a fészerekben, garázsokban, valahonnan odakerülnek, de lehet, hogy… Tovább →

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑