A TypoSzalon Magyar Tipográfusok Egyesülete „Typomage” sorozatának 4. kiállításán Zigány Edit tervezőről, tanárról, valamint az általa 50 évvel ezelőtt, 1972-ben tervezett Pannon Antikva betűtípusról egy kiállítással emlékezett meg, tipográfusok és tervezőgrafikusok erre az alkalomra készült alkotásaival.
Tasisztikus és monotypia-rendszereket alkalmazó technikája a festékrétegek egymás után felhordott sokaságát, sejtelmes áradásait vonultatja fel költői színvilágban képein. (…)
Molnár Péter lételeme az alkotás. A szemével fényképez le mindent: a kavicsokon megcsillanó fényt, a templomkert fáinak mohos kérgét, az elütött sikló nyomát, a házfalak repedéseit… Mindent megőriz, elraktároz és ezekből lesz majd egy-egy jel, egy-egy szín, egy-egy vonal, egy-egy forma. (…)
A szászvári kiállítás, a képek válogatása a helyi közösségnek szól, a szászváriakat akarja megszólítani, akik Szirmai professzort még ismerhették, vagy legalább családtagjaiktól hallottak róla, sőt a fiatalokat, hogy így is lehet élni és naggyá válni. (…)
A hihetetlenül összetett, 51-es körzetnek elnevezett összművészeti térben a Klaniczay Júlia és Galántai György által létrehozott, Kapolcsra települt Artpool-helyszín(ek) szelleme egyszerre szenzibilis, nyers, idillikus és abszurd volt… (…)
Az én kiinduló vizuális problémám: mennyire lehetséges hétköznapi tárgyak alkalmazásával olyan alkotásokat létrehozni, amelyek elmossák a grafika és a fotográfia határait. (…)
Veszeli Lajos évtizedek óta szívén viseli a város és a Balaton-part esztétikai sorsát. Számos művészi kezdeményezés és megvalósult projekt fűződik a nevéhez, és sosem fogy ki a tervekből. (…)
A Balaton víziója Veszeli Lajos számára nem a felfedező kalandra hívása, nem vitorlabontás a beláthatatlan jövőbe, hanem a megállapodottság, a megbékélés, a megnyugvás lecsendesítő közege. (…)
A somogyi kastélyok és kúriák története napjainkban egyre népszerűbb téma, elég csak rápillantani az internetes közösségi oldalakra, hírportálokra, a bővülő szakirodalomról nem is beszélve. Jelen írás egy már évek óta folyó – s még több esztendőre tervezett – kutatómunka alapján a téma egy kis szeletét, a somogyi Balaton-part közelében fekvő néhány kastélynak és kúriának vázlatos történetét tekinti át levéltári, könyvészeti, illetve sajtóforrások alapján. (…)
Apa és leánya – egyikük sem volt (lett) a „Balaton festője”. Találkozásuk az országos, nagy témával eseti, de tanulságos; úgy a honi festészet történetére, mint e táj festőiségére nézve. (…)
Takáts Gyula a rendkívüli helyzetre rendkívüli teherbírással reagált, az 1941-ben kapott Baumgarten-díj újabb- és újabb művekre, újabb- és újabb műfajokban való megszólalásra késztette. (…)
Takáts Gyula azért örült annyira a somogyi társaságnak, barátoknak az első irodalmi pinceszeren, mert a közös szülőföld szeretetén túl náluk tapasztalta a magáéhoz hasonló vonzódást Berzsenyi emlékéhez és szelleméhez, hiszen annak jegyében jött létre a találkozó. (…)
Pieronymus Kosch eleddig tevékeny, szorgalmas és eredményes életet élt. Az egyik nap bélyeget tervezett nagyítóval, a másikon óriási reklámtáblát festett széles ecsettel, a harmadikon rézkarcot nyomtatott, a negyediken meseillusztrációkat készített a gyerekei ellenőrzése mellett. (…)
A tekintet a lovasi ház teraszáról a láthatatlan, de mégis érzékelhetően jelen lévő Balaton víztükrébe tekint, ahol megjelennek egy kalandos, tartalmas élet fontos szereplői és állomásai. (…)
Három éve azzal a szándékkal indítottuk el Balatonalmádiból a Vers a parton – később Vers a peronon – programot, hogy mintegy ellenpontozva az egyre embertelenebbé, rohanóbbá váló külvilágot, olyan gondolatokat, érzéseket közvetítsünk az emberek felé – szerelemről, életről, hazaszeretetről –, amelyek talán el tudják kísérni őket a nap folyamán. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
